Büszkén jelentem, én igazi Vészhelyzet generáció vagyok, rajongva ültem le a tévé elé minden egyes résznél.

Oké, oké, elsősorban a csini Ross doki volt a fő indokom, de a női karakterek közül egyértelműen a Carol nővért alakító Julianna Margulis volt a kedvencem. Bármit megadtam volna, ha olyan loknijaim lehettek volna, mint neki! Nagyon megörültem, amikor láttam, hogy magyarul is érkezik a memoárja, nem igazán voltam képben a magánéletével, bár azt hiszem ő amúgy is a "csendesebb" hírességek sorát erősíti, soha nem volt tele a róla szóló hírekkel a média. Kíváncsi voltam ki ő, honnan jött, hogyan lett belőle az a híres sorozat színésznő, aki most, s a kérdéseimre bőséggel meg is kaptam a választ. Első körben mutatom a FÜLSZÖVEGet.

A Férjem védelmében és a Vészhelyzet című sorozatokban nyújtott kiváló alakításáról ismert színésznő, Julianna Margulies biztos kézzel jegyzi le élete és munkája történetét ebben a mélyen felkavaró memoárban. Művét a Good Housekeeping az év egyik legjobb könyvének nevezte: ,,A felnőtté válásról szóló, végtelenül személyes beszámoló egy fiatal nőről, aki zűrzavaros és vándorélettel járó gyermekkora közepette próbál értelemre lelni az őt körülvevő világban." - Katie Couric Julianna pirospozsgás, eleven kislányként kapta a családjában a ,,Napsugárlány" becenevet. Nagyon kicsi volt még, amikor elváltak a szülei, így aztán gyermekkorában rengeteget kellett utazgatnia különc anyja és távol lévő apja miatt, s meglehetősen bohém neveltetésben részesült. Élt Párizsban, Angliában, New Yorkban és New Hampshire-ben is, és mindenhol nagy felfordulás, bizonytalanság vette körül. Ekkoriban eszmélt rá, hogy nincs más hátra, neki kell rendet teremtenie a rendetlenségben, segítenie másokon, és végül fiatal nőként megtalálnia a maga útját a világban, hogy elismert színésznő válhasson belőle. Ez persze nem ment könnyen: nehéz döntéseket kellett meghoznia, bonyolult kapcsolatokkal és megsemmisítő visszautasításokkal kellett szembenéznie; ugyanakkor szép számmal akadtak olyan pillanatok is, amikor sors, hit és tehetség összeadódott: Julianna felejthetetlen sikereket könyvelhetett el a pályáján és a magánéletében egyaránt. Ezek a pillanatok változtatták végül nyugalommá a korábbi káoszt. A Napsugárlány című könyv kendőzetlenül őszinte és magával ragadó önéletrajz egy olyan nő tollából, aki a kavarodásban sem hátrál meg, és ezzel erőt ad embertársainak, inspirálja olvasóit.

A könyvet itt találod

A memoároknál mindig bajban vagyok az értékeléssel, mert valahogy nem érzem helyénvalónak azt, hogy véleményt alkossak mások életéről és emlékeiről. Ki szoktam emelni azt is, hogy „amennyiben így történt”, amivel nem azt akarom mondani, hogy esetleg hazudott, vagy valótlanságokat állított volna az adott személy, csupán az összképet nézem. Ebben mindig fontos része van annak, hogy azért egy híres ember, amennyiben nem pont a nagyobb figyelem a cél, ügyesen lavíroz a mond is valamit, meg nem is felállásban, hiszen akár rosszul is elsülhet a dolog. Julianna esetében ezeket a fenntartásaimat gyorsan elvetettem már az elején, mert hamar átsütütt a szavain az, hogy neki ez egy terápiás írás volt. Mivel nem szeretnék részletekbe menően beszámolni arról, amiket ő maga osztott meg velem az olvasás során, engedjétek meg, hogy kivételesen a kedvenc, beszédes idézeteimmel mutassam be kicsit a könyvet. 

"A színjátszás különös foglalkozás. Mely részünket adjuk bele egy szerepbe, amitől a megformálásunk különbözik majd másvalakiétől?"

"A szüleim házassága jószerivel véget is ért addigra, mire megszülettem."

"Gyerekkorom nagy részében ingatag terepen próbáltam boldogulni, és szinte egész felnőtt életemben - legalábbis mostanáig - a nyugalmat kerestem."

"Anyám rettentő boldog volt a társaságában. És amikor ő szerelmes volt, nekünk nyugodtabb volt az életünk. Olyankor jókedvű volt. Gyorsan felismertem, hogy a stabilitásom az ő boldogságának a függvénye, és a lelkiállapota aszerint változik, hogy kivel jár éppen együtt."

"Mindig is fegyelmezett diák voltam, és szerettem tanulni a középiskolában; fontos erőpróbának éreztem. Szerettem volna jól megállni a helyemet, mert ha sikeres vagyok, és bekerülök egy neves főiskolára, apám majd büszke lesz rám, gondoltam."

"Gyerekkoromban mindig azt hittem, bizonyítanom kell mindenki előtt. Gondoskodni tudtam magamról, és nagyon jól elvoltam attól függetlenül, milyen nehezek voltak a körülmények, vagy milyen elszigeteltnek, elveszettnek, bizonytalannak éreztem magam, valahányszor új iskolába, városba, országba költöztünk. Azt hittem, hogy csalódást okozok, ha sebezhetőséget vagy gyöngeséget mutatok, ha képtelen vagyok befejezni, amit elkezdtem. Folyton az a lemez forgott az agyamban, hogy én sosem adom fel, túlélek bármit. Erős vagyok és megbízható."

"Anyámnak bármit elmondhattam, bármit megkérdezhettem tőle, és sosem éreztem, hogy elítélne érte. Teljesen nyitottan olyannak fogadott el, amilyen voltam. Tudtam, milyen szerencsés vagyok, hogy olyan szülőm van, akivel beszélgetni tudok."

"Amikor az első előadásunkon felgyulladtak a fények, emlékszem, ott álltam a combig érő csizmámban és forrónaprágomban, a hatvanszor hatvanas ketrecemből a közönséget néztem, és arra gondoltam: Otthon vagyok! Még soha életemben nem voltam semmiben ilyen biztos. Villámcsapásként ért ez a pillanat, és olyan erővel vágott belém, hogy sírni lett volna kedvem, annyira boldog voltam."

"Tudat alatt igyekeztem mindig megfelelni a gyerekkoromban kapott címkének: Napsugárlány. A címkének, amelyet szeretetből ragasztottak rám, és amely végül hátráltatott abban, hogy kemény döntéseket hozzak."

A képek forrása: Pinterest

Nagyon szerettem olvasni Julia életútját, rajongásom csak nőtt iránta. Elképesztő erőről tett és tesz tanúbizonyságot a mai napig azáltal, hogy abból az ide-oda költöztetett, gyökértelen kislányból ilyen sikeres, önálló, két lábbal a földön álló felnőtt lett. Külön díjazom, hogy bár biztosan megtehette volna, nem haknizott más hírességek cikis történeteivel, végig önmagát és az életét érő hatásokat és reakcióit tartotta górcső alatt. A kötet őszinte és önreflektív, bátran beszél a saját vélt és valós hibáiról is, de leginkább arról, hogy ezek tették azzá, aki ma. Talán  egy megkapó felnövéstörténetként tudnám jellemezni a könyvet, melynek a hangneme annyira közvetlen, mintha a szomszéd lánnyal beszélgetnénk. Szerettem!

A kötetért hálás köszönetem a Partvonal Kiadónak! <3