Előszerettet olvasok olyan könyveket, amik roppant fontos társadalmi problémákra hívják fel a figyelmet, az alkoholizmus pedig azt hiszem nagyon is az.

Az alkohol valószínűleg a leggyakrabban és a legrégebben fogyasztott rekreációs célú anyag a világon. Ám ha megnézzük, hogyan oszlik el a globális fogyasztás a világ országai között, jelentős egyenlőtlenségeket találunk. Egyes helyeken ugyanis szinte egyáltalán nem iszik a lakosság, míg az adatok szerint egy kis sziget könnyedén vezeti az alkoholfogyasztás lakosságarányos rangsorát. Ha lakosságarányosan nézzük az alkoholfogyasztást, akkor az európai (különösen a közép- és kelet-európai) országok állnak az élen. Ha az egyes kontinensek legnagyobb alkoholfogyasztó országait nézzük, akkor az látszik, hogy a Cook-szigetek (Óceánia) és Litvánia (Európa) mellett Ázsia legnagyobb alkoholfogyasztója Japán, míg Afrikában a Seychelle-szigetek, Észak-Amerikában Antigua és Barbuda, Dél-Amerikában pedig Argentína áll az élen. (Forrás: Origo, 2019-es statisztikák)

A férfiak körében erősebb az alkoholfogyasztás kultúrája, és bár Magyarországon a női alkoholisták arányát a férfiakhoz képest 2018-ban 1:4-re becsülték a szakemberek, a nemek közti különbség folyamatosan csökkenni látszik. Becslések szerint mintegy 200 ezer nő szenved alkoholizmusban Magyarországon. A női alkoholisták körében jelentős csoportot képeznek a zugivók, hiszen a nők nemcsak a társadalom egésze, de még az alkoholista férfiak részéről is súlyosabb megvetésben részesülnek. Egy 2020-as tanulmány eredményei szerint az alkohol okozta májbetegségekben átlagosan 2-3 évvel korábban halnak meg a nők, mint a férfiak. A nők esetében gyakrabban alakulnak ki bizonyos pszichés betegségek, például a hangulatzavarok és szorongásos rendellenességek. Sokszor azonban éppen ezek a tényezők váltják ki a túlzott alkoholfogyasztást, ilyenkor az ital egyfajta kezelésként funkcionál a szorongásban vagy depresszióban szenvedők számára. Egy dán kutatás eredményei szerint bármely pszichés betegség előfordulási gyakorisága egyenes arányosságban áll az alkoholfogyasztás mértékével. Az alkoholizmus kialakulása több tényező együttes hatásának következménye, tünetei pedig sokfélék lehetnek, éppen ezért komplex kezelésre van szükség. A kezelésnek magában kell foglalnia az alkoholfogyasztás következtében kialakult testi károsodások kezelését, az esetleges alkoholmegvonási tünetek mérséklését, valamint pszicho-szocioterápiát és rehabilitációt. Magyarországon jelenleg egyetlen olyan alkoholelvonó intézmény működik, ami kifejezetten nők számára lett létrehozva, ez Dunaharasztiban található. (Forrás: Dívány.hu)

Holly Whitaker elsőkézből adja át az alkoholizmussal kapcsolatos tapasztalatait, ő maga is megjárta a személyes poklát a függőséggel. A fiatal nő az egyetemi diploma megszerzése után egészségügyi és technológiai vállalatoknál dolgozott, ám saját bevallása szerint utálta ezeket. 33 éves korában döntött úgy, hogy végleg leszámol az alkohollal, rögös útjáról pedig blogján, podcast adásokban és a Józan lázadás című könyvében számolt be. 2014- ben megalapította a Tempestet, ami egy online leszoktató program kifejezetten nőknek.

FÜLSZÖVEG: Az alkohol mindennapjaink része. Koccintunk a keresztelőkön, a temetéseken, a céges bulikon és a baráti összejöveteleken. Sosem firtatjuk, miért van szükségünk rá, és inkább az kelt megütközést, ha valaki nemet mond az ivásra. Az alkohol a történelem nagy túlélőjeként itt van velünk a kezdetektől fogva, és még napjaink egészségtudatos trendjei sem veszik elég komolyan a káros hatásait. Holly Whitaker a harmincas évei elején tette fel magának először a kérdést, hogy miért kell innunk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, és miért elfogadott, ha alkohollal mérgezzük a testünket és a lelkünket, majd elhatározta, hogy egyszer és mindenkorra leteszi az italt. Ebben a kötetben nyers őszinteséggel és mély önismerettel számol be saját útkeresésének sokszor megrázó, máskor felemelő pillanatairól, miközben az alkoholipar elképesztő manipulációiról is lerántja a leplet. A kötetben olvasható tanácsokat követve újra megtanulhatjuk szeretni magunkat, és olyan életet alakíthatunk ki, amely nem a lemondásról és a bűntudatról, hanem sokkal inkább az új örömök felfedezéséről szól.

A könyvet itt találod

"A nők és más, hagyományosan perifériára szorult és elnyomott csoportok egyre közelebb kerülnek a hatalomhoz. Én csak annyit kérdeznék, hogy e felemelkedés közepette, a kivívott eredmények után miért rántjuk vissza magunkat kollektíven és önszántunkból az alkohollal? Hogyhogy nem vesszük észre, hogy az alkohol női kérdés, feminista kérdés? Hogy lehet az, hogy a Bitch női magazin koktélpartira küld meghívót, hogy az ellenállásról beszélgessünk, hogy lehet az, hogy A szolgálólány meséje sorozat - amely a nők rabszolgasorba taszításáról szól - a saját borát hirdeti? Megmondom én: mert arra tanítottak, hogy összemossuk az ivást a felszabadulással, és mert nem tanítottak meg kételkedni. Mert nagyon okos, dúsgazdag, befolyásos és nagy hatalmú emberek járnak jól azzal, ha együttműködünk velük, és elhisszük, az ivás hatalmat ad a nők kezébe, ezért nem látjuk, hogy valójában mi az alkohol: az elnyomásunkat szolgáló kábítószer, kis és nagy mennyiségben egyaránt."

Amint azt a fenti idézet is jól példázza, erőteljesen feminista felhangú a kötet, Holly egyértelműen abból indul ki, hogy a nőknél alapvetően más a rászokás és a leszokás folyamata is. Ami azonban számomra kifejezetten tetszetős mellékzönge volt végig az az, hogy az érintett személy „felelőssége” és döntései nem lettek elbagatellizálva. Részletesen taglalta azt a manipulációt is, amit a gyártók visznek véghez, lefogadom ti is kapásból tudnátok mondani számos olyan reklámot, ahol felszabadult, vidám baráti társaságok poharazgatnak, ezzel utalva a közös ivás kohéziós erejére. Hiszen milyen jó is összeülni a cimborákkal, munkatársakkal és kiereszteni a gőzt egy-egy buliban, vagy épp egy húzós hét lecsengéseként. Ezzel amúgy nincsen semmilyen személyes ellenérzésem, jómagam is szívesen megiszok egy pohár bort, miközben kellemesen elcsevegünk, ellenben Hollyt olvasva instant szégyenérzetem lett, amiért időnként beáldozom magam ennek a MÉREGnek. Olyan hévvel, és tudományosan alátámasztott bizonyítékokkal vágta ezt az arcomba, hogy azóta egyetlen korty alkoholt sem ittam. XD Csűrhetjük, csavarhatjuk, de bizony az alkohol méreg, hiszen az etanol, ami a legfőbb alkotója minden szeszesitalnak, idegkárosító, pszichoaktív szer. Nem szívesen gondolok bele, hogy ugyanezt az elemet használják fel festékekhez, dezodorokhoz, vagy akár üzemanyagok készítéséhez. 

"A társadalmunk annak alapján osztogatja a jutalmakat, hogy mennyire vagyunk eredményesek és mennyire sikerül áradó, ciklikus énünket egy éjjel-nappal működő gépezetbe erőltetni. Más szóval dolgozz úgy, mint egy férfi, de mivel nő vagy, mindezt kedvesen és simulékonyan tedd."

Nemrég néztem végig az új Szex és New York sorozatot, melyben - SPOILER!!!!! – Miranda alkoholproblémákkal küzdött. Semmi kifejezett oka nem volt az egyre elhatalmasodó problémának, vagyis de: MINDEN! Boldogtalan volt, nem talált kielégülést sem a párkapcsolatában, sem a munkájában. A hiányt elkezdte itallal kitölteni, aminek az lett a vége, hogy már délben túl volt pár pohár pián, s mondanom sem kell, a nap további részében is folytatódott a tendencia. Természetesen amikor szembesítették ezzel, ő azzal hárított, hogy egyáltalán nincs semmilyen problémája az alkohollal, alig iszik, és azt is csak azért, mert lazábbnak, felszabadultabbnak érzi magát. Aztán persze egy ponton megérkezett a felismerés, ám ehhez az kellett, hogy kimondja: nem vagyok boldog! Mit ad Isten, pont Holly Whitaker könyve jelent meg telibe a képernyőn, csak a filmben eredeti címével szerepelt: Szokj le nőiesen! Azért ez elég kemény nem? Nőiesen. Első körben felháborodhatnánk, hogy már ebben is megkülönböztetnek bennünket, de ha jobban belegondolok, abszolút helytálló a dolog. A kötet világosan feltárja a nők helyzetét, ami tetszik (dehogy tetszik!!!) vagy sem, a mai napig hátrányos. Bár egyértelműen vannak előrelépések, azért bőven van hová fejlődni az élet minden területén. Holly saját életén keresztül mutatja be, hogy őt magát milyen hatások és élmények befolyásolták, s végig hangsúlyozza, hogy ezek teljesen szubjetívek, hiszen mindannyian mástól érezzük magunkat kellemetlenül, sértve vagy éppen elnyomva.

Miranda az ominózus jelenetben (Forrás: HBO Max)

"Az igazi hatalom nem abból fakad, hogy egymillió követőnk van, szép a frizuránk, Louis Vuitton táskát hordunk, új autót vagy lakást veszünk, pozícióval, partnerrel vagy bármi mással rendelkezünk, ami mérhető vagy megszerezhető. Az igazi hatalom az, ami mindig is ott szunnyadt bennünk. Az igazi hatalmat nem kell fitogtatni, nem kell vele dicsekedni. Az az igazi hatalom, hogy sajàt magunkat adhatjuk, tudjuk, kik vagyunk, tudjuk, hogy mindig minden rendben lesz velünk. Az igazi hatalom a zsigereinkből, a szívünkből, a bátorságunkból és a szeretetünkből ered. Az igazi hatalmat senki nem veheti el tőlünk, és ha egyszer rátaláltunk, többé nem tűnik el."

A könyv elég komplex és nem akarlak nagyon untatni benneteket, így nem is akarok minden egyes fontos elemen végigmenni, arra azonban mindenképpen felhívnám a figyelmet, hogy nem csak azoknak lehet hasznos, akiknek gondja akadt akár személyesen, akár közvetve az alkohollal. Bár egyértelműen fontos elem a nők helyzete, mégsem éreztem azt, hogy csak nekünk szólna. Nem hiszem, hogy újat árulnék ez azzal, hogy a függőségekből – legyen szó drogról, alkoholról, cigarettáról, stb. – való kigyógyulás kőkemény mentális és lelki folyamat, nem lehetséges anélkül, hogy szembenézzen a függő a démonaival. Holly erre is számos lehetőséget és utat kínál, ráadásul nem ítélkezik, ha valaki az elsőre, másodjára, harmadjára választott úton elbukik. Hisz abban és preferálja is, hogy a leszokás folyamata nagyon intim és személyes, mindenkinek meg kell találnia azt a módszert és segítséget, amivel azonosulni tud.Kiemelten foglalkozik a közvetlen környezet, a barátok és a család fontos szerepével, számtalan példát hozva arra, hogy sokszor bizony pont miattuk nem lesz sikeres a leszokás. Saját bőrén tapasztalta meg azokat a keserű felismeréseket, amikor általa szeretett emberek távoztak az életéből, mert már nem lehet vele jókat inni. A végkicsengés azonban egyértelműen pozitív, hiszen arra is jócskán hoz történeteket, hogy az életében beállt változások miatt mennyi olyan új embert ismert meg, akik előre vitték és nem hátrahúzták.

"Már most is bölcs vagy. Tanulj meg bízni magadban és megérezni, hogy mi a legjobb neked, majd tarts ki mellette. Ami nálad működik, másnál talán nem fog, mert más nem a te életedet éli, nem ugyanazok a tapasztalatai, a meggyőződései és az érzèsei, nem a te érzelmi, energetikai és fizikai szervezetedet használja."

Holly Whitaker (Forrás: Stephen Yang)

Azt gondolom, a függőségekből való kigyógyulás egyetemes első és egyben legnehezebb lépése a felismerés, vagy ha úgy jobban tetszik a beismerés. Az emberek alapvetően ritkán szeretnek szembesülni a problémáikkal, s talán azokkal, amiket általános társadalmi megvetés övez, még nehezebb. Ki szereti úgy bemutatni magát, mint alkoholista, drogfüggő, szexfüggő, vagy bármilyen más hasonló címke. Biztos vagyok benne, hogy senki. Viszont azzal, hogy nem beszélünk róla, vagy éppen úgy teszünk, mintha nem vennénk észre, rengeteget árthatunk. A kulcs talán itt is az edukálás és a nyílt kommunikáció, hogy a függőkben és a környezetükben hamarabb tudatosuljon az, hogy gond van, illetve kihez, hova fordulhatnak segítségért. Nagyon fontos lenne az is, hogy az óriási hatású marketing ne kaphasson ekkora teret, ne kondicionáljanak bennünket arra, hogy inni buli, szabadabbak, jobb kedvűek, népszerűbbek leszünk általa. No de nem akarok és sajnos nem is tudok világokat megváltani – pedig jó lenne -, a lényeg az, hogy a Józan lázadás egy nagyon fontos és szimpatikus szemléletű kötet, amely nem csak nőknek, és nem kizárólag alkoholproblémákkal küzdőknek lehet hasznos, hanem mindenkinek, aki megpróbál ilyen-olyan formában lyukakat betömködni a lelkén.

A kötetért hálás köszönetem a Libri Kiadónak! <3