Jó pár éve gyakorlatilag leszoktam a krimi/thriller zsánerről, nagy ritkán vettem csak kézbe ilyen könyveket, teljesen más olvasmányokra vágyott a lelkem. 

Ennek egyáltalán nem az volt az oka, hogy nem kedvelem a műfajt, sőt! Azt viszont be kell ismernem, hogy fősulis korom óta az ingerküszöböm jelentősen mélyebben van a téren, már egyáltalán nem vonzanak a véres, hentelős, pattanásig feszült idegekkel olvasott történetek. Jó, jó kimondom: öregszem. :) Idén aztán elkezdtett hiányozni az a  kis borzongás, amit egy jól megírt krimi/thriller okozhat, így elkezdtem keresgélni a kínálatban a nekem való könyvek után. Véletlenek nincsenek - legalábbis én nem hiszek benne -, legnagyobb örömömre egymásra találtunk Evyvel a Partvonal Kiadónál, aki olyan tűpontosan eltalálja minden egyes alkalommal a számomra megfelelő olvasmányt, hogy az valami csuda! Ezúton is ölellek Evy, köszönöm a bizalmad és a kedvességed! <3 Na szóval, így került hozzám a Kövesd a pillangót című kötet, melynek írója, Martta Kaukonen finn filmkritikus. Ez azért elég bíztató információ volt, mindenképpen jól összerakott, moziszerű élményre számítottam. Hogy így lett-e? a FÜLSZÖVEG után elárulom. :)

Te hallani sem bírsz róla. Nekem át is kellett élnem. Lebilincselő pszichológiai thriller Gillian Flynn szellemében. A húszéves Ira sorozatgyilkos. Tetteinek gyökerei a múltjába nyúlnak vissza - a gyermekkorába, amelytől kegyetlenül megfosztották. Az sem véletlen, hogy a szülei az Ira nevet adták neki, ami latinul annyit tesz: gyűlölet. Clarissa középkorú pszichoterapeuta, a neve Finnországban a szakma csúcsát jelenti. A tévéből és a női magazinokból mindenki ismeri őt, a szerencsésebbek pedig elegáns rendelőjébe is bebocsátást nyernek. Amikor Ira Clarissa kliense lesz, kezdetét veszi a macska-egér játék, amelynek szabályai egyikőjük számára sem világosak. Egy ilyen játszma szinte sosem végződik jól. 

Kövesd a pillangót

A könyvet itt találod

Ha nagyon röviden akarnám összefoglalni a lényeget, akkor az egyik legelcsépeltebb, unalomig koptatott frázissal tenném, mégpedig azzal, hogy senki nem csupán annyi, mint amennyinek látszik. (Ez pedig mint tudjuk, a műfajban elengedhetetlen alapkövetelmény is, szóval bocs, hogy semmi újat nem mondtam. XD) Alapvetően végig igyekeztem is ezt szem előtt tartani, próbáltam megfejteni az elkövetkező csavarokat, de legnagyobb örömömre nem sikerült. Többször is döbbentem néztem magam elé a fordulatoktól, amik teljesen megleptek és egészen más útra terelték a történetet. 

"Minden embernek van egy identitása. Nekem nem voltak meg a saját énem építőkövei. Üres kép voltam, egy ürességtől kongó hordó. Nekem kellett megfestenem a saját képemet. Az én identitásom: sorozatgyilkos."

 

A könyv nagyjából első fele leginkább Ira köré épül, az ő élményei, traumái köré rakódik minden, ami eleinte csak nyomomkban tartalmazza azt, ami igazából történt. Egy sorozatgyilkos, egy újságíró, egy pszichoterapeuta és annak a férje. A quartettből első olvasatra csupán kettő tartozik össze szorosabban, ám nem árulok el vele sokat, ha azt mondom, végül persze kiderül, hogy mindannyian ugyanannak a borzalmas eseménysorozatnak a részesei. Szép lassan derültek ki az összefüggések, a miértek, a helyére került minden apró részlet, s bár nem volt ez egy őrülten pörgő folyamat, számomra pont ideális volt. 

"Nekünk, nőknek mindig bizonyítanunk kell a rátermettségünket, míg a férfiak érdemeit magától értetődőnek tekintik."

Elég sok fontos téma villant meg az események és emlékek forgatagában, úgy mint szülő-gyerek kapcsolatok, társadalmi problémák, szexuális visszaélések, s leginkább az, hogy az ilyen esetekről való információ birtokában hol kezdődik és meddig tarta a személyes felelősség. Az alkoholizmus szintén alapköve az elbeszélésnek, kifejezetten jól levezette az író, hogy az egy-egy pohár megkönnyebbülésből hogyan jut el valaki az állandó ködig, amivel a valóságot akarja tompítani. A történet talán legerősebb mozgatórugója a tagadás volt; mindegyik szereplő fenntartott egy látszólagos életet, ami mögött sötét titkok lappangtak. Ebbe nem is mennék bele jobban, járjatok utána magatok! :)

"Az első benyomásaink rabjai vagyunk. Az dönti el, hogy mit gondolunk más emberekről."

Martta Kaukonen

Martta Kaukonen (Forrás: Hs.fi)

A regény számomra legtetszetősebb tulajdonsága, hogy nem teljesen konkrét leírásokkal működik, szabad teret hagy az olvasónak abban, hogy annyit képzeljen el az eseményekből, ami számára befogadható. Értem ezt úgy, hogy nincsenek vérben tocsogó, horrorisztikus pillanatképek, helyette vannak elkezdett gondolatok, amiket aztán úgy képzelünk el, ahogy akarunk és nem kevésbé sokkolóak. Ez annyira zseniális húzás szerintem, mert így megkaptam a válaszokat is, és emelett annyira volt nyomasztó, amit még élveztem. Remekül összeértek a szálak, nem éreztem elvarratlannak egyiket sem, kerek egésszé álltak össze. Szuper olvasmány volt egy kis borzongással és az örök tanulsággal: nem szabad hinni a látaszatnak!

A kötetért hálás köszönetem a Partvonal Kiadónak! <3