Emlékeztek még az első szerelem keserédes, szárnyaló és egyben őrült bizonytalanságba taszító érzésére?

Bennem nagyon élénken élnek még ezek az emlékek, és azt hiszem már örökre velem is maradnak, nagyban befolyásolták a későbbi párkapcsolataimat. Szerelmesnek lenni csodálatos dolog, de egyben az egyik legfájdalmasabb érzés is lehet, hiszen a rózsaszínű felhőn túl megannyi vívódás, félelem és kétség mardossa az embert, főleg amikor először találja magát szembe ezzel az őrületes erejű érzelmi cunamival. Bár a romantika zsánerben egyáltalán nem vagyok otthon, időnként szívesen veszek kézbe ilyen könyveketet, valahol mélyen azért bennem is van igény néha egy kis szerelmi bonyodalmak köré szőtt történetre. :) Carley Fortune ausztrál írónő debütáló regénye bombaként robbant a sikerlisták élére, a kritikusok és a műfaj rajongói egyaránt nagy lelkesedéssel fogadták. A kötet sokáig tartotta magát a New York Times és a Globe and Mail rangsorának élmezőnyében, a Magnólia Kiadó jóvoltából pedig most mi, magyar olvasók is megismerhetjük Percy és Sam romantikával átszőtt felnövéstörténetét.

FÜLSZÖVEG: Hat nyár, hogy egymásba szeressenek. Egy pillanat, ami mindent elronthat. Egyetlen hétvége, hogy helyrehozzák a dolgokat.

Azt mondják, ha egyszer felnősz, sosem mehetsz igazán haza többé. Persephone Fraser számára ez túlságosan is igaznak bizonyul, mivel egy évtizeddel ezelőtt elkövette élete legnagyobb hibáját. Gyermekkora ragyogó tóparti nyarait egy stílusos lakásra cserélte a nagyvárosban, ahol bár társasági életet él, és rendszeresen találkozgat az új barátaival, mégis mindenkit biztos távolságban tart a szívétől.

Egészen addig a telefonhívásig, ami hirtelen visszarepíti őt Barry’s Bay-be és Sam Florek bűvkörébe. Ő az a férfi, akiről gyerekként sosem gondolta volna, hogy nélküle kell leélnie az életét.

Hat nyáron át, a vízparton töltött lusta délutánokon, a forró nyári éjszakákon, amikor a fiú családjának éttermében güriztek, és a közös olvasgatások alkalmával – a fiú kezében orvosi tankönyvekkel, a lányéban pedig félkész horror novellákkal – Percy és Sam elválaszthatatlanok voltak egymástól. Barátságukból pedig valami csodálatos született, mielőtt az egész látványosan a darabjaira hullott volna.

Amikor Percy visszatér a tóhoz Sam édesanyjának temetésére, a vonzalmuk épp olyan tagadhatatlan, mint egykor volt. Ám amíg Percy nem képes szembenézni a döntéseivel és a hosszú évekkel, amiket azzal töltött, hogy önmagát büntette értük, addig sosem tudhatják meg, hogy a szerelmük talán a múltban elkövetett hibáiknál is nagyobb.

A hat évet és egy hétvégét felölelő Minden elmúlt nyár elsöprő erejű történet a szerelemről, valamint az emberekről és döntésekről, amik örökre megváltoztatják az életünket.

A könyvet itt találod

Amióta könyvekről írok, számtalanszor nekem szegezték már a kérdést, hogy miért nem olvasok romantikus történeteket. Nos, őszintén szólva magam sem tudok erre konkrét választ adni, egyszerűen valahogy mindig máson akad meg a szemem, vagy éppen egy-egy ritka próbálkozásom a zsánerrel nem jól sül egy, így ismételten kimaradnak ezek a könyvek a szórásból. A Minden elmúlt nyár jó nagy kihagyás után került porondra nálam, megszólított a borítója. Imádom a vízpartokat, különleges vonzódásom van hozzájuk, legyen szó tóról, tengerről, folyóról, így a kötet külseje azonnal szemet szúrt a varázslatosan szép kék árnyalataival. Gondoltam, mi baj lehet belőle, ide nekem Carley Fortune-t, lássuk mi sül ki belőle. Elsőre lelövöm a poént: én ezt a könyvet IMÁDTAM!

"Volt benne valami könnyed lazaság, mintha senkinek sem akart volna megfelelni. Ez tetszett. Pont ilyen akartam lenni én is."

Nem szeretem a túlspilázott dolgokat, így rögtön az elején megnyugvással konstatáltam, hogy az írónő nem fog azonnal a habos-babos, csillámporos szerelmi felhő közepébe dobni. Percy egy tipikus városi lány, imádja a könyveket és a horrorfilmeket. Jól tanul, csendes, igazából semmi különleges nincs az életében, leszámítva, hogy nagyon magányos. Szuper szülei vannak, akik teljes mellszélességgel állnak mellette, s lelki nyomorából felrázandó, vesznek egy vidéki, tóparti házat az elkövetkező nyarakra. Noha nem úgy érkezik meg a vízpartra, mint Stifler az Amerikai Pitében, azért éles váltás a korábbi városi léthez képest a csendes, családias miliő. :) Apró klisé: a szomszédban természetesen két baromi jóképű fiú lakik az édesanyjukkal. A kezdeti cikis bemutatkozás után Percy és Sam gyorsan barátságot kötnek, mely meghatározó lesz egész további életükre. 

"Odahajolok hozzá egy ölelésre, amiben benne van mind a négyezer napnyi vágyakozás; olyan érzés, mintha hazatérnék, és búcsút mondanék egyszerre."

A regény váltott idősíkon építkezik. Egyrészt a múltban járunk, ahol a két fiatal hat éven át válik egymás mindenévé, másrészt pedig a jelenben, ahol annyit tudunk, hogy valami nagyon félresiklott és már hosszú ideje nem beszéltek, nem találkoztak. A mesélőnk Percy, akiből időközben felnőtt nő lett, szerelmi élete romokban és állandóan csak Sam jár a fejében. Egy tragikus esemény ablakot nyit a múltra és a lánynak vissza kell térnie élete legcsodálatosabb hat évének színhelyére, s nem mellesleg a Sammel való találkozás is elkerülhetetlennek tűnik. Nyilván egy romantikus történet esetében elég nagy rá az esély, hogy sejdíteni véljük a befejezést – mondjuk számomra ez egybe megnyugtató is -, ám ahogy Carley keverte a lapokat, az több, mint élvezetes volt.

"Az árulások nem teszik semmissé egymást. Csak még jobban fájnak."

Miért szerettem ezt a történetet? Leginkább azért, mert teljesen megtaláltam benne a kamaszkori önmagam. Valahogy pont így emlékszem vissza arra az átmeneti időszakra, amikor gyerekből felnőtté válik az ember és az élet egyre bonyolultabb lesz. Az első szerelmek, az első önálló döntések, az első elmélázások azon, hogy mit is szeretnénk kezdeni a jövőben magunkkal és az életünkkel. Annyi új impulzus, annyi új érzés, annyi új felismerés…Percy és Sam pontosan ezeken mentek át, ráadásul miközben próbáltak válaszokat találni, azzal is meg kellett küzdeniük, hogy legjobb barátokként az évek alatt egymásba szerettek. Őrült dilemma: barátság vagy szerelem? Annyi mindenben voltak társai és támogatói egymásnak, tényleg együtt bukdácsoltak a felnőtt lét felé vezető úton, ami számtalan próbatétel elé állította a kapcsolatukat. Mindketten elkövettek egy csomó buta hibát, hoztak hirtelen, meggondolatlan döntéseket, amik azt hiszem mindannyiunknál elengedhetetlenek ahhoz, hogy idősebb fejjel jobban átlássuk a pályát. :) Pont ezektől a dolgoktól voltak számomra nagyon szerethetőek és igaziak, egyáltalán nem volt túlromantizálva az a sok éves kapcsolat, melynek során tapasztalatokat gyűjtöttek nem csupán egymásról, de az életről is. 

Carley Fortune (Forrás: Pinterest)

"Tizenhárom évesen beléd szerettem, és ez az érzés sosem múlt el. Te vagy az igazi."

Mindenféle spojlert mellőzve annyit tudok mondani, hogy számomra ez egy tökéletesen kerek, élvezetes olvasmány volt, mely nem csupán letehetetlennek bizonyult, de megpendítette azokat az ősrégi húrokat is a szívemben, amiken a felnőtté válás játszott évekig. Semmi giccs, semmi csöpögős lovestory, semmi túltolt erotikus ömlengés. Van helyettük zseniális nyári hangulat, imádnivaló, fejlődő, karakterek és könnyed, ám egy pillanatra sem „gagyi” írói stílus, ami úgy sodort magával, mint a pinty. Le a kalappal Carley előtt, mert ha az én „romantikamentes” szívemet megdobogtatta, akkor tényleg tud valamit! :) Nagyon sablonos leszek, de ennél tökéletesebb nyári olvasmányt nem tudnék ajánlani, legalább mégegyszer el fogom olvasni én is! Vagy többször! :)

Nagyon köszönöm a Magnólia Kiadónak, hogy olvashattam! <3