Sokan, sokféleképpen közelítették már meg a mágia világát, azt hiszem ez az irodalom egyik nagy, kimeríthetetlen témája.

Ahány ember, annyi elképzelés, annyi lehetséges világ, s bár néha már azt gondolhatnánk, nincs új a nap alatt, mégis a kezünkbe akad egy-egy frissebb, újfajta elgondolású elbeszélés. Emma Törzs amerikai író, műfordító, a Montanai Egyetem művészeti karán diplomázott, jelenleg a Macalester College-ben tanít. Első regénye, a magyarul Vér, tinta, nővér, írnok címmel megjelent fantasy, mellyel azonnal két rangos díjat (World Fantasy Award for Short Fiction; O. Henry-díj) és egy ösztöndíjat (NEA prózai ösztöndíj) is bezsebelt. Olyan újságok zengtek róla ódákat, mint a New York Times, a Washington Post, a Locus Magazine, Guardien, Kirkus és a Publisher’s Weekly. A történetet nem csupán a szakma, hanem az olvasók is nagyra értékelték, eddig világszerte 13 nyelvre fordították le.

FÜLSZÖVEG: Varázslatos ​regény hűségről, árulásról és a mágia feletti hatalom megszerzéséről. A Kalotay család generációk óta őrzi könyvritkaságokból álló gyűjteményét. Olyan köteteket, amelyek képessé teszik az embert arra, hogy falakon hatoljon át, tükrökön keresztül üzenjen, vagy virágba borítsa a szobát – varázskönyveket, amelyeket a két nővér, Joanna és Esther gyerekkorától fogva csodálattal tisztel, és amelyeknek a megvédésére a családi hagyomány kötelezi őket.
Egyesek ugyanis szemet vetettek a különleges régiségekre, és semmitől sem riadnak vissza, hogy megszerezzék őket. Így aztán Esthernek tizennyolc éves korában el kell hagynia a családját, és minden évben más országba kell költöznie. Csak így kerülheti el azt a végzetet, ami az anyjának jutott, akit vérfagyasztó kegyetlenséggel meggyilkoltak. Joanna pedig bezárkózik a szülői házba, ahol a mágikus könyvek tanulmányozásának szenteli életét.

Amikor azonban az apjuk egy varázskönyv lapozgatása közben hirtelen meghal, Joanna rájön, hogy össze kell fognia évek óta nem látott nővérével, hogy megmentsék a családi örökséget – és az életüket. Azt azonban nem sejtik, hogy a könyvtár mélyén halálos titok várja őket… 

A könyvet itt találod

A magyar kiadás már küllemében is varázslatos lett, a lila és arany kombinációjú borító dombornyomású betűkkel és szépséges élfestéssel párosul, azonnal magára vonja a tekinteteket. Tényleg úgy fest, mint egy mágikus kötet, amit az alcímmel ellentétben – Nem minden könyvet szabad kinyitni – azonnal fel akartam lapozni és megcsodálni. Szilveszter estéjén aztán rám tört az érzés: még egy könyv belefér, így átolvastam magam 2024-be. Nagy partiarc vagyok ugye? XD No de lényeg a lényeg, nálam ez egy remek, szórakoztató olvasmányként vonult be a történelembe, ami pont azt nyújtja, amit az ember elvár tőle: kikapcsolódást. Sok véleményben olvastam, hogy borzasztó lassan indul be, én viszont persze megint fordítva éreztem: túl gyors volt a lezárás. Nem szaladok azért ennyire előre, mesélek kicsit az alap felállásról. 

"A gyűjteményük gondozásának szentelte az életét, ismert minden egyes példányt , ahogy egy családtagot ismer az ember, az apja mellett fekvő könyv azonban kinézetre és hangra is ismeretlen volt számára. A többi könyvük zümmögött, mint a nyári méh. Ez pulzált, mint egy visszatartott mennydörgés, és amikor belelapozott, elúsztak a szeme elől a kézzel írott szavak (...).

Az elbeszélés egy sajnálatos halálesettel indul, a Kalotay nővérek elveszítik édesapjukat. Joanna és Esther hosszú-hosszú évek óta nem találkoztak; előbbi mindentől és mindenkitől elzártan, mágikus védelemmel ellátott házikóban éldegélt apjával, utóbbi pedig világcsavargóként próbált túlélni, azonban egy réges-régi figyelmeztetés miatt sehol nem maradhatott egy évnél tovább. A család a vérében hordozta a mágiát, otthonuk pedig egy különleges varázskönyvtár rejtekhelye volt. Ezek a titokzatos, vérrel írt könyvek képesek voltak bármire, ha a tulajdonosuk ismerte a titkaikat és az aktiválásuk szertartását. Nem volt azért ez csupa boldogság, ugyanezen kötetek okozták a család felbomlását, majd az apa halálát is. Kalotayék mellett egy másik szálon is elindultunk, ahol Nicholast ismerhettük meg, aki egy hatalmas kastélyban tengette mindennapjait, melyben szintén egy óriási gyűjtemény leledzett a mágikus könyvekből. Ő maga volt a gyűjtemény legékesebb darabja, hiszen az utolsó, élő írnokként már csak ő tudott varázslattal átitatott könyveket létrehozni. A folyamat elég morbid, szó szerint a saját vérét kellett lecsapolni, abból létrehozni a speciális tintát, mellyel a megfelelő szóhasználattal papírra rótt szöveg felolvasása életre keltette a varázslatot. Első ránézésre Nick és a lányok semmilyen kapcsolatban nem álltak egymással, de nem volt nehéz kitalálni, hogy ez bizony nem így van, nagyon is összefonódik a sorsuk. Apja halála miatti fájdalmában Esther úgy döntött, nem tartja be az egy éves helyben maradás szabályát, szerelme mellett akart maradni, bimbódzó kapcsolatukból merítve vigaszt. Naná, hogy ezzel beindultak az események, nem véletlenül kötötték ki neki sok-sok évvel ezelőtt, hogy minden egyes évfordulón szedje a sátorfáját. Miközben ő próbálta kideríteni, hogy ki van a nyomában, Nicholas is döntésre kényszerült: el kellett hagynia biztonságosnak hitt otthonát és nagybátyját, akit eddig apja helyett apja volt. Egy titokzatos valaki összetereli őket, míg végül Joanna-nál kötnek ki, a nővérek hosszú idő után újra együtt lesznek az írnok fiúval kiegészülve. Nem csak saját örökségüket kell megmenteniük, de az életük is veszélyben forog, minél előbb fel kell fedniük a varázslattal elzárt titkokat.

"Ámulatba ejtette a tény, hogy amint kiismerjük az ismeretlent, már nincs visszatérés."

Lényegében a mágikus rész nem igazán tartogat nagy meglepetéseket, viszonylag gyorsan rá lehet jönni ki és miért kuszálta össze a szálakat, mi lett volna a végső cél. Maga az út azonban roppant élvezetes, szépen kidolgozott a háttér és magának a varázslatnak a történelme, alakulása. A miliő és a hangulat nálam csillagos ötös volt: könyvek, könyvtárak, a szövegekben és a szavakban rejlő erő…Könyvmolyoknak azt hiszem ezt nem kell nagyon ragoznom. Ami még nálam nagyon betalált, az a családra gyakorolt hatás volt, leginkább a káros, romboló hatása. Nem mindegy, hogy valaki bír mágikus képességekkel és emiatt kihasználják, vagy éppen ő az egyedüli, aki nem és emiatt veszélyt jelent a szeretteire. Mindkettőre szépen végigvezetett példa rejtőzik a történetben, mindegyik karakternek szembesülnie kell nem csupán mások, de a saját magukról alkotott véleményük béklyóival is. Mindehhez szuper mellékszereplői gárda aszisztált, akik pluszként okoztak meglepetéseket is, tovább erősítve az örök igazságot: senki sem az, vagy csupán annyi, aminek látszik. 

Emma Törzs (Forrás: Mpls. St. Paul Magazine)

"Amikor felnő az ember, nem gondolkozik rajta, hogy jó-e a családja. Főleg, ha semmi másról sincs fogalma. Ők a családja, és kész."

Én ezt a könyvet szerettem!  Jókor talált meg, kikapcsolt és teljes mértékben megadta azt, amire vágytam: egy könnyedebb, szórakoztató, szépen felépített történetet. Ha nagyon szőrösszívű lennék, akkor azért picit belevesznék pár számomra gyengébb fordulatba vagy megoldásba, de mivel nem vagyok az, így nem teszem. Elnézem ezeket az apró, számomra zavaró részleteket az írónőnek, mert összességében a hangulattal és az általa épített világgal engem teljesen megvett magának. Jó az alapkoncepció, szerethetőek a karakterek, akad jó pár remek csavar, nekem ennyi most bőven elég volt. Az végig érződik, hogy a történet írója maga is a könyvek és a szavak szerelmese, ezt pedig ügyesen integrálta bele a regény egészébe. Hardcore fantasy rajongóknak nem ez lesz a tuti befutójuk, de egy kellemes pár óra mindenképpen garantált. Na megyek, felteszem a polcra, hagyom szépen csendben zümmögni. :)

A kötetért hálás köszönetem a Libri Kiadónak! <3