Párizs a divat, az elegancia, a szerelem városa, számtalan művészeti alkotás színtere, ihletője, szereplője. 

Szinte biztos vagyok benne, hogy a Dior névről mindenkinek a csodás ruhák, káprázatos parfümök és a luxus jut eszébe. Magam sem voltam ezzel másként, míg nem olvastam ezt a könyvet.⁣ A világhírű divatmárka alapítójának, Christiannak volt egy nővére, Catherine, aki a II.világháború Párizsában az ellenállás aktív tagja volt. Bár elsősorban a hírszerzés volt a céljuk, számtalan ember köszönheti neki az életét, akiket társaival együtt elbújtattak a nácik elől. A megtorlást sajnos nem tudta elkerülni, letartóztatása után megkínozták, bebörtönözték, majd a hírhedt ravensbrücki koncentrációs táborba szállították, ahonnan nagyjából egy év után szabadult.⁣ Az ő történe inspirálta Christine Wells írónőt a Lenyűgöző párizsi nők megírására, ahol Catherine ugyan nem főszereplő, de aktív részese és alakítója a történetnek. A korrajz és a háttér egyszerre lenyűgöző és elborzasztó, a nácik által sakkban tartott Párizs keserű foltja a francia történelemnek. Egy testvérpár, egy titokzatos nagyhatalmú férfi, egy bújkálásra kényszerülő britt katona, és Diorék. Az elbeszélés izgalmas elegye a divatnak, női sorsoknak, háborús borzalmaknak, s ékes bizonyítéka annak, hogy egy csinos nőnek bizony sokkal nagyobb hatalom van a kezében, mint gondolnánk, ám ez mit sem ér jó szív és bátorság nélkül. 

FÜLSZÖVEG: Párizs, 1944. Az ellenállás tagjai számára a megszállt Franciaországban veszélyesebb a helyzet, mint valaha. A huszonöt éves Gabby Foucher gyűlöli a nácikat, habár a rue Royale 10. házmestereként mindent megtesz, hogy kerülje a konfliktusokat. Nem úgy, mint vakmerő húga, Yvette, aki lépten-nyomon bajba keveredik. Aztán mindkettőjüket beszervezi az ellenállásba Catherine Dior, és elragadja őket a kémek, szökevények és rejtélyek veszedelmes világa. Míg Gabby mindent kockára tesz a férfiért, akit a nácik elől rejteget, Yvette-nek döntenie kell, bízik-e egy rejtélyes diplomatában, aki úgy tűnik, rájött a titkára. Ahogy az árulás fenyegetése egyre jobban körülzárja őket, egyetlen hiba is sokak halálát jelentheti, és mindkét nővérnek olyan döntést kell hoznia, amit később esetleg megbán. Párizs, 1947. Yvette visszatér New Yorkból, hogy manökenként újrakezdje az életét Christian Diornál, aki forradalmasítja a divatot az úgynevezett „New Look” irányzattal. Ám először muszáj kiderítenie az igazságot: mi történt Catherine Diorral? Ki volt az áruló? Gabby pedig rájön, hogy sokféle bátorság van, és hogy a szerelemért mindig megéri harcolni. Letehetetlen új regény, melyet Catherine Dior – a divattervező húga és a II. világháború franciaországi hőse – valóságos, bátor története inspirált Felemelő történet. Ismerd meg hőseink sorsát!

A könyvet itt találod

Bevallom még a fülszöveg elolvasása után sem igazán volt elképzelésem arról, mi fog kisülni ebből a történetből, de abban biztos voltam, hogy tetszeni fog. Rajongok az erős női karakterekért, Catherine Dior pedig kőkemény csaj volt annyi szent, izgatottan vágtam bele a történetbe, melyet az ő személye inspirált. Ahogy már fent említettem, Catherine aktív részese volt a párizsi ellenállásnak a II. világháború idején, a hírszerzés mellett számtalan embert bújtattak el, illetve menekítettek ki az országból. Történetünkben igazából nem is az övé a főszerep, sokkal inkább a Foucher nővérek, Gabby és Yvette áll a fókuszban, akik a maguk módján mindketten ezer szállal kötődnek Catherinhez. A két lány nagyon különböző személyiség, mondhatni szinte ellentétei egymásnak, ami közös bennük, az a hatalmas szívük és az óriási igazságérzetük. Gabby az idősebb, megfontoltabb, jobban szeret a háttérben maradni, a háborús veszteségek személyesen is érintették. Yvett forrófejűbb, az ifjonti merészség teljes lángjában égve semmitől sem riad meg, s emiatt gyakran keveredik veszélyes helyzetekbe.

"Abban a pillanatban, hogy az első manöken belépett a szalonba, Dior felülírt minden más stílust."

A történet két idősíkban játszódik, azonban nem kell sokat visszamennünk az időben, csupán három év tekintetében nézzük meg két oldalról az eseményeket. Egyrészt 1944-ben, a náci megszállás idején, másrészt pedig 1947-ben, amikor is bár a nyomás már enyhült, ám a veszély még korántsem múlt el. Annyit tudunk, hogy Yvette az elmúlt három évet Amerikában töltötte, s ez idő alatt egyetlen otthonról kapott levelet sem olvasott el. Ennek okai csak a visszaemlékezések folyamán tárulnak fel, miközben a két testvérrel karöltve az olvasó is belecsöppen a háborús Párizs mindennapjaiba. Elképesztő a kontraszt a ruhaszalonban és az utcákon zajló élet között, de azt gondolom, ez szándékolt kettősség, és fantasztikusan meg is mutatja azt, hogyan mentek akkoriban a dolgok. A Foucher lányok egy nagy bérházban laktak, ahol édesanyjuk volt a házmester, aki férje halála után összeomlott, szép lassan Gabby vette át a feladatait. Gyakorlatilag az épületben lakók mindannyian egy nagy család voltak, gondoskodtak egymásról, segítették, támogatták egymást. Maga Catherine Dior is így került képbe, volt egy lakása a házban, s remek viszonyt ápolt mindenkivel. Az ételjegyek, az utcákon járőröző németek, a csendes meghunyászkodás mind-mind árnyalja azt a sötét képet, amit az ott élőknek el kellett viselnie. 

" A szerelem elbutít mindenkit. (...) De néha jó egy kicsit butának lenni."

Mi a bátorság? Mitől lesz valaki hős? Nehéz kérdés, s talán nincs is rá megfelelő válasz, hiszen mindenkinek mást jelent bátornak lenni.  Az vitathatatlan, hogy az elnyomókkal szemben bármilyen mértékű lázadás óriási merészség volt, hiszen szó szerint az életükkel játszottak, akik ezt meg merték tenni. Azokban az időkben, amikor bizonyíték nélkül is bárkit elfogtak és megkínoztak vagy éppen megöltek, nem kis dolog volt az ellenállásban részt venni, ennek ellenére számtalan névtelen hős vállalta mégis a kockázatot. A Lenyűgöző párizsi nők pont ettől lesz tényleg lenyűgöző: megmutatja azt, hogy a látszat mögött mekkora erők munkálkodtak. A csodás ruhák, a fantasztikus kalapok, a bódító parfümfelhők mögött igazi amazonok bújtak meg, akik sokszor életüket kockáztatva szereztek meg olyan információkat, melyekért azonnali halállal lakolhattak volna.

" (...) mindketten új kezdetek felé haladnak most. Sosem fogják maguk mögött hagyni a múltat, de megpróbálhatnak az előttük álló útra koncentrálni."

Annak ellenére, hogy nem rágtam tövig a körmeimet az izgalomtól, a végére egészen megkedveltem a történetet. Hangulatfestésből csillagos ötöst kapott tőlem az írónő, a háttér és a történelmi korszak jellegzetességeinek megjelenítése kiváló volt. Nem drasztikusan, de gyomorszorítóan sikerült megmutatni azta a félelmet, ami állandó jelleggel ülte meg Párizs levegőjét, miközben az ellenállás és a lázadás szikrái ott csillogtak a mélyben a kitörésre várva. Kaptam egy kis szerelmi szálat is, na jó, kettőt, s azt kell mondjam ezek is szépen belepasszoltak az egészbe, nem lettek habos-babosra tupírozva, és ez nem is állt volna jól ennek az elbeszélésnek. Az időbeni történések szépen összeértek, nem maradt hiányérzetem, mindenki megkapta a neki szánt lezárást.

"Néha az emberhez legközelebb álló emberek tudják a legnagyobb meglepetést okozni."

Christine Wells (Forrás: Instagram)

Yvette és Gabby végig szimpatikusak voltak nekem, tetszetős átalakuláson mentek át, mindketten előnyükre változtak. Catherine-ről szívesen olvastam volna többet, ő legnagyobb bánatomra csupán mellékszereplő maradt, ám az kétségtelen, hogy szelleme és az ellenállásban játszott fontos szerepe átlengte az oldalakat. Elsőre kicsit furának hangozhat divat körítésben mesélni a háborúról, de nálam működött, imádtam a bemutatókról, ruhakészítésről szóló részeket is. Számos kis apró, ám annál fontosabb részletből áll össze ez a történet, pont, mint egy aprólékosan kidolgozott ruha. A főszereplők mellett sok-sok titokzatos, izgalmas karakter bukkan fel, akik erősítik a mondást: senki sem csupán annyi, mint amennyinek látszik. Remek kikapcsolódás volt!

A kötetért hálás köszönetem a Könyvmolyképző Kiadónak! <3