Olyan sokféleképpen lehet magányos az ember, ám mind közül talán az a legfájóbb, amit már a zsigereinkben hordozunk.

Az elsöprő külföldi sikerek után hozzánk is megérkezett Richard Osman első regénye.

Annak ellenére, hogy a történet szerint főszereplőnkre senki sem emlékszik, számomra biztosan emlékezetes marad, bezártam a szívembe. 

Az előzőleg olvasott Barker (Szíve helyén sötétség) volt nekem egyben az első Barkerem is, mindenképpen szerettem volna még olvasni tőle, hogy legyen viszonyítási alapom. 

A XXI. század egyik viszonylag új szava a mozaikcsalád, amit egyre gyakrabban hallani. 

A tavalyi évben sikerült elolvasnom Ishiguro összes magyarul megjelent művét.

Ha valaki pár hónappal ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy hamarosan ráfüggök a képregényekre, akkor minden bizonnyal alaposan kinevettem volna az illetőt.