Az elmúlt években számtalanszor jöttek velem szembe Kuang könyvei, valahogy azonban mindig elmentünk egymás mellett.

Idén két újabb írása jelent meg magyarul az Agave Könyvek gondozásában, s volt szerencsém mindkettőt elolvasni. Ezúton is köszönet a kiadónak, hogy gondoltak rám! <3 Kuangról szinte egyáltalán semmi információm nem volt azon kívül, hogy kantoni származású, családjával a 2000-es évek elején telepedtek le az Amerikai Egyesült Államokban. Mindig is érdekelte a történelem, diplomáját is ebből szerezte a Georgetown Egyetemen, majd tovább bővítette ismereteit a Yale PhD képzésén és a Cambridge-i Egyetemen. Érdeklődésének középpontjában Kína hadászata, háborúi és történelmi traumái álltak és állnak, regényeiben is állandó, visszatérő motívumokat, eseményeket emel be a témából. Fiatal kora ellenére máris a legnagyobb fantasy írók között tartják számon, elbeszéléseinek precíz háttere és aprólékos, következetes világépítése méltán hozta meg neki a díjesőt. A Bábel az amerikai eladási listán és a New York Times sikerlistáján is azonnal vezető pozícióban nyitott, s ezzel végleg a zsáner nagyjai közé emelte megalkotóját, Kuangot. 

FÜLSZÖVEG: 1828, Kanton. Robin Swift elárvul a kolera következtében, és hamarosan Londonban találja magát a titokzatos Lovell professzornak köszönhetően. Ott éveken keresztül tanul latint, ógörögöt és kínait, hogy felkészüljön a napra, amikor beiratkozik a patinás Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézetébe – másnéven a Bábelbe. A torony és annak hallgatói a fordítói világ szíve, és ami még fontosabb, a mágiáé is. Az ezüstmunka – a fordítások közben elsikkadó jelentést ezüstrudak segítségével hasznosító tevékenység – a briteket páratlan hatalommal ruházta fel, mivel ezt a misztikus eljárást a Birodalom gyarmati terjeszkedésének szolgálatába állították.

Robin számára az Oxford utópia, amely által tudásra tehet szert. A tudás azonban meghajol a hatalom előtt, és mint Britanniában nevelkedett kínai rájön, hogy a Bábelt szolgálni nem jelent mást, mint elárulni a szülőföldjét. Ahogy halad a tanulmányaival, Robin a Bábel és az árnyak közt rejtőző, a birodalmi terjeszkedést megállítani akaró szervezet, a Hermész Társaság közé szorulva találja magát. És, amikor Britannia alaptalan háborút hirdet Kína ellen az ezüst és az ópium miatt, Robinnak döntenie kell… Meg lehet változtatni egy nagyhatalmú intézményt belülről, vagy elkerülhetetlen az erőszak, ha forradalomról van szó? 

A könyvet itt találod

Abban a pillanatban, ahogy kézbe vettem a kötetet, már sejtettem, hogy egy nagyon komplex, hosszú kifutású történetet rejtenek a lapok, közel 630 oldalon bontakozik ki az eposz, melynek végén a cím abszolút értelmet és új színezetet nyer. A bibliai Bábelről azt hiszem mindenki hallott már, nagyvonalakban a jelentőségével is tisztában van, de azért engedjétek meg, hogy röviden felvázoljam. Mózes 1. könyvének fontos elbeszélése a híres/hírhedt torony építése és a későbbi sorsa, mely megváltoztatta a világ rendjét. Noé utódai még egy nyelvet beszéltek, Sineár földjén letelepedve belevágtak egy égig érő torony építésébe, mellyel Istenig akartak felérni. Számára azonban a terv egy cseppet sem volt tetszetős, elbizakodottságukért megbüntette őket: összezavarta a nyelvüket, már nem értették meg egymást, s a szélrózsa minden irányában szétszéledtek a Földön. 𝐊𝐮𝐚𝐧𝐠 regényének címe egyértelműen utal a párhuzamra, ám az eseményeket megfordítva tárja elénk. Az angol birodalom egyeduralomra törő törekvéseinek jelképe a tudósok fellegvára, a 𝐁á𝐛𝐞𝐥. A világ minden tájáról ide gyűjtik az arra alkalmasnak talált embereket, akiket egy cél zászlaja alá hajtanak: tovább erősíteni a birodalom hatalmát.⁣ A szavaknak ereje van! Jelen esetben mágikus is, hiszen a megfelelő szópárok ezüstbe vésésével azok birtokosa különleges hatalomra tehet szert. Istennel ellentétben itt az egységesítés a cél: minden nyelvet az angol alá kell behódoltatni. ⁣

"A mennyek lezuhantak, a föld pedig magába roskadt. A világ a feje tetejére állt. Anglia a saját vérét ontotta, Anglia a saját húsát tépte, és semmi, ami ezután jön, nem lesz már olyan, mint amilyen eddig volt."⁣

Számomra a regény 3 alapvázra épült: a történelmi háttér, a nyelvészeti tartalom és a karakterek személyes sorsa, döntései. Természetesen ez a három végig szorosan összekapcsolódva futott, millió ok-okozati összefüggéssel kapcsolódtak egymáshoz, egyenes úton tartva a viszonylag korán sejthető végkifejletig. Azt mindjárt az elején leszögezném, hogy a klasszikus fantasy- elemek rajongóinak nem biztos, hogy elnyeri a tetszését, mert ugyan van benne mágia, de nem ez a legerősebb szál. Sokkal inkább mondanám mágikus realizmusnak az egészet, de az sem lenne teljesen helytálló, így inkább nem skatulyázok, annyi a lényeg, hogy Kuang még műfajon belül is újított. Első körben induljunk el a történelmi háttér mentén, hiszen összességében ez adja a kötet stabil alapját, melyre aztán szépen sorban épülnek rá a rétegek. Nem meglepő módon az origó Kanton, ami az írónő szülőhelye is egyben, most azonban nagyot ugrunk vissza a múltba, az 1900-as évek letűnt világába. Tragikus, szívszorító a kezdés, mely egy valós esemény visszatükrözése: az ázsiai kolera tombolásának csúcsa, mely a század legmagasabb halálozását hozta az emberiségre. Innen indult útjára hősünk, Robin, akit egy titokzatos megmentő ragadott ki a halál torkából, s vitt magával a távoli Londonba. Új életének és jólétének ára a tanulás, pártfogója, Lovell professzor szigorú napirend mellett képezteti és képzi a fiút, felkészítve arra, hogy idővel a patinás Oxfordi Egyetem Királyi Fordító Intézetében, a Bábelben folytassa tanulmányait. 

"Hogyan tudná elmagyarázni? A Bábel többet jelképezett a materiális kényelemnél. A Bábel miatt tartozott Angliába, és nem Kanton utcáin kodult. Egyedül a Bábelben számított tehetsége. A Bábel jelentette a biztonságot. És lehet, hogy ez az egész morálisan megkérdőjelezhető volt – de akkora baj, ha ő csak túl akart élni?"

Saját kép

A könyv egyik legértékesebb és egyben legtaszítóbb tulajdonsága, hogy elképesztően kidolgozott, részletes, mindenre kiterjedő. Rengeteg szómagyarázat, lábjegyzet tetézi az amúgy sem kevés megjegyezni valót, teljesen megértem azokat a véleményeket is, akik pont emiatt nem élvezték az olvasást, folyton kizökkentek. Számomra ez csak eleinte volt kicsit zavaró, később már nagyon élveztem a plusz információkat, amik szoros párhuzamot vontak a megtörtént eseményekkel és a nyelvészeti tudnivalókkal, megerősítve bennem azt az elgondolást, hogy Kuang óriási kutatómunkával készült fel erre a regényre. Az, hogy a Brit Birodalom milyen áron tett szert óriási hatalmára és befolyására, senki előtt sem titok, ahogy az sem, hogy ez volt a Földön valaha létezett legnagyobb kiterjedésű, lakosságú és gazdasági erejű gyarmattartó birodalom. Fénykorában körülbelül 458 millió alattvalója volt, az össznépesség negyede tartozott az uralma alá. A könyv szépen visszaadja ezt a nagyságot, azonban erőteljesen megkérdőjelezi a jogosultságát, és a megszerzésének módjait is bírálja. A tudomány behódolása a hatalom alá nem újkeletű, mindig is így ment ez. Kuang Bábele sem kivétel, a világ minden tájáról összetoborzott tudósok mind ugyanazt a célt szolgálják: tovább növelni és erősíteni a Birodalom hatalmát és befolyását. Az új diákok - köztük Robin is - eleinte le vannak nyűgözve, elvarázsolja őket az ódon épület és a benne megszerezhető tudás, azonban minél többet tudnak, annál inkább meghasonlanak. Behódolni és szolgálni, vagy felszabadítani és újrateremteni?

"Szerintem ez a fordítás. Ez minden beszélgetés. Meghallgatni a másikat, és megpróbálni az előítéleteinken túl tekinteni, hogy megpillanthassuk, mit szeretnének mondani. Megmutatni magad a világnak, és remélni, hogy valaki megért."

Az olvasói véleményekben viszonylag sokan kritikaként hozták fel, hogy az írónő túl sok témához nyúlt hozzá, egyszerűen tömény lett. Valójában ez igaz is, hiszen a marginalizált emberek életének számos aspektusát megjeleníti a történetében, ám teszi ezt úgy, hogy számomra ez teljesen befogadható volt.  Jómagam inkább úgy értelmeztem ezeket a háttértörténeteket, mint amik rávilágítottak arra, hogy igazából bárki érezheti úgy, hogy kilóg a sorból. Legyen szó származásról, identitásról, szexuális beállítottságról, vagy egy egészen „szimpla” önbizalomhiányról, mindenkit megcsap időnként a magány szele, amikor úgy érzi kilóg a sorból, senki sem érti meg. És itt jön be annak a veszélye (?), hogy olyan valakihez/valakikhez csapódik, ami nem csupán önmagát, de másokat is veszélybe sodorhat. Kuang ügyesen keverte ezeket a szálakat, megmutatta milyen vékony a határvonal gyűlölet és szeretet, bűn és bűnhődés, megmentő és elnyomó között. Azt gondolom, hogy főhősei nem véletlenül voltak kivülállók, rajtuk keresztül mutatta meg azt a kettős mércét, ami sajnálatos módon napjainkban is stabilan tartja magát, nehéz áttörni az évezredek alatt felhúzott falakat. A tudás hatalom, de még manapság sem mindegy, hogy ki birtokolja: férfi, nő, hazafi, "idegen"....A diszkrimináció tartja magát. Hasonló hasonlót vonz a mondás szerint, ami jelen esetben is bizonyosságot nyer, ám a külső hatások megkérdőjelezik hőseink valós szándékait és személyiségét. A hatalom megingathatja a legerősebbnek hitt csoportokat és azon belül a barátságokat is. Természetesen az egyéni befolyásoltságok is mérvadóak, hiszen ami az egyiknek elfogadható, az a másiknak legkevésbé sem, így a közös célok máris más színben tűnnek fel. Felmerül a kérdés: a megmentők teljhatalmat nyernek a megmentettek felett, avagy a hála nem kötelez feltétel nélküli behódolásra?

"Dacolni a hatalommal, mint kiderült, jó szórakozás."

A történet egy roppant részletesen kidolgozott és mesterien megkomponált szimfónia, melyben a dallamok sötétek, misztikusak és nagyon is égető kérdéseket vetnek fel. Vajon kevesebbet ér bárki azért, mert idegenként él egy másik országban? Vajon a tudás feljogosít bárkit arra, hogy másokon átgázolva jusson feljebb és előrébb? Vajon pár ember mesterkedése felboríthatja a világ mindenkori rendjét? Vajon szükségszerű az erőszak egy nagyobb jó érdekében? Roppant izgalmas felvetés, és filozófiai szempontból szanaszét lehetne elemezni. Viszont ami biztos, hogy nincs jó válasz. Mindig lesznek elnyomók és elnyomottak, és mindig lesznek olyanok, akik még több hatalmat akarnak. Sajnos világunk nem a komplex béke felé tart és nem is tudom tarthat-e afelé. Azonban az is biztos, hogy minden rendszer megdönthető és meg is dől, semmi sem állandó. Ahogy a különböző nyelvek elválasztanak bennünket, úgy a közösen elsajátítottak össze is hozhatnak. Az ember nem az ember ellensége, legalábbis nem kellene, hogy az legyen. Csupán annyit kellene mindenkinek belátnia, hogy senki sem több vagy jobb azért, mert máshonnan származik, más a bőrszíne, magasztosabbnak hitt célokért küzd. A bábeli zűrzavart mi magunk okozzuk, mert még ha egy nyelvet is beszélünk, mégsem értjük meg egymást. Ahogy Kuang is rávilágít, a megoldás nem az egységes nyelvben, hanem az egységes emberségben van.

R.F. Kuang (Forrás: The Guardian)

"Támogatni azt, hogy megértsük az emberi lét megértését, nem profit kérdése."

Nálam a regény az idei év egyik legnagyobb kedvence lett, egyszerűen odavagyok a komplexitásáért, és ahogy a rengeteg történelmi és nyelvészeti finomság közepette kibontakoztak a nem kevésbé öszetett emberi sorsok. A karakterek nem kaptak egyszerű utat, mindannyian komoly akadályokkal és válaszutakkal kellett szembesüljenek, de általuk az olvasó önreflexiót gyakorolva tehetett fel magának olyan kérdéseket, amikre néha elég kényelmetlen és felkavaró őszinte választ adni. Nehéz volt pártot foglalni, hogy ki döntött helyesen és ki kevésbé, a jó és a rossz közötti határ igen illékonyan mozgott hol ide, hol oda, s az események is szépen árnyalták, váltogatták a perspektívát. A regény egy csodálatos tisztelgés az "idegenbe szakadt" embereknek, a világ nyelveinek és a bátorságnak, mely bár néha erőszak árán kell utat törjön magának, de nem öncélú. Lassan építkező, elképesztően részletes olvasmány, sokkal inkább történelmi tudományos, mint fantasy. Egyértelműen elképesztő munka van ebben a monstrumban, mind történelmi, mind nyelvészeti szempontból kimagaslóan precíz a háttér, mely előtt remek karakterek játszák a főszerepeket. Erős kötet, igényli a figyelmet, de minden egyes szava megéri Szerettem!

A kötetért hálás köszönet az Agave Könyveknek! <3