Az elmúlt évek eseményei örökre megváltoztatták a világot, egyúttal belevéstek egy szót a köztudatba: Covid.

A vírus jött, terjedt, és sokáig úgy tűnt, elsöprő győzelmet aratott az emberiség felett. Világszerte döbbenetes számokban szedte az áldozatait, alapjaiban rengette meg és forgatta fel fenekestül az életünket, a kapcsolatainkat és a közmorált. A bezártság elszigetelő időszaka, a maszkviselés szürreális jelenléte, az érintések és közvetlen kapcsolatok minimalizálása azt hiszem mindannyiunkat megviselt. Az összezártság és a távollét egyaránt új érzéseket generált, sokak életét befolyásolta ilyen – olyan irányba. Jodie Picoult világhírű írónő pont a karantén idején írta meg ezt a könyvét, saját állítása szerint ez volt a leggyorsabban megszületett regénye, ami talán érthető is a rengeteg négy fal között töltött idő fényében. Nem meglepő módon a történet gócpontja is a vírus, egészen pontosan a terjedésének a berobbanása Amerikában, New Yorkban. Először is mutatom a FÜLSZÖVEGet.

Diana O'Toole eltervezte az életét. Mire betölti a harmincat, kimondja a boldogító igent, harmincöt évesen a férjével és két gyerekkel New York külvárosában él, miközben művészeti szakértőként sikeres karriert épít az aukciósházak kíméletlen világában. Diana biztos benne, hogy sebész rezidens szerelme, Finn, a közelgő romantikus utazásukon megkéri a kezét. Ám New Yorkban váratlanul felüti a fejét egy vírus, amely mindaddig csak a világ túlsó felén pusztított. Indulásuk előestéjén derül ki, hogy Finn-nek maradnia kell, mivel a kórházban minden orvosra szükség van. A férfi rábeszéli Dianát, hogy utazzon el nélküle, nehogy kárba vesszen a foglalójuk. A nő vonakodva ugyan, de nekivág a világnak. Az álomutazás egyáltalán nem úgy alakul, ahogy azt Diana remélte. Az egész sziget karantén alá kerül, így Diana ott ragad az egzotikus üdülőhelyen, amíg újra meg nem nyitják a határokat. A fiatal nő a világtól elzártan, magára maradva, a komfortzónáján kívülre kényszerül. Amikor egy helyi kamaszlány a bizalmába avatja, Diana szép lassan részese lesz egy család életének. A szigeten új szemszögből kezdi látni a kapcsolatait, a döntéseit és önmagát. Még az is lehet, hogy miután hazatér, már semmi nem lesz olyan, mint azelőtt volt...

A könyvet itt találod

Nagy elvárásokkal kezdtem neki az olvasásnak, mert Picoultról annyi szépet és jót hallottam mindenkitől, ami magasra tette a mércét. Korábban egyetlen könyvét sem olvastam még, nem igazán tudtam, milyen stílusra, írásmódra számítsak. Félelmem volt egyészt, hogy túlságosan romantizálva lesz az egész, másrészt pedig az, hogy a Covid csak figyelemfelkeltésként került bele a sztoriba. Bevallom a kötet feléig beigazolódni is láttam mindkettőt, egyszerűen nem tudtak magukkal ragadni az események. Azt gondoltam: Na tessék! Megint árral szemben úszok, én leszek az egyetlen, akinek ez nem jött be. XD Amikor már nagyon nekikeseredtem volna, akkor azonban Jodi olyat fordított az egészen, hogy ihaj-csuhaj.Az összes olyan részlet, ami addig kimondottan zavart, a helyére került, teljesen más megvilágítást kapott minden addigi esemény. Ezt természetesen nem fogom most sem elspoilerezni nektek, legyen elég annyi, hogy kiváló húzás volt az írónő részéről. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy ettől még mindig maradt hiányérzetem, számomra valahogy nem tudott teljesen összesimulni a töréspont előtti és utáni kép, azonban összességében korrekt volt tényleg.

"Egy pillanatig kínban érzem magam, ahogy ösztönösen kezet nyújtok neki, aztán leesik, hogy manapság már nemigen fogunk kezet senkivel." 

A kezdetek időbeni körítése a vírus berobbanásának időszaka volt, s mivel főhősnőnk szívszerelme orvos, első kézből láthattam bele abba az őrületes káoszba, ami az egészségügyben zajlott. Az a rengeteg halál, és a tehetetlenség, amivel a rendszer küzdött, egyszerre volt nagyon reálisan és szívbemarkolón leírva, másrészt viszont számomra túlontúl szakmaira, szárazra sikeredett (annak ellenére, hogy egészségügyis vagyok), főleg annak függvényében, hogy kitől, hogyan és milyen körülmények között hangzottak el. Tudom, tudom, nagyon lebegtetek, de higgyetek nekem, ha erről többet írok, lelövöm a poént. Mindenesetre az nagyon dícséretes, hogy azok is említésre kerültek, akik tényleg a frontvonalban küzdöttek másokért, minden tiszteletem azoké, akik sokszor napokig, alvás nélkül, enni-és innivaló nélkül próbálták feltartóztatni a halált. 

"Bizonyos esetekben távolabbi perspektívára van szükség, máskor meg csak akkor látni a lényeget, amikor már az orrunk előtt van."

Ami a kötet számomra legtetszetősebb tulajdonsága volt, hogy nagyon szépen hozta azt az útkeresést, ami mindenki számára ismerős lehet, hiszen ti is, én is, mások is kutatják a helyüket a világban és a kapcsolataikban. Karrier, család, szerelem, csupa olyan fontos gócpont, ami a személyiségünk és az életünk része, s noha könnyű belesüppedni a megszokottba, mégis ad ez egyfajta biztonságérzetet is. A baj akkor kezdődik, ha valami váratlan esemény felborítja az egész addigi rendet, és eltávolodva a szokásostól kiderül, hogy az talán nem is tesz bennünket olyan boldoggá. A történetben sem volt ez másként, az pedig remekül volt tálalva, hogy egy sorsfordító dolog után mekkora teherként nehezedhet az rá valakire, hogy mérlegelje minden addigi döntését és célját. 

"Vigyázz, mit kívánsz! (...) Ha egyszer ott rekedsz a mennyországban, akár a pokolban is érezheted magad."

Jodi Picoult (Forrás: BiographyVilla)

Azt gondolom, ismerkedni jó választásnak bizonyult ez a könyv, s noha számomra végül nem lett annyira átütő, annyi bizonyos, hogy szeretnék még olvasni Picoult-tól. Azokkal a véleményekkel teljesen tudok azonosulni, amelyek a témaválasztásait méltatják, jelen esetben is kiváló volt az alap váz. Nekem egy kicsit ott siklott ki az egész, hogy annyira sok mindent hozott be oldalról oldalra, ami egy idő után töménnyé, ám felületessé tette, nem sikerült minden szálon jól átadni azt, amit szerintem szeretett volna. A helyszínválasztásokért maximális pontot kell adnom viszont, mind Galapagos, mind New York bakancslistás úticélom, ezeknek a leírásait nagyon élveztem. Összességében a téma ellenére könnyedebb kikapcsolódásnak ajánlom, a tragikus családi- és szerelmi történetek rajongói szeretni fogják. :)

A könyvért hálás köszönetem az Athenaeum Kiadónak! <3