Alapjáraton ritkán nézek olyan filmeket, amiket könyvből adaptáltak, mert rendszerint jócskán alulmúlják az olvasási élményt.

Másrészt viszont ha felkelti az érdeklődésem egy előzetes, és tudom, hogy az eredeti történet papír alapú, akkor mindig az olvasást választom elsőként, fordítva már teljesen feleslegesnek érzem a sorrendet, oda a képzeletem szabadsága. Most sem volt ez másként, amint megláttam, hogy Ryan Gosling főszereplésével jön A szürke ember a moziban, gyorsan lecsaptam a könyvre. Természetesen így már végig az ő karakterével pörgött az egész a fejemben, de őszintén megvallva ezt nem is bántam. Mind filmes, mind könyves zsánerben komfortzónán kívüli számomra az ilyen akciódús, lövöldözős, gyilkolászós műfaj, de időnként előszeretettel teszek azért próbát és evezek ismeretlenebb vizekre. Mutatom is a FÜLSZÖVEGet.

Courtland ​Gentry jó ember, ugyanakkor még jobb gyilkos.

Az árnyak között csak úgy ismerik: a Szürke Ember. A fedett műveletek világában legendás státusszal bír, ugyanis mindig csendben, sokszor a lehetetlent végrehajtva végzi el egyik munkáját a másik után, majd válik teljesen köddé. A célpontjainak nincs esélyük menekülni előle.

Csakhogy akadnak még Gentrynél is veszedelmesebb és halálosabb erők, amiket még több pénz és hatalom mozgat. És amikor Gentryt elárulja a kormánya és korábbi munkatársai, ezek az erők mozgásba lendülnek. Az ő szemükben a Szürke Ember többé már nem számít hasznos eszköznek, így ki kell iktatni.

A Közel-Keleten és egész Európán átívelő élet-halál harc veszi kezdetét, melynek során Gentrynek bizonyítania kell, hogy nem veszti el hidegvérét akkor sem, ha a megélhetése helyett ezúttal az életben maradásért kell ölnie.

Mark Greaney első regénye a megjelenését követően azonnal bestseller lett, és számos folytatás követte, melyekkel korunk egyik legnépszerűbb thrillerszerzőjévé vált. Sokan Tom Clancy szellemi örökösének tartják, akivel több Jack Ryan-regényt írt közösen, majd Clancy halála után egyedül folytatta a sorozatot.

A Szürke Emberből készült a Netflix eddigi legdrágább, 200 millió dolláros költségvetéssel bíró filmje: a rendezői székben a Russo-fivérek ülnek, míg a főszerepekben Ryan Gosling, Chris Evans, Ana de Armas és Billy Bob Thornton láthatóak.

A szürke ember

A könyvet itt találod

Tényleg nem vagyok jártas ebben a műfajban, de amit leginkább elvárok azon ritka alkalmakkor, amikor mégis kézbe veszek egy ilyen könyvet, az az izgalom. Legyen pörgős, legyen érdekes, feszüljenek pattanásig azok a bizonyos idegek. A túlzott vérfröcsköléstől el tudok tekinteni, bár ha nem csupán öncélú töltelék, akkor egye fene, az is jöhet. Az is fontos számomra, hogy bár azt gondolom, az ilyen történetekben nem alapelvárás a „komoly” mondanivaló és mélység, azért nem hátrány, ha az alapsztori erős lábakon áll, akad valami követhető váz, ami mentén haladunk.

"Court gyilkos, viszont úgy tekint magára, mint aki helyrehozza a dolgokat az igazságszolgáltatás képviseletében. Ez a hibája. És ez okozza majd a vesztét."

Adott nekünk egy főszereplő, aki a leghíresebb a szakmájában. Profi gyilkológép, legendás akciók során bizonyította már rátermettségét, gyakorlatilag legyőzhetetlen. Nincs számára lehetetlen, a legkeményebb, legveszélyesebb rosszfiúkat is legyőzi, s teszi mindezt egyfajta igazságosztóként, helyreállítva kicsit a jók és gonoszok egyensúlyát. Pár embert leszámítva senki nem tudja ki ő, soha nem hagy nyomot, a tökéletesen kivitelezett munkák után egyszerűen felszívódik. Legutóbbi bevetése után szerzett magának pár komoly ellenséget, akik most a fejét akarják (szó szerint) és elég közel jutottak ahhoz, hogy sarokba szorítsák. Mindenkinek, még a legmarconább gyilkosoknak is van gyenge pontja, így a mi Gentrynk kénytelen beszállni a játszmába, melyben nem csupán saját élete a tét. Őrült hajsza veszi kezdetét a Közel-Keletről indulva Európán át, földön, vízen, levegőben ahogy azt kell. Ropognak a fegyverek, folyik a vér, nőnek a hullahegyek, miközben hősünknek bizonyítania kell az életben maradásért, hogy tényleg minden helyzetből ki tudja vágni magát.

The gray man

The Gray Man (Forrás: Forbes)

"(...) nem tudom, maga mivel foglalkozik, és nem is akarom tudni. De azt hiszem, másik munkát kellene keresnie."

Minden valószínűség szerint az én ingerküszöböm lehet túl magasan, de őszintén szólva pont azt hiányoltam a történetből leginkább, amit az elején említettem: az izgalmat. Félre ne értsetek, azért nem vagyok pszichopata, természetesen a vérengzés és a gyilkolászás nem volt semmis számomra, csupán végig azt éreztem, hogy túl egyértelműen és könnyedén keveredik ki a főhős az összes szorult helyzetből. Félúton már azt kívántam, hogy akadjon végre emberére és szorongassa meg valaki úgy igazán, mert ez így túl egyszerű. Minden adott volt egy idegtépő hajszára, de számomra valahogy ez az élmény nem érkezett meg a végjátékban sem. A körítés szuper volt, a budapesti részeket kifejezetten szerettem, és talán az ottani események voltak azok, amiben a legtöbb fantáziát láttam megcsillanni. Akcióban sem volt hiány, a bajom leginkább az volt, hogy ezekre elég gyorsan pont is került mindig. Egyik oldalról nézhetem úgy, hogy ennek így is kellett lennie, hiszen világhírű profival volt dolgunk, de valahogy mégis izgalmasabb lett volna, ha kicsit jobban meg kell erőltetnie magát.

"A szóbeszéd szerint már több pénze volt annál, amennyire élete során szüksége lehet. Ebből arra lehetett következtetni, amit tett, azért tette, hogy fegyverével bűnöket hozzon helyre, védje a gyengéket és jobbá tegye a világot."

Mark Greaney

Mark Greaney (Forrás: The Big Thrill)

Azért hogy jót is mondjak, remek karakterek kaptak szerepet mellékvágányokon, s csak hogy ismét bebizonyosodhasson mennyire fordítva vagyok bekötve, a kedvencem az egyik ellenség volt. Az ő hozzáállása és viselkedése gondolkodtatott el leginkább azon, hogy a valóságban is hány és hány ember dolgozik a homályban és a névtelenségben, akiknek az a feladata, hogy ilyen-olyan módon egyengessék a hatalmi a harcokat. Paradoxon: ki a jó és ki a rossz, lehet-e egyáltalán jó, aki az igazság nevében gyilkol? Kinek áll jogában eldönteni, hogy melyik bűn érdemel halált és megtorlást? No de ezekbe a mélységekbe nem is akarok belemenni, tudjuk mindannyian hogy működnek ezek a dolgok, vagy nem tudjuk és jobb is így. Összességében a kötet egy szórakoztató, ám számomra nem kiemelkedő olvasmány volt, amit sajnálok, mert nagy reményeket fűztem hozzá. Gentry túl tökéletes volt, s noha azért öröm volt felfedezni, hogy az ő pajzsán is akadtak repedések, nem igazán sikerült megkedvelnem. Valahogy nem állt össze számomra ez a „nemes célért gyilkolás” mottó azzal a hidegvérű mészárlással, amit ő képviselt. Persze mentette a saját és mások életét, de valami hiányzott…A körítés élvezhető, akadnak szuperul megírt akciójelenetek és van pár érdekes szereplő is, akik miatt azért érdemes elolvasni, kár, hogy az nem a főszereplő. Viszont most, hogy olvastam a könyvet, nem tudom megnézem-e valaha is a filmet, mert az előzetes alapján teljesen megváltoztatták az alapsztorit, legalábbis szinte semmi hasonlóságot nem véltem felfedezni a szereplőkön kívül. 

A kötetért hálás köszönetem az Agave Könyveknek! <3