Valamelyik korábbi életemben (igen, hiszek ebben) biztosan Japánban éltem, mert elementáris vonzalmat érzek az ország iránt.

A mai napig tisztán emlékszem a találkozásomra Anne Frank naplójával, ez volt az a kötet, amit elsőként vettem kézbe a holokauszt témájában gimiben.

Világéletemben küzdöttem saját magammal és a környezetemmel, mert a végtelenségig kerülöm a konfliktusokat.

Patrick, Patrick! Toronymagasan megnyerted nálam az eddig olvasott könyveim legpszichopatább főhősének címét.

Belegondoltatok már, hogy a Föld nevű bolygón nincs még egy olyan kiszolgáltatott faj, mint az ember?

Az életünk során megszámlálhatatlan ember kíséri, keresztezi utunkat, akarva-akaratlanul befolyásolva sorsunk és személyiségünk alakulását.

Nem vagyok egy nagy krimi olvasó, de időnként azért szívesen veszek kézbe egyet-egyet a kevésbé véresnek ígérkező kötetekből.

A kolibri mindig is az egyik kedvenc madaram volt, számtalan lenyűgöző természetfilmet néztem meg róluk és arról, hogy ezek az apró kis élőlények látszólag milyen játszi könnyedséggel cikáznak virágról virágra.