Valamelyik korábbi életemben (igen, hiszek ebben) biztosan Japánban éltem, mert elementáris vonzalmat érzek az ország iránt.

A földrajza, a kultúrája, az élővilága mind-mind lenyűgözőek számomra, ráadásul imádom az irodalmukat. Japán író könyvét kézbe venni ritkán jelent mellényúlást, szinte minden alkalommal igazi kincsre bukkanok, most sem történt ez másként. Koreeda Hirokuza eredetileg rendező és forgatókönyvíró, számos díjat zsebelt már be alkotásaival, többek között a Bolti tolvajokkal is. Tanult irodalmat és írást is, forgatókönyvek szülőatyjaként különösen elismert. Előszeretettel nyúl a család témájához, humanizmusa és finomsága miatt nagy népszerűségnek örvend világszerte. Bevallom, ezeket mind utólag tudtam meg róla, ezidáig egyetlen filmjét sem láttam, de a könyvet elolvasva teljes egyértelmű, hogy szeretném megismerni azokat is. Sokszor írtam már nektek arról, hogy kifejezetten szeretem a diszfunkcionális családokról szóló történeteket, a Bolti tolvajok pedig azt hiszem az eddigi életem legkülönlegesebb olvasmánya címet érdemelte ki a témában. Először is mutatom a FÜLSZÖVEGet.

Sibata Oszamu és a fia, Sóta számára a munka egyet jelent a lopással. Szupermarketekbe, trafikokba járnak portyázni, hogy beszerezzék az alapvető léthez szükséges dolgokat. Egy nap hazafelé menet figyelmük megakad a kicsi Jurin, az ötéves kislányon, akit a szülei kizártak a lakásukból. Oszamu képtelen tétlenül nézni, hogy a gyermek a hideg éjszakában fagyoskodik, ezért hirtelen ötlettel úgy dönt, hazaviszi a családjához. Felesége, Nobujo kezdetben elutasítóan viselkedik az új jövevénnyel szemben, később azonban szoros kötelék alakul ki kettejük között. Az arakavai ház többi lakója, a havi nyugdíjából tengődő Hacue, valamint Nobujo 23 éves húga, Aki szintén a hányatott sorsú kislány befogadása mellett voksol, akinek egyúttal új nevet adnak: Rin. A hatfős család boldogan éli az életét, amíg egy váratlan esemény következtében titkaik napvilágra nem kerülnek. 

Bolti tolvajok

A könyvet itt találod

Mitől lesz család a család? Mennyit számít a vérségi kötelék? Ezeket a kérdéseket boncolgatjuk és járjuk körül, miközben megismerünk hat különleges embert. Első ránézésre ők egy komplett kis familia: nagymama, szülők, gyerekek. Szegényes körülmények között tengődnek, Japán peremre szorult lakóinak táborát erősítik, az élet nem igazán tartogat számukra semmit. Napról napra próbálnak boldogulni, hol a nagymama nyugdíja, hol a feleség fizetése, hol a különböző boltokból ellopott dolgok eladása jelenti az aktuális bevételt. Oszamu a család feje igazi léhűtő; lusta, nemtörődöm, munka helyett szívesebben tölti az idejét kocsmákban, bárokban és szerencsejáték barlangokban. Felesége Hacue megtört asszony, a napi robotmunkát és sötét múltját alkohollal és fanyar, szúrós humorával próbálja oldani. Bár nehezen mutatja ki érzelmes oldalát, a szíve mélyén nagyon is lágy, ám az élet megkeményítette, megtanította rá, hogy csak magára számíthat. Az egyik legkedvesebb karakterem a nagyi, Hacue volt, aki mind személyiségével, mind éleslátásával és humorával belopta magát nem csak az én, hanem a körülötte élők szívébe is. Sóta és Aki a család legfiatalabb tagjai, ám iskola helyett egészen mással töltik az idejüket: a lány kukkolós show-ban szerepel, míg a kisfiút az apja tanítgatja a bolti tolvajlás rejtelmeire. Eddig a pontig még azt mondaná az ember, hogy nincs is igazán semmi különleges ebben a felállásban, egy szimpla szegény család, akik sok mindenen átmenve próbálnak létezni és a víz felett maradni. Igen ám, de egy nap az addigi rendszer felborul, amikor is befogadnak az utcáról egy kék-zöld foltokkal teli, erősen alultáplált kislányt, aki a család minden egyes tagjából emlékeket és érzéseket vált ki. 

"A kötelék úgy erősebb, ha magunk választunk. Nobujo komolyan hitt ebben. "

Hirokazu Koreeda FFF

Koreeda Hirokazu

Mindenféle spoiler nélkül annyit tudok elmondani, hogy a történet előrehaladtával rengeteg titokra derül fény, senki sem az valójában, akinek először hittük. Minden éremnek két oldala van, ahogy a történeteket is annyiféle képpen lehet elmesélni, ahányan megteszik ezt. Mindig, minden nézőpont és felfogás kérdése. Ha egyik oldalról nézzük, akkor ez a különös család maga a bűn tanyája, erkölcsileg és morálisan is erősen megkérdőjelezhető tettekkel és életvitellel. Az a fura, hogy az író úgy tudta mindezt megmutatni, hogy olvasás közben mégsem ítélkeztem, nem éreztem sem jogosnak, sem szükségesnek. Ugyaninnen tekintve talán nem is annyira az érzelmek, sokkal inkább az érdekek, az egymásra való utaltság a fő motiváció, vagy ha nevén akarom nevezni a dolgot, akkor az önzőség.  A másik oldalról nézve azoban tengernyi szeretet és szép pillanat kíséri ezt a kitekert, furcsa társaságot, akik bár lehet elsőre maguk sem ismernék el, de millió szállal, féltéssel, óvással és jószándékkal kötődnek egymáshoz. A szöveg nem szépirodalmi, érződik rajta, hogy Hirokazu a tömörebb forgatókönyvi stílushoz szokott, ám ez nem von le a történet intenzitásából és mondanivalójából, talán még jobban is illik hozzájuk ez a tömör, puritán megfogalmazás. Fordulatokban nincs hiány, ám a roppant izgalmas alap felállás ellenére sikerült jól belőni a határokat, ahol még nem billen át az egész egy eltúlzott, túlszínezett sztoriba. Tényleg nagyon izgalmas elgondolás volt és szerintem a kivitelezés is kifejezetten jól sikerült, élvezetes és elgondolkodtató olvasmány volt. Maga a szerző is pártatlan maradt, ami számomra nagyon fontos volt, nem éreztem volna magaménak ennyire a történetet, ha készen kapom a végét. Sokat gondolkodtam utána is azon, hogy mennyire más az a család, amibe beleszületnk és az - persze átvitt értelemben -, amit utána választunk. Nem minden a vérségi kötelék, sőt! A szeretet, az őszinte szeretet nem ezen múlik, ahogy az sem, hogy miként alakítjuk a sorsunkat. 

Hálás köszönetem a Partvonal Kiadónak, hogy elolvashattam! <3