Amikor megláttam az Agave Könyvek friss megjelenései között ezt a kötetet, azonnal lecsaptam rá. 

Egyértelműen a fantasztikusan szép borító és a fekete élfestés ragadott meg először, számomra azonnal tökéletesen megalapozták a rémtörténetek keltette hangulatot, szépen tükrözték vissza az élményt, amire számíthatok. A belső illusztrációk meglepetésként értek, de mondanom sem kell, telitalálat mind, tovább emelik a tartalom értékét. Mivel az elmúlt időszakban a rövidebb olvasmányokat preferálom, ezen szempont alapján is jó választás volt, hiszen a könyv egy antológia, novellák gyűjteménye, nem kellett attól tartanom, hogy esetleg egy fáradtabb nap végén elvesztem a fonalat. :) Bár a horror műfajban igencsak ingadozó az ingerküszöböm - többnyire alacsony -, úgy voltam vele, hogy a kötetben felvonuló színes, különböző nemzetiségű írók kavalkádja mindenképpen izgalmas lesz, hiszen mindannyian más alapokra építve alkották történeteiket. Az i-re a pontot Veres Attila neve tette fel, akitől már volt szerencsém olvasni - IMÁDTAM! -, nem halogattam tehát sokáig a kezdést, bele is vágtam.

FÜLSZÖVEG: A ​World Fantasy- és Shirley Jackson-díjakra jelölt antológia, mely bemutatta a világnak Veres Attilát.

Egy olasz falu, mely egyetlen térképen sem szerepel; egy spanyol boszorkánynövendék, aki szellemekkel és vámpírokkal tölti az idejét; egy törekvő francia nyomozó, aki nem rest okkult tudást latba vetni a sikerért, vagy épp egy perui író, aki bármit megtenne a hírnévért. Csupán néhány momentum a horror műfajának egyik leggrandiózusabb irodalmi válogatásából, melyhez a Valancourt Books szerkesztői több tucat nemzet majdnem húsz különböző nyelven írt horrorirodalmából válogattak, hogy elhozzák a legkiválóbb történeteket.

A könyv összes idegen nyelvű novellája ebben a kötetben jelent meg először angolul, az eleve angol nyelven írt művek pedig – olyan országokból, mint például a Fülöp-szigetek – ekkor kerültek először kiadásra az Egyesült Államokban. Ráadásul ebben a gyűjteményben debütált a tengerentúlon Veres Attila, az Odakint sötétebb, az Éjféli iskolák és A valóság helyreállítása szerzője, aki azóta már lehetőséget kapott egy önálló novelláskötet megjelentetésére is The Black Maybe címmel.

A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról címe nem túloz: példa nélküli vállalkozás, igazi ínyencség a horror műfaj szerelmeseinek.

A könyvet itt találod

Mindig bajban vagyok, amikor novelláskötetekről kell írnom, főleg ha nem ugyanaz az író alkotta meg őket. Jelen esetben pedig extrán sokat agyaltam, hogyan is adhatnám át szavakban az élményt, hiszen annyira más stílusú, erejű és mondanivalójú kis történetek voltak, amiknek kemény dió összehozni a közös nevezőt. Vitathatatlan a kötet sokszínűsége, a klasszikus horror elemek mellett volt itt minden, mi szem-szájnak ingere, de persze nem mindegyik váltotta ki belőlem a „hűha-faktort”. Természetesen ez 100%-ban szubjektív, mindannyian mást kedvelünk, mástól parázunk be. Mivel jómagam a véres, belezős horrort egy ideje próbálom kerülni - köszi Pat Bateman -, attól azért tartottam egy kicsit, hogy zömmel ilyen jellegűek lesznek a novellák. A félelmem alaptalannak bizonyult, az antológia csupa olyan remek elbeszélés gyűjteménye, amik nem ezen a vonalon erősek, hanem sokkal inkább magában a félelemkeltésben. 

"Ermes emlékeztette magát, hogy a boldog befejezés a gyengéknek való. A való életben minden happy end csak illúzió."

Sokat gondolkodtam rajta, hogy mitől is lehet vonzó egyáltalán horror történeteket olvasni? Egyfajta perverziónak számít, ha valaki kifejezetten kedveli, igényli ezeket a könyveket? Biztos van ilyen is, de szerintem többségében egyszerűen szeretjük a végén nyugtázni, hogy oké, ez nem a valóság. És itt jön a műfaj zsenialitása: hosszú ideig ott kavarog a gondolatainkban, hogy mi van, ha mégis. XD A sötétség szavaiban porondra kerül a félelem szinte minden válfaja: gyilkos lények, bujkáló gonosz, szellemvilág, őrület, mítoszok, mondák és még hosszasan sorolhatnám. Bármilyen mértékű puderolás nélkül nekem Veres Attila novellája volt az abszolút ász, ami egy pillanat alatt repített vissza a gyerekkorom egyik legnagyobb félelméhez. (Nem árulom el mi volt az, mert spojler, de aki olvasta, tudni fogja.) Itt döbbentem rá arra, hogy ez a horror lényege, legalábbis amiért én olvasom időnként. Szeretem azt gondolni, hogy ez is egyfajta szembenézés a saját félelmeimmel, mert bár szó szerint kikészülök tőle, napokig dolgozok magamban azon, hogy fel tudjam oldani azt az érzést, ami igazából kiváltotta a reakciómat. Na jó, nem akarok átmenni pszicho-mókusba, de remélem értitek hova akarok kilyukadni. :)

"Mindennek ára volt. Csak ki kell várni, amíg megérkezik valaki és benyújta a számlát."

Jenkins és Cagle a Valancourt Books kiadó tulajdonosai, óriási munkájuk van a World Fantasy – és Shirley Jackson díjakra jelölt kötet megalkotásában, melyet a magyar olvasóknak az Agave Kiadó hozott el. James D. Jenkins a Valancourt Books kiadója és főszerkesztője. Irodalomból a Kansasi Egyetemen és a Chicagói Egyetemen, valamint a Minnesotai Egyetemen szerzett jogi diplomát. A gótikáról publikált lektorált folyóiratokban, és számos tudományos konferencián felszólalt a gótikus irodalomról, valamint előadásokat tartott a tudományos szerkesztésről az Egyesült Államok és Kanada egyetemein. A Valancourt által kiadott elveszett gótikus és népszerű szépirodalom elkötelezett rajongója és gyűjtője, számos Valancourt kiadványt szerkesztett, és rendszeresen utazik a sajtóval tudományos konferenciákra, hogy bemutathassa Valancourt könyveit, és beszéljen a leendő szerkesztőkkel. 2013 júniusától a virginiai Richmondban él. Jay először egyetemistaként kezdett érdeklődni a gótika és más elveszett népszerű irodalom iránt, miután   a könyvtárban egy kis, furcsa, régi fekete könyvre bukkant , az Otranto kastélya címmel. Lenyűgözve ettől a különös könyvtől, amely annyira különbözött az összes többi régi könyvtől, amelyet angolórán olvasni szoktak, gyorsan felfalta a többi nyomtatott gótikus regényt, mielőtt felfedezte, hogy e csodálatos könyvek túlnyomó többsége már rég kifogyott. nyomtatni, és lehetetlen beszerezni. De már nem, a Valancourt Books erőfeszítéseinek köszönhetően. Ryan Cagle New Orleansban született és nőtt fel, majd később Acadiana sötét mocsaraiba költözött. A horror irodalom és a filmek fanatikusaként a legtöbb energiát arra összpontosítja, hogy újjáélesítse a Gothic Classics és a Horror & Supernatural katalógusok címeit  . A könyvek felkutatása mellett azon dolgozik, hogy címeinket független könyvesboltokba és kutatókönyvtárakba vigyük világszerte, kezeli Valancourt közösségi médiás jelenlétének nagy részét, és karbantartja a weboldalt. (Forrás: valancourtbooks.com )

James és Ryan (Forrás: Forbes)

A kötet előszava tűpontosan megfogalmazza a két szerkesztő céljait: azon a pár, jól csengő néven kívül is megmutatni a világnak, hogy a horror irodalom nemzetközi palettája jóval szélesebb, mint gondoljuk. Bár egyértelműen az angol nyelvterületen alkotók vitték mindig is a prímet, a nemzetközi horror ugyanolyan patináns múltra tekinthet vissza, csupán nem igazán vette senki a fáradtságot, hogy megismertesse a világgal. Ukrajna, Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Argentína, Izland, Equador, Szenegál…nem is sorolom tovább. A világ minden táján fellelhetőek a horror műfaj gyöngyszemei, ez a két srác pedig kőkemény munkát tett abba, hogy felkutassák és angol nyelvre fordítsák őket. Szintén fontos prioritás volt nekik, hogy minél színesebb válogatást állítsanak össze, amit bátran ki is jelenthetek: sikerült!

"Azt mondják, mindenkinek van választása, és ez igaz is. De néha tárgytalan, torz, igazságtalan lényegtelen, hogy mit választunk."

Pár részlet az illusztrációból

Annak ellenére, hogy kisebb etapokban terveztem olvasni, nagyjából két este alatt sikerült a végére érnem. Csak a saját ingerküszöböm alapján tudok véleményt formálni, így azt mondom, aki keményebb, véresebb olvasmányra vágyik, annak lehet, hogy nem lesz annyira átütő. Nekem az volt, és bár nem ez a legjobb kifejezés, de szerintem ezek a kis novellák igazán művésziek a zsáneren belül. Megvolt a borzongás, megvolt a félelem, emellett azonban magamat is meglepve számtalan részt jelöltem meg, amik műfajtól függetlenül megérintettek, életigazságokat mondtak ki. Csodás volt kalandozni a különböző nemzetek jellegzetességeiben, megismerni más kultúrák szörnyeit, démonait, de összességében ami a kapocs mind között: a félelmeinket mi magunk teremtjük. Tényleg igazi csemege volt, nagyon várom a folytatást!

Köszönöm szépen Agave Könyvek, hogy olvashattam! <3