Új év, új borzongató thrillerek.

Egy ideje gyakrabban találkozhattok az oldalon thrillerekkel, mondhatnám akár úgy is, hogy visszataláltam a műfajhoz. Egész komoly gyűjteményem van a polcaimon, de amik anno tetszettek, ma már valahogy túllépik az ingerküszöbömet. (Spoiler: öregszem. :)) Az évek alatt egyre jobban átalakultak az igényeim ezeknek az olvasmányoknak a terén, sokkal inkább kedvelem a pszicho-thrillereket, ahol a szereplőkön, az életükön, a köztük lévő konfliktusokon van a hangsúly. Kiváltképp kedvelem azt is, amikor nem beteg elméjű, hidegvérű gyilkosok az elkövetők, hanem „hétköznapi emberek”, akik ilyen-olyan hatások, döntések, események során jutnak el arra a pontra, hogy öljenek. Na jó, ez most elég furán hangzik, de értitek?! XD Abban, hogy ismét előszeretettel olvasok a zsánerben, nagy szerepe van a Partvonal Kiadónak, akik újra és újra megtisztelnek azzal, hogy elküldik nekem azokat a könyveket, amiről tudják, hogy tetszenének. Ezúton is köszönöm szépen nekik a bizalmukat és hogy gondolnak rám! <3 Az idei első megjelenésük, a Boldog új év ismét egy igazi gyöngyszem a műfaj kedvelőinek, kifejezetten az emberi oldalra fókuszálva göngyölíti az eseményeket, melyek egy igazán fordulatos végkifejletben zárulnak.

FÜLSZÖVEG: Svédország, Malmö, december utolsó napja. A tizenhét éves Jennifer végre hozzá hasonló tinédzserekkel töltheti szilveszter éjszakáját, miközben a szülei régi barátok társaságában mulatnak a város másik végén. Reggelre Jennifernek nyoma vész. A házibulit idejekorán otthagyta, és azóta nem látta senki. Malin Stehn fordulatos pszichológiai thrillere négy főszereplő szemszögéből mutatja be a következő napok eseményeit. Lollo, az eltűnt lány anyja a hátrahagyott holmik közt kutakodva rádöbben, hogy igazából semmit sem tud a gyermekéről. A legjobb barátnője, Nina, mélyen legbelül úgy véli, hogy bármi is történt Jenniferrel, csak magának kereste a bajt. Az apát látszólag meg sem rendíti, hogy a lánya élete forog kockán. Fredrik, Nina férje az utolsó, aki négyük közül élve látta Jennifert, és csendben belebetegszik az általa őrzött titokba. A kamasz lány eltűnése arra készteti a felnőtteket, hogy átértékeljék a kapcsolataikat. Mennyire ismerik a barátaikat és a szeretteiket? A saját gyermeküket? És mi történt valójában szilveszter éjszaka? A jelentéktelennek hitt hazugságok percről percre messzebb viszik őket a reménytől, hogy Jennifer még életben lehet.

A könyvet itt találod

Malin Stehn svéd írónő eddig kamaszoknak szóló könyveket írt, több mint 40 ilyen kötet szerzőjeként jegyzik. Az egyetemen összehasonlító irodalomtudomány szakon szerzett diplomát, majd szerkesztőként dolgozott. Dalszerzésben és éneklésben is kipróbálta magát, a 90-es években zenekarával komoly sikereket ért el. A Boldog új év az első felnőtteknek szóló regénye, ám ebben sem szakad el a fiatalokat érintő problémáktól.

"Véleményem szerint a minden problémára megoldást jelentő páros létbe vetett hit és meggyőződés valószínűleg egyre több ember depressziós panaszaiért okolható. Mert nem mindenki találja meg az igazit, bármennyire is keresi. És mi, akik úgy gondoljuk, hogy megtaláltuk az igazit, honnan tudhatjuk, hogy csakugyan ő az?"

A történet egy egyszerű szilveszteri összejövetellel indul, ahol évek óta összejáró párok és családok készülnek megünnepelni az év utolsó napját. Nina és Fredrik hosszú ideje házasok, három gyermekük közül a legnagyobbat, Smillát, most engedik először egyedül bulizni a barátaival a házukban. Ahogy kilépnek az ajtón, szinte máris megbánják döntésüket – főleg Nina - , ezernyi félelem és veszély zsong a fejükben az este lehetséges kimenetével kapcsolatban. Úton Lollohoz és Maxhez végig azon kattognak, hogy valószínűleg mégsem volt jó ötlet rábólintani a szülők nélküli partyra, emellett azonban azt is tudják, hogy a lányuk már nem kisgyerek, meg kell tanulniuk elengedni és bízni benne. Nina legnagyobb problémája egyértelműen Jennifer – Lollo és Max lánya -, aki lányuk barátnője, ám a nőnek fenntartásai vannak vele kapcsolatban, úgy érzi igazi bajkeverő.Az este gyorsan és jó hangulatban telik, kivéve Fredriknek, aki egyedüli józanként üli végig az egészet, ráadásként eléggé feszülten, mintha valamire várna… Ügyes kis húzás volt mindjárt az elején elhinteni, hogy van valami vaj a füle mögött, a karakterének ez adta az igazi csimborasszóját. Az este nem volt teljességgel felhőtlen, az ital nem mindenkiből a jobbik énjét hozta elő, kiváltképp igaz ez Maxre, aki fennhangon ecsetelte rasszista, idegengyűlölő gondolatait, miközben barátnőjük új, keleti származású barátja is az asztalnál ült. Max már az első oldalakon roppant unszimpatikusnak lett beállítva, vele ellentétben felesége, Lollo, az igazi bombanő, házitündér, népszerű üzletasszony szerepében tetszelgett. Fredrik, Nina és Lollo voltak a regény kulcsai, az ő narrálásukban haladtunk végig az eseményeken.

"Több mint tizenhét éve élünk egy fedél alatt, de szinte semmit sem tudok róla. A saját lányomról."

Újév napján aztán robbant a bomba: Jennifer eltűnt, nem ment haza. Nem tudják hova mehetett, egyedül volt-e, baleset érte, esetleg valami sokkal rosszabb történt vele. Az utolsó, aki látta, Fredrik, ám ő mélységesen hallgat, senkinek sem árulja el a pár perces, éjszakai találkozást. Megkezdődik a nyomozás és az a lélektani utazás, amiben a három narrátor kapja a főszerepet.Lollo gyorsan szembesül vele, hogy egyáltalán nem ismeri a saját gyerekét. Ugyan mindig is dúskáltak a földi javakban, minőségi időt nem töltöttek a lányukkal, fogalmuk sincs ki is ő. Max a munkájának élt, Lollo pedig annyira igyekezett a külsőségek fényesre csiszolásában, hogy Jenniferre már nem fordítottak kellő figyelmet. Mondanom sem kell, ennek meg is lett a következménye, de erről nem mondok többet, nem spoilerezek. Lényeg a lényeg: baromi jól van felépítve az egész. A házastársi ellentétek, a gyereknevelés nehézségei és úgy összességében a hétköznapi élet szürkesége sejlik fel az oldalakon, melyek tele vannak megbánással, ki nem mondott szavakkal. Az emberi kapcsolatok bonyolultsága adja az alap feszültséget, és a regény ügyesen mutat rá a nyílt kommunikáció hiánya ütötte sebekre is, amik alapjaiban rengetik meg a legstabilabbnak vélt család tartóvázát is.

"Hiába teszünk meg mindent a gyerekeinkért, akkor is félre tud siklani az életük."

Kifejezetten érezhető, hogy az írónő kamaszoknak írt korábban könyveket, mert Jennifer karakterének remek felépítése bőven igazolja azt, hogy tudja miről beszél. Félelmetes belegondolni, hogy mennyi mindennek vannak kitéve a gyerekeink még akkor is, ha szerető háttérországot nyújtunk neki, azok pedig, akiknek ezt nélkülözniük kell, óriási hátránnyal küzdenek. A figyelmet így vagy úgy kiharcolják, de milyen áron? Alapvetően izgalmas koncepció volt Stehn részéről, hogy Jennifert a legkevésbé sem láttatta szimpatikusnak, ám ahogy egyre több mindent tudtunk meg a családi hátteréről, összeállt a kirakós. Azt, hogy mi is történt vele valójában, sokáig nem tudtam összerakni, bár az írónő annyira erőteljesen akart megvezetni, hogy abban nagyjából biztos voltam, hogy mi nem. XD Ettől függetlenül az utolsó harmadban kétszer is úgy esett le az állam, mint a pinty, sikerült igazán meglepnie. Remekül mutatta meg a pszichés oldalakat: Lollot, az anyát, aki retteg gyermeke életéért, de egyre inkább szembesül vele, mennyi hibát követett el. Maxet, az apát, akit látszólag meg sem viselt a lánya eltűnése, folytatja a napi rutinjait. Fredriket, akinek titkai vannak, s szó szerint mind mentálisan, mind fizikálisan belebetegszik ezekbe, s persze a feleségét Ninát, akinek ezt végig kell néznie. Természetesen egyikük sem csupán annyi és olyan, mint aminek elsőre látszik.  

"Nehéz szeretni, amikor rosszra fordulnak a dolgok."

Malin Stehn (Forrás: Camilla Gewing)

Ez az egyetlen mondat nagyjából össze is foglalja a lényeget, a szeretet legnagyobb mércéi a problémák és az olyan helyzetek, amiben az ember élete összeomlik. Ilyenkor derül ki, hogy a társul választott ember tényleg jóban-rosszban áll mellettünk, vagy inkább csak akkor, amikor jó dolgok történnek. Izgalmas, fordulatos, számomra kiszámíthatatlan regény volt, a befejezése pedig különösen tetszett. Stehn nagyon ügyes megtévesztő, számtalan ponton hintett el olyan információkat, amik elterelték a figyelmet, sejtetni engedték a megoldást, ám persze nem volt ez ilyen egyszerű. Pompásan dolgozta ki a karaktereit, mindegyikük tartogatott pár meglepetést, a mellékszereplői is kiváló statiszták voltak, színesítették a sztorit. Újra megállapítottam, hogy a skandináv írók brillíroznak a pszicho-thrillerekben, remélem az írónő mostantól felnőtteknek is ír tovább! :)

A kötetért hálás köszönetem a Partvonal Kiadónak! <3