Jane Austen a világirodalom egyik méltán híres klasszikus írónője, regényei a mai napig jelennek meg új köntösbe bújtatva, generációról generációra születnek újabb rajongói.

Jómagam is kedvelőinek táborát erősítem, s bár még nem olvastam minden megjelent művét (ami késik, nem múlik), számos kellemes órát töltöttem el a történeteibe merülve. Sokan, sokféleképpen fejtegették már varázsának mibenlétét, abban azonban szinte minden vele foglalkozó kutató és irodalmár egyetért, hogy korszakának egyik legmerészebb alkotója volt. Az 1775- ben született írónő népes családból származott, nyolc testvére közül ő volt a mágikus hetedik. Plébános édesapja minden tőle telhetőt megtett értük, ám a nagy létszám miatt nem számítottak tehetősnek. A szerető, támogató környezet igazi inspiráció volt Jane számára, számos karakterét szeretteiről mintázta és az általa is jól ismert helyszínekbe ágyazta. Soha nem ment férjhez, noha a feljegyzések szerint egyszer eljegyezték, ám a frigy nem jött létre. Hátralévő életét visszavonultan töltötte, melynek oka egy súlyos betegség, az akkor még ismeretlen Addison-kór volt. Fiatalon, 42 évesen hunyt el hosszas szenvedés után, csodálatos elméje a műveiben élt tovább. Első színdarabját 14 évesen írta, huszas éveiben már az azóta világhírű regényeinek kéziratai is készen voltak. Egészen haláláig csak a szűk családi és baráti kör tudta, hogy ő áll a regények mögött, addig mindegyik névtelenül jelent meg. Kortársai nem kedvelték, komoly kritikákkal támadták, az igazi sikert nem érhette meg.

jane austen

Jane Austen (Forrás: Pinterest)

Nagy sikerű művei a mai napig népszerűek, világszerte irodalmi társaságok tartanak összejöveteleket és rendezvényeket az írónő ünneplésére. Kathleen A. Flynn is egy ilyen jeles csoport, nevezetesen az Észak-Amerikai Jane Austen Társaság örökös tagja, aki első regényében nem meglepő módon rajongása tárgyának állított emléket.

FÜLSZÖVEGA távoli jövőből azzal a megbízással küldenek két kutatót a múltba, hogy férkőzzenek Jane Austen, az akkor már híres írónő közelébe, és szerezzék meg tőle A Watson család története című kéziratát, amelyről azt feltételezik, hogy az írónő befejezte, de bizonyos okok miatt meg akarta semmisíteni. Rachel Katzman és Liam Finucane a jövőből érkezik 1815-be, Angliába. Magukat vagyonos ültetvényesnek kiadva próbálják megtalálni a módját, hogyan ismerkedhetnének meg Jane Austennel. Rachel és Liam az írónő egyik testvérén, Henryn keresztül próbál Jane közelébe férkőzni. Ám amikor szembesülnek a korabeli viszonyokkal és Jane gyógyíthatatlan betegségével, azzal az etikai problémával állnak szemben, hogy van-e joguk megváltoztatni a múltat.

A Jane Austen küldetés

A könyvet itt találod

A 19. század Angliájának ötvözése az időutazással elsőre kicsit furának tűnt, szóval naná, hogy elolvastam. Nem mondom, hogy nem voltak fenntartásaim, mert bizony voltak, de a kíváncsiságom ennél is nagyobbnak bizonyult, belevágtam. A történet eléggé erős felütéssel indult: a jelenleg létező világunk már a múlté, az időutazás pedig egy teljesen hétköznapi dolog. A múlt sötét foltjainak egy részét eltűntették, ha úgy tetszik „kijavították”, s kellő rákészüléssel bármelyik időbe bármikor el lehet jutni. Jane Austen a kötetben is ugyanúgy a világirodalom nagyja, fennmaradt levelezéséből pedig felsejlik egy soha ki nem adott mű, melyre ő maga is úgy hivatkozott, hogy túl sok volt benne saját magából, ezért megsemmisítette. Két főhősünk, Rachel és Liam azzal a céllal mennek vissza az időben, hogy meggyőződjenek a kézirat létezéséről és amennyiben lehetséges, mentsék meg az utókor számára. Nem titkolt szándékuk Jane betegségének feltérképezése is, ám mindezt úgy kell megtenniük, hogy a lehető legkevesebb kihatása legyen a jelenre. Micsoda őrült küldetés nem? Nem csupán azzal kellett szembenézniük, hogy a dolog nagyon rosszul is elsülhet (meghalhatnak, ott rekedhetnek a múltban), hanem azzal is, hogy a régmúlt világban hozott döntéseik és tetteik megváltoztathatják saját magukat is a visszatérésük után.

"Miféle megszállott vállalkozik időutazásra?"

Ez egy nagyon jó kérdés, lássuk is kik voltak igazából a mi vállalkozó kedvű utazóink. Rachel orvos, nagy Austen rajongó. Belevaló csaj, nem retten meg a kihívásoktól, számos önkéntes gyógyítói kalandon van túl, szinte már minden borzalmat látott a pályája során. Liam színész, roppant céltudatos, kicsit kívülálló, szeretne kiszakadni a valóságból. Hosszú hónapok kemény munkája után egy testvérpár szerepébe bújva érkeztek meg 1815-be, elsődleges célként összebarátkozni Jane testvérével, Henryvel. Egy teljesen más világba csöppentek, nagyon érdekes volt felfedezni velük együtt a hosszú évszázadok alatt végbement változásokat. Az építkezési stílus, az egyszerű lovas közlekedés, a ruházat, a beszéd és még hosszasan sorolhatnám a különbségeket, amikre nekik a szemük sem rebbenhetett, noha nem kicsit csapta arcul őket. Ennél is nagyobb ellentét volt az akkori társadalmi szerveződés, a nők alárendelt, elnyomott helyzete, melyet számos szituációban remekül megmutatott az írónő. 

"Mi csak porhüvely vagyunk. A művészet viszont örök."

Alapvetően ez a történet egy szórakoztató romantikus sztori, melyben Austen és a kor, amelyben ő élt, maga a keret. Én ennél többet nem is vártam, hiszem Jane és a hozzá közelállók személyiségének nüansznyi villanásai csupán levelekből és feljegyzésekből maradtak fenn, teljesen pontos képet kapni lehetetlen. Az, ahogy Flynn ábrázolta őket, szerintem igazán tiszteletteljes volt, szépen kerekítette ki fiktív elemekkel azt a keveset, amit tudunk. Miközben a két főszereplő szép lassan összecsiszolódott, átfogó képet kaptam a 19. század mindennapjairól, melyben egyértelműen a férfiaknak termett a babér. A nők családjuk- illetve férjük anyagi helyzetétől függtek, hiába voltak éleseszűek, vagy tehetségesek valamiben, a tanárnői és ápolónői státusznál nagyobb karriert nem tudtak befutni. Ez alapjáraton Austen műveinek is az alapja, kivétel nélkül minden művében megjelenik ennek a társadalmi felállásnak a kritikája.

" […] ha azt várta a férfiaktól, hogy most majd letörik a láncainkat, akkor nem tudom másnak látni, csak naivnak. Miért adná fel valaki önként azokat az előnyöket, amelyekkel a születés és a természet felruházta?"

BROOKLYN, NY - JUNE 26, 2016: Kathleen Flynn poses for a portrait inside her apartment on June 26, 2016 in Brooklyn, NY. The portrait is to be used as the author portrait in Kathleen Flynn's upcoming novel as well as the marketing associated with the novel's release.Bryan Thomas2016_06.26_KATHLEENFLYNN_AUTHORPORTRAIT

Kathleen A. Flynn (Forrás: Amazon)

Születni tudni kell. – tartja a mondás, s igazából most, a mi időnkben is igaz. A nők, ugyan nagy utat jártak be – ahogy erre Rachel és Jane párbeszédei is rámutatnak -, ám még mindig fellelhető a nemi és származásbeli megkülönböztetés sekélyes tüskéje. Nagyon tetszett, ahogy Flynn beleszőtte az ezzel kapcsolatos véleményét az eseményekbe, ám nem akart sem túlmutatni, sem szájbarágósan ragaszkodni Austen jellegzetes gondolataihoz. Összességében azt gondolom, hogy bár a szerelmi szál kicsit kiszámítható volt, ez a könyv egy nagyon kedves tisztelgés Jane előtt, aki megmaradt a történetben annak az erős, korát megelőző személyiségnek, akinek eddig is ismertük. Az életét beárnyékoló betegség fontos szerepet kapott az események alakulásában, egyben arra is rávilágított, hogy a múlt eseményeinek megváltoztatása halmozottan ütött vissza a jövőben. Jane és Rachel barátsága kicsit olyan volt, mint két alteregó találkozása: az egyik, aki vágyakozott valami több után, a másik pedig aki megélhette azt, ám sokáig mégsem volt ettől boldogabb. Nem csűröm-csavarom tovább, remek kis nyári olvasmány volt. Azt viszont szeretném leszögezni, hogy annak lesz jó élmény, aki nem vár tőle többet, mint ami: egy kellemes, szórakoztató utazást Jane Austen világába. Tökéletes kikapcsolódás szerethető szereplőkkel, csipetnyi bonyodalommal és az örök kérdéssel: a múlt bolygatása mennyiben változtatná meg a jelent és a jövőt.

A kötetért hálás köszönetem az Athenaeum Kiadónak! <3