A mai napig tisztán emlékszem a találkozásomra Anne Frank naplójával, ez volt az a kötet, amit elsőként vettem kézbe a holokauszt témájában gimiben.

Akkoriban alig pár évvel voltam idősebb Anne-nél, megrázóan hatottak rám az olvasottak, hiszen szinte korombéli lány gondolataival, reményeivel ismerkedhettem meg, aki a történelem egyik legsötétebb időszakának volt elszenvedője. A Frank család és barátaik több mint két évig bújkáltak a nácik elől, zsidó származásuk révén nem volt más választásuk az életben maradásért. A tinédzser lány, aki írói álmokat dédelgetett, papírra vetette mindennapjaikat, s a napló az elfogásukat övező házkutatást is túlélve fennmaradt az utókornak. Bár az első alkalom óta már számtalanszor újra elolvastam, még most is annyira szeretném, ha másként érne véget. Szívfájdító az a sok remény és bizakodás annak ismeretében, ahogy Anne és családja története végződött, megrendítő belegondolni, hogy hány és hány ember ment ezen keresztül egyetlen valaki őrülete miatt…Számos könyv íródott már Anne-ról és családjáról, s talán az egyik legtöbbször felbukkanó kérdés, hogy a több mint két évig tartó sikeres rejtőzködésnek ki vetett véget? Ki volt az áruló? Számos verzió látott már napvilágot, ám teljesen egyértelmű bizonyítékok hiányában egy kis csoport újra a rég kihűlt nyomok után eredt, bízva abban, hogy sikerül felgöngyölíteni a sok-sok éves rejtély kusza szálait.

FÜLSZÖVEG: Ki és miért árulta be Anne Frankot, valamint a családját? A teljes titoktartás mellett megírt és a világon egy időben megjelenő könyv lapjain végre fény derül a jól őrzött titokra.
Több mint harmincmillióan olvasták a naplót, amelybe a tizenéves Anne a legtitkosabb gondolatait jegyezte be, miközben családjával és négy másik emberrel egy padlástérben rejtőzködött a Prinsengrachton huszonöt hónapon át, amikor is a nácik letartóztatták és koncentrációs táborba küldték valamennyiüket. De a kislány történetéről megjelentetett újságcikkek, dokumentumkönyvek, színdarabok és regények egyikében sem adott senki meggyőző magyarázatot arra, hogyhogy ilyen hosszú ideig nem fedezték fel a hátsó traktus lakóit, és végül ki vagy mi vezette mégis a nácikat a rejtekhelyükhöz.
Egy nemzetközi kutatócsapatnak új vizsgálati eljárások, frissen felfedezett dokumentumok és modern nyomozási technikák alkalmazásával végre sikerült megoldania az évtizedek óta nemzedékeket foglalkoztató rejtélyt. Vincent Pankoke nyugalmazott FBI-ügynök fáradhatatlan ,,iratvadászokból" és kutatókból álló csapata dokumentumok tízezreit vizsgálta át - melyek egy része csak most került elő különböző archívumokból -, valamint a Frankékat ismerő emberek leszármazottainak tucatjait keresték fel és interjúvolták meg munkájuk során. Az FBI által kifejlesztett nyomozati módszereket alkalmazva a Kihűlt Ügy Csapata aprólékos munkával rekonstruálta az elhíresült letartóztatást megelőző hónapok történéseit - és megdöbbentő következtetésre jutott.
Ez a könyv ennek a küldetésnek a lebilincselő története. Rosemary Sullivan bemutatja a nyomozókat, valamint az általuk számításba vett gyanúsítottakat, mígnem a legvalószínűbb elkövetőre - a rejtőzködőket feltehetően beáruló személyre - szűkül le a kör. Mindeközben életre kelti a háborús Amszterdam vibráló mindennapjait: egy olyan helyét, ahol mindegy volt, milyen gazdag, művelt vagy óvatos az ember - soha nem tudhatta, kiben bízhat meg igazán... 

A könyvet itt találod

Ilyen sok idő elteltével azt is nehéz eldönteni, hogy egyáltalán honnan induljon el az ember, kihez, hova forduljon segítségért. Az egyetlen biztos pont az volt, hogy Anne édesapja Frank túlélte a koncentrációs tábort, s lánya naplóját felhasználva több alapítványt is létrehozott, melyek a mai napig ápolják a család hagyatékát. Igen ám, de az már az elején kiderült, hogy az érintett intézmények nem egyforma hajlandóságot mutattak a nyomozás segítéséhez, sőt, mintha még gátolni is próbálták annak menetét. Mivel a legtöbb hitelesnek számító feljegyzés az ő birtokukban volt, a csapatnak minden ügyességét és szakmai befolyását latba kellett vennie a homályos részletek lehető legnagyobb mértékű tisztázásához. A „Kihűlt Ügy Csapata” hosszú évek kitartó munkájával és gyakorlatilag az egész világ beutazásával jutott el a végső következtetésig, amit számtalan különböző verzió és eshetőség alapos vizsgálata előzött meg.

"Az emberekben egyszerűen él a vágy, hogy romboljanak, hogy öljenek, gyilkoljanak, dühöngjenek, és amíg az egész emberiség, kivétel nélkül, hatalmas változáson nem megy keresztül, addig mindig lesznek háborúk."

(részlet Anne naplójából)

A kötet a nyomozás mellett behatóan foglalkozik a zsidóüldözéssel, a náci propaganda gyakorlati kivitelezésével és legfőképpen Hollandia akkori helyzetével. Ezek ismerete mindenképpen szükséges ahhoz, hogy szélesebb rálátást kapjunk arra a borzalmas összképre, amit Hitler a világra kényszerített. A mai napig vannak holokauszt tagadók, akik szerint ez az egész csupán kitaláció, meg sem történt. Anne naplóját is megpróbálták többször hamisítványnak, koholtnak beállítani, ám ahogy szépen le is van vezetve, rengeteg bizonyíték van arra, hogy igenis megtörtént tragédiák maradtak fent az oldalakon, bár ne így történt volna…Egy szó mint száz, nyomozóink belevetették magukat a tények feltárásába, ám maguk sem számítottak a sok nehézségre, amivel szembe találták magukat. Roppant nehéz dolguk volt abban a tekintetben, hogy a közvetlen érintettek - gondolok itt elsősorban a bújkálás segítőire – már nincsenek az élők között, csupán korábbi nyilatkozataikra, illetve a hozzátartozóik, leszármazottaik emlékeire hagyatkozhattak, ami egy nagy igazságot és felismerést hozott számukra: az emberi emlékezet egyáltalán nem megbízható. Gyakran minden rossz szándék nélkül egyszerűen másként emlékszünk dolgokra, vagy teljes meggyőződéssel hisszük, hogy olyat láttunk vagy tapasztaltunk, amit valójában nem. A csapat több tucat történetet vizsgált meg, amikről aztán kisült, hogy semmilyen körülmény nem igazolja azt, nincs valóság alapjuk, vagy ha van is, más oldalról nem történhetett úgy, ahogy az elbeszélőjük emlékeiben élt. Nem is kérdés, hogy az az időszak minden jóérzésű embert traumatizált, nem csoda hát, ha elméjük megmásított néhány emléket, vagy valósnak vélt kósza gondolatokat, elképzeléseket. A hollandok különösen érintettek voltak, ahogy a könyvben meg is említik, a második világháború végére Nyugat-Európában Hollandiában volt a legmagasabb a zsidók halálozásának aránya, az ott élők 73 %-a halt meg. 1940-ben több mint 80.000 zsidó élt Amszterdamban, míg 1943 szeptemberére zsidómentessé nyílvánították. Borzalmas adatok.

"Nyolc embernek rejtőzködnie egy szűk helyen huszonöt hónapon keresztül - kész csoda, hogy ilyen sokáig bírták."

A Frank család, felső sor közepén Anne

Elképesztő, hogy a rejtőzködés valóban ilyen sokáig sikeres lehetett, tekintve, hogy a környék hemzsegett a lehetséges árulóktól. A mai napig nem tisztázódott, hogy a feljelentés csupán a címet, vagy a konkrét személyeket tartalmazta, bár a jelenleg ismert bizonyítékok alapján inkább az első verzió valószínűbb. A végkifejlet tekintetében ugyan ennek csekély jelentősége van már, ám az indokokat nézve mégis nagyon fontos kérdés. A nyomozás során mindenképpen utána kellett járni ezeknek is, hiszen a lehetséges elkövetők körét ezzel lehetett szűkíteni, vagy éppen bővíteni. Volt-e esetleg a családnak irigye, ellensége, aki bosszúból feljelenthette őket? Közeli ismerős volt, vagy fejpénzre hajtó besúgó? A miértek és a hogyanok egyre csak szaporodtak, ám mindeközben a csapat egy nagyon fontos információ birtokába jutott: a túlélő apa, Otto Frank, nagy valószínűséggel már a szabadulása után megtudta árulójuk nevét, s leírva egy biztos helyen meg is őrizte. 

"(...) ez nem is annyira megoldatlan ügy, hanem inkább jól megőrzött titok."

Nagyon izgalmas olvasmány volt, különösen tetszett az, ahogy az írónő építkezett a történettel. Nem csupán az adott kérdést vizsgálta, ami már önmagában is bonyolult és sokrétű, hanem egy teljesen átfogó képet adott arról, hogy a zsidóüldözés és a haláltáborok hogyan változtatták meg országok és népek életét. Egyik pillanatról a másikra lettek barátokból ellenségek, kedves ismerősökből rettegett fejvadászok. Senki nem tudta kiben bízhat, elég volt egy rosszkor, rossz helyen elejtett mondat és családok ezrei végezték a koncentrációs táborok gázkamráiban, vagy annál is rosszabb helyeken. A másik oldalról nézve külön kiemelném, hogy mennyire szimpatikus volt nekem az, ahogy a csapat és az írónő a náci szimpatizánsok leszármazottait kezelte. Maga Otto Frank is azt vallotta, hogy a gyerekek nem felelősek a szüleik tetteiért. Rengeteg példát hoztak arra, hogy hány és hány férfi és nő élete lett örökre megbélyegezve amiatt, hogy a felmenőik a nácik oldalán álltak, noha annak indokai nem tisztázottak. Nem felmenteni akarom őket, félre ne értsen senki, azonban teljesen jogosan merült fel a kérdés: ha mondjuk a saját gyermeked életét kellene megmentened valaki más elárulásával, megtennéd? Nagyon nehéz morális kérdések ezek, igazán dícséretes, hogy ezekre reflektál a könyv. Talán ez lehet a magyarázata annak is, hogy Otto Frank soha nem árulta el nyílvánosan az áruló nevét, ezzel is védeni akarta a családját és az utódait a megtorlástól. Mekkora emberi nagyságról tesz ez bizonyosságot? 

"A felelősség mindörökre a náci megszállókat terheli, akik terrorizáltak és megtizedeltek egy egész társadalmat, szomszédot szomszéd ellen fordítva. (...) az ő bűnük az, amit soha nem lehet megérteni, sem megbocsájtani."

A kötet Anne naplójának ismerete nélkül is teljes mértékben olvasható, olyan részletességgel mutatja be a családot és a rejtőzésüket segítő embereket, amik szépen keretbe foglalják a család történetét, kiegészítve az őket eláruló személy utáni nyomozással. Természetesen az alapmű olvasása után teljesen más élmény, hiszen Anne magával ragadó személyiségét az adja vissza minden fájdalmával együtt. Talán a kettő együtt párban működik igazán, ám továbbra is az a véleményem, hogy a Nyomozás olvasmányként önmagában is megállja a helyét. Az írásos emlékek és bizonyítékok mellett a pszichés és az emberi oldal vizsgálata tényleg kiemelkedő, számomra ettől vált igazán letehetetlenné. Minden egyes verzió, amin a kutatás végigment, izgalmas és elképzelhető volt, nem vitás, hogy nehéz dolguk volt az igazság kiderítését illetően. Rengeteg személyes interjú, közvetlenül és közvetve érintett tanú elbeszélése tette még színesebbé és szomorúbbá, de azt hiszem a holokauszt témájában ez nem meglepő. Fájt, de nagyon szerettem olvasni.

Hálásan köszönöm a Partvonal Kiadónak, hogy elolvashattam! <3