Időnként kifejezetten csábítanak a könnyedebb olvasási élménnyel kecsegtető könyvek, ám ilyenkor is fontos szempont nálam, hogy ne egy szimpla romantikus limonádét vegyek kézbe, hanem valami hangsúlyosabb mondanivalójút.

Azt a betyár mindenit! Mi volt ez?

Megkapó külső, fájdalmas, szívszorító tartalom.

Emlékeztek még az első szerelem keserédes, szárnyaló és egyben őrült bizonytalanságba taszító érzésére?

"Annál nincs soha szebb és nincs derekabb sem,
mint mikor egymást értő szívvel tartja a házát
férj és nő, nagy fájdalmára a rosszakaróknak,
jóakarók örömére, jeles hírére maguknak." (Odüsszeia)

Bámultátok már elmerengve a csillagokat az éjszakai égbolton, miközben azon gondolkoztatok, milyan aprócska porszemek vagyunk az univerzumban?

Amikor megláttam az Agave Könyvek friss megjelenései között ezt a kötetet, azonnal lecsaptam rá. 

Vidéki lány révén lételemem a természet; az erdők, mezők, dombok, hegyek és minden, ami körülvesz bennünket.