Megkapó külső, fájdalmas, szívszorító tartalom.

A kötet meglepetésként érkezett hozzám az Athenaeum Kiadó jóvoltából, amit ezúton is nagyon szépen köszönök nekik! A borító alapján elsőre azt gondoltam, hogy ténylegesen Sztálin kedvenc balerinájáról fogok olvasni, azonban a FÜLSZÖVEG egyértelművé tette, hogy korántsem erről lesz szó. 

Akár egy balerinát is ,,társadalmilag veszélyes" elemnek nyilváníthattak a sztálini Szovjetunióban, s ha ez bekövetkezett, útja a Gulagig vezetett. Nyina Anyiszimova karaktertáncossal ez történt. Letartóztatásának, raboskodásának és meglepő szabadulásának történetét írta meg Christina Ezrahi bravúros oknyomozó művében, pontos körképet nyújtva nemcsak a munkatáborok, hanem a szovjet balett korabeli világáról is. A balerina fogságáról véletlenül fellelt levelei vallanak, amelyeket a táborok viszonyait bemutató korabeli visszaemlékezések, valamint az 1930-as évek és a világháború eseményeinek értő ismertetései egészítenek ki. Az olvasó nem csupán a szovjetté lett orosz balett viszontagságos sorsát, vagy a világhírű Gajane koreográfusává előlépett Anyiszimova további alkotói tevékenységét követheti nyomon, de azt is megtudhatja, miért tartotta Hacsaturján a Kardtáncot zeneszerzői ,,mostohagyermekének".

A könyvet itt találod

Teljesen őszinte leszek: másodjára sikerült csak elolvasnom a könyvet. Amikor először belekezdtem, egyáltalán nem voltam abban a lelkiállapotban, hogy belemerüljek Sztálin legvéresebb, "nagy terror" néven emlegetett korszakába. Biztosan mindenkinek rémlik a történelemórákról Szovjetúnió azon horrorisztikus hat éve, melyet az elvtárs nagy tisztogatásnak címkézett. A teljes elnyomás alatt senki nem érezhette magát biztonságban, egy pillanat alatt nyilvánítottak bárkit a rendszer ellenségévé. A belügyi népbiztosság (NKVD) teljhatalmat kapott a "nép ellenségeivel" való leszámolásra. Az NKVD, az ügyészség és a párt képviselőjéből álló háromtagú különbizottságok, az úgynevezett trojkák futószalagon, tárgyalás nélkül hozták az ítéleteket. A vádlottaknak csak két kérdést tettek fel: ki szervezte be őket, illetve ők kiket szerveztek be, és az általuk megnevezettek hamarosan szintén egy trojka előtt találták magukat. A letartóztatások kiterjedtek a társadalom minden rétegére, a pártapparátustól az állami szerveken, a hadseregen át a Kominternig, sőt magára a tisztogatást végző NKVD-re is. A "Kirov-áradatban" a kivégzések, kitelepítések mellett milliók kerültek a Gulágra.

Christina Ezrahi (Forrás: Elliot&Thompson)

Christina Ezrahi a szovjet kultúrpolitika és az orosz balett díjnyertes történésze. Nemzetközi kapcsolatok szakon végzett a Princeton és az Oxfordi Egyetemen, dolgozott az ENSZ-nek Moszkvában, majd ezt követően kezdte meg doktori tanulmányait a Londoni Egyetemen. 2017-ben Franciaországban elnyerte a legjobb balett témájú könyv díját. 2018-ban Ralph Fiennes tanácsadójaként vett részt a kiváló balett-táncos, Rudolf Nurejev életét feldolgozó életrajzi film, A fehér varjú forgatásán. Christina Münchenben született, férjével és két gyermekével Tel-Avivban él, a brit Királyi Történelmi Társaság tagja, és képzett klasszikus balett-táncos. (Forrás: Athenaeum Kiadó) 

(Nézzétek el nekem a rossz képminőséget, szinte lehetetlen Nyináról képet találni Forrás: Daily Mail)

Az írónő baletthez fűződő szoros viszonyából kiindulva nem meglepő, hogy abban a bizonyos könyvtárban pont egy olyan irat ragadta meg a figyelmét, melyen az egykori Kirov Balett éltáncosai szerepeltek néhány színész és karmester társaságában. A 34 nevet tartalmazó listán a művészeket egyetlen ember, dr. Jevgenyij Salomé kötötte össze, ami akkoriban egyúttal a letartóztatásukat is garantálta. Néhány név mellett pipa volt, néhányat pedig áthúztak, többek között Nyina Anyiszimováét is. Ezrahiból azonnal előbújt a történész, és hosszas kutatómunkával felfedte Nyina életét, melynek sarkalatos pontja volt a letartóztatása és a munkatáborba száműzése.

"Társadalmi származása Nyinát eleve a rendszer potenciális ellenségeként tüntette fel. Apja sikeres katonai pályafutása a cári hadseregben elegendő ürügy lett volna arra, hogy egyenesen valamelyik munkatáborba küldjék."

Nyina akkoriban az egyik legígéretesebb csillag volt a balett egén, kitartása, eltökéltsége és különleges kisugárzása elindította a hírnév útján. A szovjet művészeti elit összetartó kis közeg volt, gyakran vettek részt magánemberként is olyan összejöveteleken, ahol a művészek krémje volt jelen. Akkor még nem tudhatták, hogy sokuknak éppen ez lesz a veszte. A legtöbb ilyen partit szervező Salomé, aki óriási balett rajongó volt, a rendszerellenesnek vélt külföldiek listájának első helyén állt, s ez a gyanú árnyékát vetette minden egyes személyre, aki valaha is megjelent az otthonában. Ahogy elharapódzott az elvtárson a paranoia, úgy szaporodtak meg a letartóztatások és az eltűnések. Soha nem lehetett tudni, kit-hol vár a nagy fekete autó, ami sokadmagával keselyűként körözött országszerte. Nyina szintén ezen szerencsétlen ismeretségnek köszönhetően került az NKVD látókörébe, a kihallgatásáról már haza sem mehetett, bebörtönözték. Természetesen a kihallgatás csupán látszat volt, teljesen mindegy volt, mit válaszolt. A rendszer szemében ellenségnek bizonyult, ennek megfelelően is bántak vele. Sokakkal ellentétben legalább a kínzást megúszta, de az írónő elég szemléletesen bemutatta, hogy jártak a szerencsétlenebbek. Anyiszimova ítélete munkatábor volt, bevagonírozták és a kazah sztyeppére száműzték.

"Nyina nagyon magára hagyatottnak érezte magát. Új élete a szó minden értelmében oly távoli volt a családjától, hogy megrohanta a félelem: szerettei megfeledkeznek a létezéséről. A feledés a halálnak egy másik fajtája. 

A kötet roppant részletes látkép, mind a politikai események, mind a balett világának alakulása alaposan végig van zongorázva, ami bevallom számomra kicsit tömény és száraz volt. Nagyon szerettem azokat a részeket, ahol kifejezetten csak Nyináról és a szeretteiről volt szó, az igazán megható és letaglózó volt. Elképesztő erő és élni akarás volt ebben a törékeny kis nőben, aki egy pillanatra sem ingott meg a balett iránti szeretetében, még a táborban is előadásokat szervezett a társai felvidítására. Nem vagyok jó töriből, és politizálni sem szeretek, azt viszont le kell szögeznem, hogy Hitlerhez hasonlóan Sztálin sem volt kevésbé beteg elme, emberek ezreinek értelmetlen halála és darabokra tört élete írható a számlájára. Ezekből kapunk is bőven a részletes leírásokban, ám amikor már nagyon letaglózva érezné magát az olvasó, akkor jönnek a hétköznapi hősök, akik saját életüket sem féltve igyekeznek másokon segíteni, akár csak egy kedves gesztussal, egy dallal, egy óvatos vállszorítással. Nyina soha nem szűnt meg aggódni az otthon maradottakért, minden gondolata körülöttük forgott, valószínűleg máshogy képtelen lett volna életben maradni, no ha idővel kivételezett helyzete lett a táborban, amit a táncnak köszönhetett. Egyrészt valóban felemelő, szívmelengetően szép történet egy olyan korból, amit mi fel sem foghatunk, másrészt viszont lélekromboló őszinteséggel mesél a borzalmakról, ami nem való mindenkinek. A szárazabb részeket leszámítva örülök, hogy elolvastam, nem igazán voltam jártas sem a gulagok, sem a szovjet balett világában. Nyina leveleit különösen szerettem, kicsit olyan volt, mintha a múlból szólt volna valaki hozzám, aki olyan dolgokon ment keresztül, amire nincsenek szavak. Olyan olvasóknak ajánlom, akiket érdekel a történelem, és kedvelik a tényekkel, konkrét adatokkal, nevekkel teletüzdelt olvasmányokat. 

Köszönöm szépen az Athenaeum Kiadónak, hogy olvashattam! <3