Jane Eyre és én még gimis koromban ismerkedtünk meg, ám őszinte rajongásom iránta azóta is töretlen.

Huzamosabb ideje minden évben elolvasom, újra és újra rácsodálkozva olyan részletekre, amik korábban elkerülték a figyelmemet. Az idei alkalom duplán különlegesre sikeredett, egyrészt a fantasztikusan szép borító miatt, ami a Menő könyveknek hála számomra az eddigi legszebb. A másik oka, hogy most először olvastam az N. Kiss Zsuzsa féle fordításban, ami szintén új színezetet adott a történetnek. Jane Eyre, vagy ahogy még sokan ismerjük a lowoodi árva méltán az egyik legismertebb klasszikus női karakter, számtalan kiadás és filmadaptáció is bizonyítja, hogy generációról generációra újra meghódítja és rajongóivá teszi az olvasókat. Miben rejlik a varázsa? Mutatom gyorsan a FÜLSZÖVEGet, aztán elárulom az én indokaimat.

Jane Eyre, a lowoodi árva tébolyult szerelmének története ez a méltán népszerű, kortalan regény.
Jane a bentlakásos intézetben megtanulja, hogy egy vagyontalan fiatal lány senkire sem számíthat, egyedül kell boldogulnia a világban. Amikor Mr. Rochester nevelőnőként alkalmazza gyámleánya, Adele mellett, szabadabb világ tárul ki előtte, és lassan elhiszi, hogy rátalálhat a boldogság. Ám Thornfield Hall falai sötét titkot rejtenek, és a legszebb álom is rémálommá válhat... Jane-nek döntenie kell, hogy összetört szívvel mindent maga mögött hagyva kezdjen-e új életet, vagy ismét a nehezebb utat válassza.
A bátor és tiszta lelkű Jane története nem csak a szerelem, de a XIX. századi Anglia világának sötét és csillogó oldalát is képes úgy megmutatni, hogy Charlotte Brontë regénye máig a világirodalom egyik legfontosabb és legszívettépőbb romantikus műve legyen.

Jane Eyre

A könyvet itt találod

A történet 1847-ben került kiadásra, ami lássuk be őszintén nem a nők elismerésének, felemelkedésének időszaka volt. Charlotte Bronte műve akkoriban óriási port kavart, hiszen Jane karakterén keresztül olyan témágat boncolgatott, amikről nem illet sem olvasni, sem beszélni.  Rátett erre egy lapáttal az is, hogy eleinte férfinéven, Currer Bellként pubikált, így a feminista, határokat feszegető gondolatok duplán felháborították a kor olvasóit. Ezen a szemüvegen át nézve valóban roppant bátor írás, személy szerint én óriási tisztelettel adózom az írónőnek, hogy ő ezt akkor bevállalta. Bár sokan titulálják romantikus történetnek és van is igazságuk benne, számomra mégis abban rejlik a vonzereje, hogy a szereplők a saját keserves tapasztalataik árán jönnek rá az igaz szerelem mibenlétére, nem csak úgy egyszerűen omolnak egymás karjaiba. Szadista vagyok, tudom! XD Mivel a könyv igen nagy ismertségnek örvend és el is mondtak róla mindent, amit el lehetett, engedjétek meg, hogy néhány idézet mentén én is megosszam veletek a saját élményeimet.

„Én úgy látom, rövidebb az élet annál, hogysem érdemes legyen ellenszenv ápolására, méltatlanságok könyvelésére fecsérelni."

Jane egészen kislány kora óta nehéz helyzetben volt szülei halála miatt. Nagybátyja vette magához, aki azonban szintén idejekorán távozott az élők sorából, családja pedig egyáltalán nem igyekezett betartani a neki tett ígéretet arról, hogy szeretettel vegyék körül a kislányt. Megalázzák, bántalmazzák, bezárják, egyszóval nem csupán szeretet nélkül, de gyűlöletben kell felcseperednie.  Megváltás volt számára, hogy bentlakásos iskolába küldték, s bár ezt is bűntetésnek szánták, Jane élete itt vett végre gyökeres fordulatot. Elképesztő mennyiségű lelki sebet és frusztrációt vitt magával, ami nem is csoda a korábbi életének fényében. Amikor a dühe tetőzőtt, ő maga is megijedt annak őrjítő erejétől, ám az élet az útjába sodorta első igazi barátját, Helent, aki a kötet egyik legnagyobb tanítója. A két lány tökéletesen kiegészítette egymást, ellentétes habitusuk olyan mély barátsággá kovácsolódott, amiből mindketten csak profitáltak. Helen egy egész életre való bölcsességet adott át, legfőképpen arról, hogy mennyire megmérgezi az életet az állandó harag és bosszúvágy. Rávilágított, hogy bármilyen sérelem ér is bennünket, venni kell egy nagy levegőt és belegondolni a másik fél helyzetébe is. Nem szabad minden egyes sebet újra és újra feltépni, hagyni kell begyógyulni azt, amit az idő meggyógyít. Az iskola igazgatónője szintén nagy hatással volt Jane-re, s olyan példaképpé avanzsált számára, akit a későbbi időkben is nagyra értékelt. Talán ők ketten alapozták meg azt a jólelkű, tiszta látású Jane-t, aki hátralévő életében volt, akit bár előszeretettel tépázott az élet, mégis erős és józan  tudott maradni. Elengedni a rosszat soha nem könnyű, az ember előszeretettel tér vissza dagonyázni a saját fájdalmaiba. Ha ezen felül tudunk kerekedni, tudjuk tanulópénzként felfogni és megemészteni, talán könnyebben és hatékonyabban fókuszálunk az életünket kitöltő jóra, amiért hálásak lehetünk.

Mr.Rochester

Részlet a filmből

„A nőkről általában az járja, hogy roppant kiegyensúlyozottak; ám a nők sem éreznek másképpen, mint a férfiak; szakasztott úgy igénylik, hogy adottságaikat gyakorolhassák, törekvéseiknek tere nyíljon, mint fivéreik; az engesztelhetetlen korlátozástól, a kiúttalan pangástól szakasztott úgy szenvednek, ahogyan a férfiak szenvednének; kiváltságosabb embertársaik részéről szűkkeblűség azt papolni, maradjanak meg a pudingkészítésnél, zoknikötésnél, zongorázgatásnál, táskahímzésnél. Lelketlenség pálcát törni felettük, kinevetni őket, csak mert tettben, tanultságban többre tekintenek annál, amit a szokás szentesít a nemüknek.”

Csodálatos, feminista gondolatok egy olyan korból, amikor ezt nem csupán a férfiak, de még a nők sem nagyon díjazták. A kor szellemének megfelelően a nők dolga a férjhezmenés, gyerekszülés és a háztartás vezetése volt. Még a tehetősebb családok leánygyermekei is minimális műveltséggel rendelkeztek, nem tartotta senki elengedhetetlennek, hogy a nők elméje is pallérozott legyen. Az éleseszű Jane kivétel volt, ő szomjazta a tudást, szorgalmának és következetességének hála pedig ki is érdemelte tanárai megbecsülését, akik így szívesen tágították tovább elméjét. A másik nőket érintő jellegzetesség, ami elképesztően szembeötlő, hogy a férfiak birtokolni akarták őket. A bimbózó románc elején Mr. Rochester maga is folyamatosan azt ismételgette, hogy atomi szinten akarja uralni Jane-t: majd ő kiválasztja a ruháit, majd ő beosztja a napjait, majd ő, majd ő, majd ő… Rendben, rendben, szép dolog a szerelem, de azért nagyon nem erről és így kellene szólnia…Szerencsére a mi főhősnőnk azért igencsak kilógott a sorból, ő köszönte szépen, nem kért az elnyomásból, pontosan tisztában volt azzal, hogy a szerelem nem szolgálat, kölcsönösségen kell alapulni mindkét fél részéről.  Számomra minden egyes olvasás alkalmábal visszatetsző volt Mr. Rochester viselkedése, hiszen amelett, hogy külső adottságai hiányosságát merő önteltséggel és irányításmániával akarta ellensúlyozni, érzelmileg is manipulálta Jane-t azzal, hogy állandóan féltékennyé akarta tenni. A húzd meg, ereszd meg játék ugyan bejött neki, de az nagyon szimpatikus volt, hogy Jane végig tudatában volt annak, hogy belőle bizony nem lesz alárendelt. Valahogy vonzotta ezt a férfitípust, talán pont azt látták benne, hogy nem egyszerű „megkötni” és kihívásnak tekintették? Mindenesetre Jane józansága a szerelem rózsaszín köde ellenére sem szenvedett csorbát, tudott helyesen, önmagát megvédve döntéseket hozni.  

"Nagy igazság, hogy a szépség szemlélet kérdése."

Ősi igazság, de jó újra és újra szembesülni vele, hogy tényleg így van. Noha soha nem volt könnyű önmagunkat elfogadni és szeretni, ez a szép gondolat jó útravaló az élethez. Jane sem környezete, sem saját bevallása szerint nem volt különlegesen szép. Mégsem vette zokon azt, ha szembesítették ezzel, s ő maga sem fukarkodott a célzásokkal Mr. Rochester irányába, aki szintén nem egy tipikus szépfiú volt. Egyértelmű, hogy akkoriban is dívott azt gondolni, hogy a szép embereknek kiváltságok járnak, s lássuk be napjainkban is él ez a nézet. Kifejezetten üdítő azonban Jane hozzáállása mind önmagához, mind a környezetéhez. Tökéletesen elfogadja saját külső adottságait, ám az értékeivel is tisztában van, nem becsüli alá magát. Nem ítél meg másokat a külseje alapján, ennek rengeteg alkalommal tanúságát is adja, s olyan józan éleslátással ítéli meg az embereket, ami igazán irigylésre méltó. A szerelmi szál végkifejlete a legszebb, ahol tényleg értelmet nyer minden: akik szeretik egymást, azoknak a párjuk a legszebb és legtökéletesebb úgy, ahogy van. Imádtam, hogy idáig nem szirupos, fehér lovas szerenádokon keresztül jutottunk el, hanem bizony titokzatos eseményeken, hátborzongató múltbéli történéseken és rengteg szenvedésen át. Azt gondolom azonban, hogy pont ez tette egyedülállóvá és frissé ezt a regényt, a karakterek folyamatosan fejlődtek, pozitív irányba.

jane eyre film

Mozis plakát

Nem szaporítom tovább a szót, azt hiszem már így is elég egyértelművé vált, hogy tényleg nagy rajongója vagyok Jane- nek és a történetének. Igazi örökérvényű remekmű, amit évről évre élmény elolvasni, soha nem tudom megunni. Kiváló lehet a klasszikusokkal való ismerkedéshez is, illetve ha olyan történetet olvasna valaki, ami nem egy tipikus, szirupos lovesztori. Akár borzongató, bekuckózós élménynek is kiváló, a hangulata néhol kifejezetten nyomasztó és sötét. Annyira sokrétű és tartalmas mű tényleg, hogy csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, de kérlek nézzétek el nekem, ez az egyik legkedvesebb könyvem. Szívből ajánlom mindenkinek, nem véltlenül van olyan előkelő helyen a klasszikusok sorában.

A kötetért hálás köszönetem a Menő Könyveknek! <3