Egy könnyedebb desszert valami nehezebb fogás után? Naná, hogy jöhet!

Jessa Maxwell viszonylag rövid regénye azonnal fennakadt a radaromon, hiszen nem csupán a süteményeket imádom, hanem az elkészítésükhöz kapcsolódó versenyeket, reality műsorokat is. Noha csupán két ilyen típusú műsort követek évadról évadra - Sütimester, Süti vagy nem süti -, kíváncsi lettem, hogy a porcukorfelhő, a csokiganache, no meg a piskótaillat hogyan áll össze a krimi műfajával. Bár a recept nagyon is jól összerakottnak ígérkezett, számomra végül megmaradt a sima bolti süti élményénél, amit bár szeretek, de azért nem egy tökéletes  George Hamilton szelet, na! :) Hogy miért is mondom ezt, azonnal kifejtem a FÜLSZÖVEG után.

Az elmúlt tíz évben minden nyáron megjelent hat ámuldozó cukrász Graftonban, ezen az impozáns, fákkal övezett vermonti birtokon, amely nemcsak a „Süteménysütő hét” forgatási helyszíne, hanem arról is nevezetes, hogy itt nőtt fel a tévéműsor híres házigazdája, Betsy Martin, az ünnepelt cukrász.

Egy sor jól fogyó szakácskönyv szerzője, az „Amerika Nagyija”-ként emlegetett Betsy Martin az életben nem olyan kedélyes, mint a képernyőn, de ezt az embereknek nem kell tudni. Mindig is tökéletes teljesítményt követelt, és mosolyogva nyugtázta, amikor megkapta, de idén valami nem stimmel. Elkezdődik a süteménysütő verseny, és a dolgok a fejük tetejére állnak. Először úgy tűnik, puszta szabotázsról van szó: a cukor helyére valaki sót csempészett, a tűzhelyet nagy lángra állítják – de amikor holttestre bukkannak, mindenki gyanúba keveredik.

A könyvet itt találod

A történet alapreceptje a következő: Végy egy évadok óta nagy sikernek örvendő sütős műsort. Adj hozzá hat teljesen különböző személyiségű, hátterű és motivációjú hobbicukrászt, akik mind győzni szeretnének. Keverj bele két egymással rivalizáló, roppant ellenszenves műsorvezetőt, és pár, a nézettségért bármire képes stábtagot. Öntsd az egészet egy csodálatos, ódon birtok színfalai közé, majd várj, mi sül ki végül belőle. 

"Meggyőződésem, hogy ha az ember hallgat az ösztöneire, jobban jár, mintha szigorúan ragaszkodik a receptúrához."

Ahogy említetebb fentebb, a recept nagyon ígéretes volt, számomra azonban a végeredmény nem lett igazán átütő, s az előbbi idézet nagyjából össze is foglalja, hogy miért. A sok szereplőt mozgató elbeszélés nem igazán tartogatott nagy meglepetéseket, a fő szálak és konfliktusok viszonylag korán napvilágra kerültek, illetve szerintem kiszámíthatóak voltak. A karakterekben rejlő potenciál szunnyadó üzemmódban maradt, az az egy-két izgalmasabb titok pedig nem kapott olyan mélységet, amitől valóban különleges lehetett volna. Bár a szereplők itt-ott megvillantottak némi izgalmas háttéradalékot a személyes történetükhöz, Betsyt és Lottiet leszámítva felületesek, távoliak maradtak. Itt kapcsolnám hozzá az idézethez a gondolataimat: talán az írónő kicsit túlságosan itt ragaszkodott a sztereotíp krimi elemekhez és a manapság "divatosabbnak" mondható "kötelező" témákhoz, pedig lehet a kevesebb, most több lehetett volna. 

"A sütéssel tudom leginkább kifejezni a kis családunk iránt érzett szeretetemet."

A sütiéhségem egyértelműen a csúcsán volt végig olvasás közben, sajnos azonban ez a többi rovására ment. Úgy éreztem, nagyobb teret kaptak az alapanyagok, a folyamatok, a tervezés, mint maga a konfliktusok kibontakoztatása. Maga a verseny is annyira hajazott a tévében nézhető sorozatokra, szinte láttam magam előtt Maryt és Pault a Sütimesterből. :) (Oké, ezt egyértelműen nem róhatom fel negatívumként, de tényleg olyan volt, mintha nagyon is onnan jönne az ötlet.) Sokat gondolkodtam azon, miért is nem jött be nekem ez annyira, s végül oda lyukadtam ki, kogy számomra ez nem igazán volt krimi. A fülszöveg alapján sokkal több adrenalinra számítottam, ám ezt egyetlen egy - amúgy szintén teljesen kiszámítható - fordulat váltotta ki belőlem Betsy múltjából. 

"Az emberek sok mindenre képesek, ha attól félnek, hogy valaki kiszimatolja a titkokat."

Jessa Maxwell (Forrás: The Bookseller)

Sajnos csak ismételni tudom önmagam, bár az ötlet önmagában remek volt, a kivitelezés nekem nem annyira jött be. Több bonyodalom és akció jót tett volna az élménynek, és a karakterek elmélyítése is határozottan hozzátett volna a szálak alakulásához. Sajnos nekem így szinte mindenki megmaradt statiszta szerepben és abban sem kifejezetten tettek hozzá a sztorihoz. Természetesen nem vagyunk egyformák, biztos vagyok benne, hogy bőven megtalálja a rajongóit, én azonban krimi műfajban jóval ingergazdagabb, szövevényesebb történeteket kedvelek. Mindenesetre kellemes kikapcsolódás volt, mondhatni röpke élvezet két fogás között. :)

A könyvet köszönöm szépen a 21. Század Kiadónak! <3