Időnként kifejezetten csábítanak a könnyedebb olvasási élménnyel kecsegtető könyvek, ám ilyenkor is fontos szempont nálam, hogy ne egy szimpla romantikus limonádét vegyek kézbe, hanem valami hangsúlyosabb mondanivalójút.

Franson bemutatkozó regénye a FÜLSZÖVEGével vett meg magának, melyben Az ördög Pradát viselhez hasonlították, amit mind papír, mind film formájában nagyon szerettem. 

Casey Pendergas egykori angol szakos könyvmolyként egy sikeres reklámügynökségnél gályázik, ahol busásan megfizetik, amiért ügyesen bánik a szavakkal. Habár a gondolat, hogy elpazarolja a tehetségét, gyakran nyugtalanítja Casey-t, végül mindig sikerül elhessegetnie a gyötrő kételyeket. Hiszen nem bűn, ha valaki fizetni akarja a számláit, nem igaz? És az sem feltétlenül baj, ha olykor még pezsgőre is futja…
Főnöke egy nap különleges feladattal bízza meg a tehetséges fiatal lányt: győzze meg az általa bálványozott írókat, hogy a közösségi médiában bizonyos cégek termékeit népszerűsítsék. Bár Casey kezdetben nem bízik a sikerben, hamarosan rá kell jönnie, hogy a könnyű meggazdagodás reményében az írók nagyon is készségesen dobják sutba meggyőződéseiket. Vajon megéri részt venni egy végtelenül kiábrándító projektben akkor, ha átkozottul jól fizet? Vagy itt az idő mindent hátrahagyni, és visszatérni az ifjúkori álmokhoz?
Sally Franson regénye a kritikusok szerint olyan, mintha Az ördög Pradát visel és a Mad Men – Reklámőrültek szerelemgyereke lenne. Az Ami igazán számít humoros, szókimondó alkotás, amelyből Meg Ryan közreműködésével filmadaptáció készül a Netflixre.

A könyvet itt találod

Cuki kis rózsaszín borító, tipp-topp csini csajszi a középpontban. Igazi habos-babos olvasmányra számítottam, aztán azt vettem észre, hogy csak ragasztgatom bele egymás után a cetliket, számtalan szuper gondolatot jelöltem magamnak, ami számomra tényleg egy jó könyv ismérve. Ugyan a stílus viszonylag könnyedebb, mégis valóban arról szól, ami igazán számít: a valódi értékekre. Napjainkban különösen jó ezzel a gondolattal újra és újra találkozni, hiszen gyakorlatilag már minden csak a külsőségekről, a tökéletesség látszatának hajszolásáról szól, könnyű elsiklani az élet igazán fontos momentumainak felismerése és megélése felett. Ha nagyon röviden akarnám összefoglalni, akkor azt mondhatnám, hogy a csillogó külső és tökéletesnek látszó élet mögött ritkán vannak igazán boldog emberek, de ez nagyon kevés lenne az elbeszélés rétegeihez, úgyhogy azért kifejteném kicsit bővebben is. :)

"(...) örökké azon viccelődtünk, milyen jól el tudjuk adni magunkat, különösen, amikor meló után elmentünk valahová inni egyet, ami elég gyakran megesett. Az ivászat is, meg a viccelődés is. Azt hiszem, így akartuk kivédeni, hogy valaki más minket megelőzve mondjon ki valami fontosat; leginkább ettől rettegtünk."

Casey Pendergast egy igazi menő csaj. Fiatal, csinos, sikeres a munkájában, kellően nagyravágyó ahhoz, hogy főnökét folyamatosan lenyűgözze törtető magabiztosságával, ami által nincsen számára lehetetlen. Lelkes könyvmolyként angol szakon szerzett diplomát, ám régi álmait elfelejtve a reklámszakbában helyezkedett el, ahol a gyorsan jövő sikerek elhitették vele, hogy ez az a tökéletes élet, amire vágyott. Szép lakás, márkás cuccok, állandó bulizás a barátokkal drága éttermekben, bárokban. Mindene megvan, amiről mások csak álmodnak, ám igazából az álarc mögött Casey csak áltatja magát. Időről-időre felsejlik benne, hogy talán mégis más célt és irányt kellene találnia magának, le kellene porolni a régi terveket. Ezeket az érzéseket hamvában folytja el perfekcionizmusa, melynek okai gyermekkorában gyökereznek, soha nem volt igazi, szeretetteljes kapcsolata édesanyjával. Világéletében bizonyítani akarta, hogy méltó az elismerésre és a figyelemre, s bár ezért fel kellett áldoznia az igazi Caseyt, kárpótolta a kényelmes luxusélet, amit megteremtett magának. A nem gyógyuló sebek viszont mardosták a mélyben, hiába pakolta ki az Instagramra a látszólag tökéletes életét, esténként magányosan, üres lakásba tért haza. 

"Louise gondosan utánanézett, hogy abban a korban melyek voltak a jó anyaság ismérvei […], és a lehető legnagyobb könnyedséggel igyekezett megfelelni mindegyiknek, de közben mégiscsak elrontott valamit. Valahogy nem tudtam elérni, akkor sem, ha ott állt előttem. Mintha egy vastag üvegfal ereszkedett volna közénk, és mire betöltöttem a húszat, annyiszor rohantam fejjel ennek az áthatolhatatlan üvegnek, hogy elegem lett, mégsem hagytam fel az oktondi próbálkozással, mert bíztam benne, hogy egyszer csak észrevesz."

A folyamatosan felfelé ívelő, sikeres lány egy nap megkapja álmai lehetőségét: általa nagyra tartott írókat kell meggyőznie arról, hogy reklámozzanak ilyen-olyan termékeket. Lelkesen veti bele magát a feladatba, de valahogy mégis egyre rosszabb érzéssel tölti el, ahogy egyik kedvencét a másik után nyeri meg a projekteknek. Visszatetsző számára, hogy a művészek a pénzért eladják magukat, arcukat, nevüket, tehetségüket, s mindennek ő a fő mozgatórugója. A jól megtervezett gépezetbe porszem kerül, Casey egyre többet gondol a régi énjére és arra, hogy teljesen mást vár az életétől. 

"Azt is elmeséltem neki, hogy amikor olvasok, minden apró zörej megszűnik; tisztává, majdhogynem édessé válik körülöttem a levegő, amire Susan csupán bólintott, mintha csak azt akarta volna mondani, hogy pontosan. A lelkem mélyén mindig az volt az érzésem, hogy a könyvek jobbak, mint az emberek, mert az emberek megjátszották magukat […]. "

A mai modern kor nagy átka a social media, vagyis pontosabban annak a mértéktelen, korlátok nélküli használata. Minél többet görgetjük a tökéletes emberek, tökéletes életének képeit, annál frusztráltabbak leszünk. Persze ki ne vágyna szép otthonra, menő ruhákra, utazásra, de vajon ezek bármi áron való hajszolása elhozza az igazi boldogságot? Nagyon beszédes és elgondolkodtató ellentét a regényben a könyvek és a reklámipar összeolvasztása, főleg amikor a főszereplő rávilágít arra, hogy míg az olvasás elcsendesíti az elménket, addig a mindenhonnan áradó információs cunami teljesen tévútra vihet bennünket. Mindent azonnal posztolni, minden média platformon jelen lenni, pörögni elengedhetetlen a reklámszakmában, de mi van akkor, ha ennek az ára már túl magas? Casey a saját bőrén és kárán tanulja meg, hogy egy anya szeretetét és őszinte támogatását a legkisebb mértékben sem kárpótolhatja az igazi meggyőződés nélküli karrier és a méregdrága cipők. A barátok néha nem őszinték, és egy pillanat alatt ghostolnak bennünket, ám az igazán értékes társak gyakran rejtőznek ott, ahol addig nem vettük észre őket. A social media segíthet elérni a célokat, de egy rossz pillanatban minden addig felépített várat örökre romba dönthet. 

"(…) a magunkra osztott szerepek roppant bizonytalanok, milyen törékeny fogalom az identitás, és mennyire meghatározza lényünket a kontextus."

Sally Franson (Forrás: Mpls.St. Paul Magazine)

A kötet szórakoztató, ám egyben szókimondó kritikája is a kornak, amiben élünk, és ahol a látszat mellett az igazi értékek háttérbe szorulnak. A lapok tele vannak a könyvek és az ⁣⁣irodalom szeretetével, az írói lét szépségeivel és árnyoldalaival, ezeket a részeket különösen kedveltem.⁣⁣ Casey első blikkre egy kifejezetten unszimpatikus, törtető, önző liba, viszont ahogy egyre jobban megismerjük, rájövünk, hogy csak egy elveszett, szeretethiányos kislány, aki keresi önmagát ebben a felületes kirakat világban. Franson stílusa könnyed, de nem könnyű, figyelemreméltó gondolatait ügyesen keveri bele az események alakulásába. Mesél családról, barátságról, irodalomról, könyvekről, a reklámipar mókuskerekéről, de legfőképpen kapcsolatokról. Karakterei igazán emberiek, esendőek, csetlenek-botlanak az úton, melynek célja időnként átalakul, a homályba vész. Akár Az ördög Pradát visel Andreája, Casey is megfizeti az árát a végső tanulságnak, és önnön szemellenzősségének. A történet nagyon modern, nagyon mai, a mondanivaló azonban örök: ami igazán számít, az pénzzel nem megvehető!

A kötetért hálás köszönetem a Libri Kiadónak! <3