Azt a betyár mindenit! Mi volt ez?

Samantha Downing munkásságát már az első magyarul megjelent könyve óta követem, A saját érdekedben sorrendben a harmadik történet, amit az ő tollából olvastam. Amellett, hogy ismét teljesen új oldaláról mutatkozott meg, hű maradt a rá jellemző feszes történetvezetéshez és izgalmas cselekmény kibontakoztatáshoz, ami a művei fő esszenciáját adja. 

FÜLSZÖVEG: Teddy Crutcher elkötelezett oktatója a neves Belmont Akadémiának. Ugyan szigorú, de mindig következetes, és kizárólag diákjai érdekeit tartja szem előtt. Nem véletlenül nyerte el az Év Tanára-díjat sem. Ám Teddy szemlélete némileg eltér a megszokottól, különösen a tekintetben, hogy mit lehet, és mit szükséges megtenni, hogy tanulóit a helyes útra terelje. Teddynek ugyanígy megvan a maga nézőpontja arról is, miként kellene működnie a tanári karnak, és a maga részéről készen áll rá, hogy a legteljesebb titokban, a saját akarata szerint formálja át hőn szeretett iskolája sok évtizedes tradícióit.

Amikor egy napon Teddy egyik diákjának édesanyja holtan rogy össze egy iskolai ünnepségen, kezdetben senki sem gyanakszik, ám a jelek egyre inkább afelé mutatnak, hogy a munkaközösség elnökének halála nem szerencsétlen véletlen volt csupán, az események pedig olyan titkokat csalnak a felszínre, melyek végleg felborítják az iskola és az egész város életét.

Samantha Downing 2019-ben robbant be a köztudatba Elbűvölő feleségem című regényével, melyben mesteri thrillert szőtt a házastársi viszony nehézségei köré. A saját érdekedben az iskolai közösségek olykor viszontagságos működésébe enged betekintést, ahol sokszor csupán egy szikra kell, hogy lángra lobbanjanak a lappangó indulatok. 

A könyvet itt találod

Nem is nagyon tudom műfajilag elhelyezni a könyvet, talán leginkább a pszichothriller jelző illenék rá, hiszen a hangsúly nem is annyira a tetteken, mint az azokat kiváltó érzéseken, gondolatokon volt. Azt hiszem az iskolás éveink során mindannyian legalább egyszer gondoltuk már valamelyik tanárunkról, hogy pszichopata – én biztosan :) -, főhősünk Teddy pedig a szó minden értelmében az volt. A karakter legijesztőbb tulajdonsága az a hideg, érzelemmentes gondolkodás volt, amit az írónő brilliánsan elkapott. Már a kezdetektől tudtam, hogy ő a fő gonoszunk, de a történet előrehaladtával szép számmal felsorakoztak mellé a többiek is, akik szintén a „beteg” kategóriát erősítették.

"A felsőbbrendűsségi tudatnak van egy jellegzetes bűze."

Erőszakos szülők, önbíráskodó tanárok, megosztott diákok, volt itt minden kérem szépen, ami egy izgalmas sztorihoz kell. Downing kiválóan építette fel a Belmont Akadémia sajátos atmoszféráját, ahol kivétel nélkül mindenkinek volt valami takargatnivalója. Amellett, hogy szuperül bemutatott több, diszfunkcionális családi működést, arra is jól reflektált, hogy hol kezdődik, illetve érhet véget a pedagógusok hatásköre. Ezek már önmagukban is érdekes, szerteágazó témák, annyi feszültséget rejtenek magukban, amik tökéletesen beleilletek egy izgalmas eseménysorozat alapköveibe. A gyilkosságokkal megspékelve, gondolhatjátok, milyen robogó élmény volt, egyszerűen zseniális.

"Senki sem mondta el neki, hogy a jó és a rossz néha nem az, aminek látszik."

Hiába tudtam az elejétől kezdve, hogy Teddy gondolkodás nélkül képes volt bárkit tönkre tenni, egyik meglepetés ért a másik után, ahogy a többi szereplőről is sorban derültek ki a piszkos kis titkaik. Itt aztán tényleg igaz volt a mondás, mely szerint senki nem csupán annyi, mint aminek elsőre látszik. Azt hiszem pont ettől volt igazán hatásos, idegborzoló a kötet: simán megtörténhet bármelyik aspektusa a valóságban is. Nem kicsit ijesztő belegondolni, hogy hány olyan ember futkoshat a világban, aki az élete során őt ért vélt vagy valós sérelmek miatt az önkényes igazságosztó szerepébe bújik, és osztja ki az általa méltónak tartott büntetést, jelen esetben a halált. Ez pedig számomra a jó thriller ismérve: pont azzal paráztat be, hogy egy pillanatra sem gondolom elrugaszkodottnak. Downing olyan nemes egyszerűséggel hozza a zsánert, ami tényleg egyedülállóvá teszi, hiszen teljesen hétköznapi, már-már unalmas szereplőkkel dolgozik, persze csak első pillantásra. A karaktereinek van mélysége, remek háttértörténete, az olvasó a végére teljesen érteni véli a miérteket és a motivációkat. Nem mellesleg olyan ügyesen árnyalja, bonyolítja a kapcsolatokat, ami nem engedi el az olvasót, hajtja, űzi végig az adrenalin a befejezésig, tudni akarja hova fut ki az egész. 

"Teddy csak segít mindenkinek. A legjobbat akarja nekik."

Samantha Downing (Forrás: Az írónő Facebook oldala)

Szóval, ha nem akarsz rosszat magadnak, akkor nagy ívben kerüld el a Belmont Akadémiát! Ellenben ha egy baromi jó, pörgős sztorira vágysz, akkor olvasd el Samantha Downing új könyvét, nem fogsz csalódni. Ahogy nőtt a halottak száma, úgy bonyolódtak tovább az ok-okozati összefüggések, robbantak a meglepetés bombák. Az ügyesen csepegtetett információk folyamatosan borzolták tovább az idegeimet, és a lezárásban sem kellett csalódnom, ütött. A történet egyértelműen az emberi elme és lélek sérülései okozta viselkedésre alapoz, s nagyon ügyesen kerekíti ki belőlük az eseménydús cselekményt, ami filmszerűen pörög egészen a lezárásig. Egy az egyben elolvastam, s azt hiszem ez lett a kedvencem az eddigiek közül. Kiváló thriller, várom a következőt! :)

A kötetért hálás köszönetem az Agave Könyveknek! <3