Az utóbbi években igencsak rákaptam a skandináv írókra, s bár elsősorban krimik és thrillerek akadtak a kezembe, tettem egy kis kitérőt humorosabb irányba is.

Jonasson egy ideje már a radaromon volt, annyi jót hallottam a könyveiről, szerettem volna megismerkedni a műveivel. Az író Svédország déli részén nőtt fel, a Göteborgi Egyetemen szerzett diplomát. Újságíróként helyezkedett el, később saját céget is alapított, melyen időközben egészségügyi problémái miatt túladott. Első regénye, A százéves férfi, aki kimászott az ablakon (magyarul is megjelent) óriási sikert aratott, több mint 35 nyelvre fordították le, 2,5 millió példányban kelt el világszerte. Az évek során sorban jelentek meg a könyvei, és számos díjat zsebelt be alkotói munkája elismeréseként.Nagyon megörültem, amikor az Athenaeum Kiadó elküldte Jonasson legfrissebb írását, ezúton is köszönöm szépen nekik! Egyfajta sorsszerűség volt ebben (igen, hiszek ebben 😊), így nem is halogattam túl sokáig, belecsaptam a lecsóba.

FÜLSZÖVEG: Világvége és más őrültségek a skandináv humor nagymesterétől

Svédország, nyárutó, 2011. Petra, a botcsinálta asztrofizikus kiszámolja, hogy a Föld atmoszférája még abban az évben, szeptember 21-én, pontosan 21:20-kor összeomlik. A végítélet napjának prófétája most együtt utazik egy lakókocsiban az élet dolgaiban kissé járatlan, de mesterien főző Johannal és Agnesszel, a lila hajú öreglánnyal, aki magas fokon kitanulta, hogyan lehet a neten pénzt keresni. Sietniük kell. Még a földi élet pusztulása előtt fel kell kutatniuk és felelősségre kell vonniuk azokat, akik az életüket megkeserítették. Útjuk Svédországból Dánián és Svájcon át Olaszországba vezet, ahol Johan bátyja beosztott diplomataként dolgozik. Közben összefutnak a világpolitika nagy alakítóival, és alaposan felforgatják a nemzetközi diplomáciai életet. Az utazás nem ér véget Rómában, és természetesen semmi sem úgy alakul, ahogy eltervezik... Új könyvében Jonas Jonasson ismét elemében van: elképesztő kalandokba sodorja szeretnivaló hőseit, és gondoskodik róla, hogy olvasói a nevetéstől könnyes szemmel szembesüljenek jelenkorunk történelmével.

A könyvet itt találod

Johan, a mindenki szerint indecibilis, ám imádnivaló pasas sorsa kereszteződik Petráéval, a tudóssal, aki szerint a világnak pár napon belül vége. Kettejük találkozása annyira pikirt és nem életszerű, hogy az már önmagában zseniális, közös utazásuk pedig egyszerre vicces, szívmelengető és egyben elgondolkodtató. Az nagyon gyorsan kiderül, hogy mindketten sérültek: egyikük értelmileg, a másik pedig lelkileg. Johan, a maga kis Forrest Gump karakterével első perctől imádnivaló, zsarnoki bátyja azonban vérlázítóan használja ki bárgyú elméjét és óriási szívét. Johannak minden jó, de szó szerint minden. Ő elfogadja amit mondanak neki, követi az utasításokat, természetesnek veszi, hogy konkrétan kiszolgálja testvére minden egyes kérését, kívánságát. Főz, mos, takarít, igazi kis házitündér, s bár megpróbál munkahelyet szerezni, csökkent értelmi képességei miatt nem sikerül hosszútávon sehova se beilleszkednie. Mivel ő egyáltalán nem érzi helytelennek testvére – az amúgy diplomatának készülő – viselkedését, én helyette is mélységesen fel voltam háborodva. 

"Mindenkinek vannak álmai. Még annak is, aki mindig kardigánban jár, fogszabályozót hord, és híján van mindenféle szociális kompetenciának."

Johan zárt, ám biztos kis világa kibillen egyensúlyából, amikor bátyja eladja fejük fölül a többmilliót érő lakást. Ő maga Európába költözik, öccsét pedig beköltözteti egy lakóautóba – mekkora gyökér – és magára hagyja annak ellenére, hogy tisztában van Johan gyenge vezetési tudásával, és egyéb nem igazán önálló életre alkalmas kvalitásaival. Szegény el is indul valami alkalmas helyet keresni, ahol bekvartélyozhatja magát, és egy rosszul sikerült parkolással azonnal fenekestül fel is fordul minden. Szó szerint beleütközik Petrába, az asztrofizikusba, aki éppen letargikus állapotban van számításai miatt, melyek szerint napokon belül itt a végítélet. A nő egy igazi sündisznó, semmi pozitívumot nem tud felhozni az életben maradás mellett, kifejezetten várja a világ végét. Nem is lehetnének ellentétesebb karakterek, s pont emiatt roppant szórakoztató kettejük párosa. Petra hamar rájön, hogy Johan igényli az irányítást, s ha már úgy alakult, magára is vállalja ezt a szerepet. Azzal azonban nem számol, hogy a dolog fordítva is működik, mert a férfi egyszerű, zsigerien jószándékú és egyszerű gondolatai őt magát is önvizsgálatra késztetik. Isteni reggelik, ebédek és vacsorák kavalkádjával veszi kezdetét kettejük utazása, melyek elfogyasztása közben kibeszélik múltbéli sérelmeiket, s megfogadják, hogy tisztázzák azokat még a világ vége előtt.

"Gyerekük nem született. Előbb azért nem, mert sem a gyáros, sem a gyárosné nem tudta, hogyan kell csinálni. Miután rájöttek, a gyárosné úgy gondolta, hogy ilyet többé soha. A gyárossal legalábbis soha."

A duó hamar trióra bővül Agnessel, a lila hajú, belevaló idős hölggyel, aki -kapaszkodjatok meg!- betegre keresi magát az instán egy kamu utazós profillal. Brilliáns!Az ő karaktere egy igazi görbe tükör a mai social media uralta furcsa világnak, ahol mindenki csak a szépet és a jót akarja mutatni. Agnes virtuális énje egy fiatal, tökéletesre photoshoppolt lány, aki márkás cuccaival utazza be a világot, s teszi mindezt úgy, hogy közben soha ki nem mozdult a kis foteljéből. A poén az, hogy ezzel rengeteg pénzt keresett, soha senkiben fel sem merült, hogy a profil nem valódi, egészen addig, míg a nő el nem követett egy apró hibát. Igazi csodaként éli meg Petra és Johan berobbanását az életébe, mi más lenne ez, mint égi jel, hogy végre ugorjon ki abból az átkozott fotelből és induljon el élete legnagyobb kalandjára. 

"[…] a világvégét megjósoló prófétáknak van egy közös vonásuk az idők kezdete óta, mégpedig az, hogy egyiknek sem lett igaza."

Jonas Jonasson (Forrás: The Telegraph)

A kötet nem kicsit politikai színezetű, ám ez mindenféleképpen erénye is; poénosan mutat rá korrupt világunk nüansznyi, ám óriási hatású játékára, amit a hatalmasok játszanak. Görbe tükröt tart a social media hamis illúziókra és a tökéletes élet látszatára épülő gépezetének, miközben megmutatja azt is, hogy mekkora erő és hatalom rejlik ezekben a felületekben: pillanatok alatt lehet akár egy országot virtuálisan felépíteni vagy lerombolni.⁣ Hihetetlenebbnél hihetetlenebb kalandokkal telve járjuk be szinte az egész világot, miközben hőseink szembenéznek múltjukkal, megteremtve ezzel egy szebb jövő kapuját, ami lehet napokon belül véget is ér…Kedvenc mellékszereplőm a mindig jófej Ob(r)ama elnök volt, aki üde és abszolút reális statisztaként csatlakozott be, s merült el a västerbotteni sajt élvezetében. :) Remek ötlet volt valós személyekkel tarkítani a regényt, szépen simultak bele a fikcióba, még hangsúlyosabbá téve azokat a finoman megfogalmazott társadalmi és politikai véleményeket, melyekben megcsillant az újságíró Jonasson. Egyértelműen felsejlik a múlt és a jelen szembeállítása, bár talán az összefonódás lenne a találóbb kifejezés, hiszen régen sem volt sem korrektebb, sem becsületesebb a világ és a politika, csupán a módszerek és a játékszabályok változtak meg, alkalmazkodtak az aktuális lehetőségekhez és technikai fejlődéshez. Száz szónak is egy a vége: 𝐀 𝐩𝐫ó𝐟é𝐭𝐚 é𝐬 𝐚 𝐡ü𝐥𝐲𝐞 az egyik legszórakoztatóbb kötet volt, ami az utóbbi időben a kezembe került.⁣ Rengeteget nevettem - sokszor hangosan is - , és egyértelműen levontam a következtetést: gyakran a hülyékből lesz a legnagyobb próféta, miközben a sztárolt próféták nem ritkán a legnagyobb hülyék. A három főszereplő imádnivaló, kiváltképp Johan, aki tényleg olyan, mint a svéd Forrest, aki nem fut, hanem főz, de még hogy! Főzz Johan, főzz! Apropó! Éhesen ne olvassátok, mennyei ételekkel vannak tele a lapok, nem csak az oldalakat falná az olvasó!

A kötetért hálás köszönetem az Athenaeum Kiadónak! <3