Nem vagyok egy nagy krimi olvasó, de időnként azért szívesen veszek kézbe egyet-egyet a kevésbé véresnek ígérkező kötetekből.

Az északi írók igazán mesterei a fűfajnak, nem tudom hogy csinálják, de szinte tuti befutó az összes, amit eddig olvastam. Már maga a jellegzetes erdős, dimbes-dombos, zegzugos helyek, a süvítő szél és a télies, rideg környezet megadja az alaphangot a borzongáshoz, tökéletes hátteret és keretet adnak egy jó kis nyomozáshoz. Tove Alsterdal nevével most találkoztam először,  bár a svéd írónő hazájában és szerte a világon nagy népszerűségnek örvend, 2020-ban a legjobb svéd krimi díját is elnyerte. Azonnal felcsigázott a FÜLSZÖVEG, kifejezetten szeretem a diszfunkcionális családi sztorikat, mutatom is. 

Olof Hagström hirtelen ötlettől vezérelve kitérőt tesz a kisvárosba, ahol felnőtt, és ahová húsz éve be sem tette a lábát. Elhanyagolt gyermekkori otthonához érve azonban rossz érzés fogja el: rábukkan az apjára, akit több mint két évtizede nem látott. Az idős férfit megölték.
Eira Sjödin nyomozó nemrég költözött vissza Stockholmból gyermekkori otthonába, hogy idős, demens édesanyját ápolja. A gyanús körülmények között elhunyt idős férfi halálának kivizsgálása során felderengenek előtte gyermekkori rémálmai. Eira mindössze kilencéves volt, amikor a tizenéves Olof Hagström beismerte egy helybéli lány, Lina Stavred meggyilkolását és a holttest eltüntetését. Az eset mély nyomot hagyott a település kollektív emlékezetében és félelemmel töltötte meg Eira gyermekkorát. Olofot soha többé nem látták a városban. Egészen mostanáig.
Vajon Olof ölte meg az apját, Svent? Eira Sjödin hozzáfog Sven Hagström gyilkosának felkutatásához, amely óhatatlanul visszavezeti az évtizedekkel korábbi Lina-ügyhöz. Amire pedig a nyomozás során bukkan, az a települést és a saját családját egyaránt megrendíti.

A könyvet itt találod

Nem tudom kinek mitől lesz jó egy könyv, nekem attól, hogy teljesen magára vonja a figyelmemet, gyakorlatilag belehelyezem magam a történetbe, mintha közvetlen közelről figyelném az eseményeket. Nem kalandoznak el a gondolataim, megszűnik a külvilág, minden idegszálammal csak arra koncentrálok, amit olvasok. Zűrösebb időszakokban (mint amilyen az elmúlt fél évem) különösen szerencsésnek érzem magam, amikor ilyen élményekre bukkanok, amik kicsit kizökkentenek a saját „nyomoromból”. A gyökerestül kitépve remek olvasmány volt, két este alatt kiolvastam, tudni akartam mi lesz a vége. Mint már említettem, nem rajongok a kaszabolós, vérben tocsogó sztorikért, szerencsémre ilyesmiről nem is volt szó, bár azért jó pár részlet volt, aminél görcsbe rándult a gyomrom. Hozzáteszem azért egy jó kriminél/thrillernél ez nem hátrány.

"Azt állították, hogy megölte a saját apját. Mintha lett volna apja."

A kötet komoran indul, húsz éves távollét után Olof hazalátogat, s bár nem tervezett bemenni a szülői házba, gyanús körülmények miatt mégis megteszi. A látvány, ami fogadja letaglózza: idős édesapját holtan találja a fürdőszobában, a jelek szerint meggyilkolták. A gyanú azonnal őrá terelődik, hiszen múltja egyenes úton borítja gyanúba a „gaztevő gaztevő marad” elmélet alapján. Eira, a helyszínre kirendelt nyomozónő jól emlékszik az eseményekre, melyek annak idején Olofot övezték, s bár élénken él benne az akkori rettegés, mégis ő az egyetlen akiben felmerül, mi van, ha valójában mégsem úgy történtek a dolgok. Magáról a sztoriról többet nem is szeretnék elárulni, legyen elég annyi, hogy a jelen és a múlt feszültséggel teli szálakkal kapcsolódik össze. Miközben haladunk a megoldások felé, többször is bedob az írónő kisebb-nagyobb fordulatokat, amikkel összekuszálja az addig kialakult képet, s teszi ezzel igazán izgalmassá az olvasást. 

 Tove Alsterdal (Forrás: Pinterest)

Spoilerezni egyáltalán nem szeretnék, annyit azonban elmondhatok, hogy fordulatos történet volt, teljes mértékben megkaptam azt, amit én személy szerint egy krimitől várok, sőt. Mindig élvezettel vetem bele magam olyan könyvekbe, amikben nagy hangsúly van a karakterek személyiségén. Kik ők, hogyan lettek azok akik és milyen események formálták/formálják a lényüket. Ezek ismeretében sokkal közelebb érzem őket magamhoz, még emberibbek lesznek, árnyaltabban látom magát a sztorit is. Jelen esetben egyértelműen Erin és Olof voltak a főszereplők, ehhez nagyban hozzátett az is, ahogy az írónő mind a múltban, mind a jelenben remekül felépítette a hátterüket. Erin, a vagány kislány, akit annak idején borzasztóan megviselek a faluban történtek, ám mivel mindenki túl fiatalnak tartotta, ahelyett, hogy megbeszélték volna vele a dolgot, hallgattak. Annak ellenére, hogy bátor, karakán felnőtt nővé vált, ott motoszkálnak benne a régi kérdések, s jól emlékszik magára a félelemre is, ám annak oka csak lassan dereng fel előtte. Szívszorító részletességgel ismerjük meg kapcsolatát demens édesanyjával, aki egyre többször kóborol el, illetve rohamos tempóban felejti el a múltját és önmagát. Erin a nyomozás során egyre nagyobb teret kap, tehetsége és éles esze felettesei előtt sem marad rejtve. Olyan összefüggésekre és ellentmondásokra jön rá, amik a hosszú évek alatt nem tűntek fel senkinek, ám ebben az is közrejátszik, hogy egy igazán józan gondolkodású, igazságos embert ismerünk meg a személyében. Nagyon kedveltem őt, s ami pluszban remek húzás volt az írónő részéről, hogy Erin karakterén keresztül tetemes mennyiségű információt adott át Svédország történelméből összekötve a jellegzetes helyekkel, látnivalókkal.

"A kitaszítás és az áldozat a társadalom stabilizálásának egyik módja, ahol szent rítusokon kersztül engednek szabad folyást az erőszaknak."

Olofról az első pillanatban sejtettem, hogy valami nem stimmel vele, szinte biztos voltam benne, hogy titkol, rejteget valamit. Tizenévesen beismerte, hogy megölt, majd a vízbe dobott egy fiatal lányt,  Linát, ám gyakorlatilag „megúszta” annyival, hogy a családja eltávolította. Egyedül, magányosan élt, s most hogy visszatért, megint bajba keveredett. Az őt övező eseményeknek fontos indítékai voltak, amikre az írónő rá is világít a kötet végén. Ezek fényében még fontosabb és tartalmasabb a mondanivaló, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ilyen például az, hogy valós események ihlették, melyek óriási felháborodást és visszhangot váltottak ki Svédország szerte. Túlságosan "elnéző" ítéletek súlyos nemi erőszak ügyében, gyermekek nyakába varrt gyilkosságok gyakorlatilag a szájukba adott vallomásokkal, illetve a social media roppant káros hatásai, mint például az uszítás, a felelősség vállalás nélküli mocskolódás, melyek következményei beláthatatlanok. Finoman górcső alá veszi a családi háttereket is, milyen az, amikor túlféltő, illetve amikor teljesen elutasító közegben (pontosabban fogalmazva teljesen családon kívül) nevelkedik valaki. 

Nagyon hálás vagyok Tove-nak, szerzett nekem két remek estét ezzel a könyvvel. Izgalmas volt, tartalmas volt, teljesen elterelte a figyelmem és magába szippantott. A kemény krimik kedvelőinek kissé kevés lehet, de azoknak, akik szeretik a szépen építkező, kevésbé véres nyomozásokat, igazi északi csemege. Ebben a kötetben rengeteg kutatómunka és alaposság van, s ami a legfontosabb, szívvel-lélekkel megalkotott szereplők, akiket nehéz nem szeretni, még ha hibáznak is. Egy igazi óda Svédországhoz, annak minden szépségéhez és csúfságához, amiket gyönyörűen ragadott meg az írónő, tökéletes keretbe foglalva általuk a történetét és a mondanivalóját. 

Köszönöm szépen a könyvet a Partvonal Kiadónak! <3