Borzongani, vagy nem borzongani, ez itt a kérdés! Számomra ez nem kérdés, a borongós őszi időszakban jöhet a borzongás minden mennyiségben.

Nem vagyok kifejezetten rajongója a séma szerint ide kategorizált zsánereknek, ettől függetlenül az elmúlt hónapban szinte csak ilyesmit olvastam és kifejezetten jólesett. Azt már tudjátok rólam, hogy a klasszikus irodalom a szívem csücske, így első pillantásra must have darab lett a Düledék palota, amely már a borítóján klasszikus rémtörténeteket ígér. 

FÜLSZÖVEG: Ezek a rémtörténetek egytől egyig lebilincselő olvasmányok – a világirodalom halhatatlan angol és amerikai szerzőitől, akik az emberi félelem és a tudhatatlan tudás régióiba merészkedtek. A harminckét írást tartalmazó kötet igyekszik felmutatni ennek a fantasztikus irodalmi témának változatos gyöngyszemeit, melyeket olyan alkotók hagyományoztak ránk a XVIII. század óta, mint Byron, Dickens, Poe, Kipling, Doyle, Stoker vagy Lovecraft. A kezdeti kliséktől – csörgő láncok, kripták és kastélyok, csontvázak és boszorkányság – az emberi lélek mélyrétegeit boncoló, félelmeink okát inkább belül, mintsem külső tényezőkben kereső, vagy éppen a transzcendens borzalom megragadhatatlanságát firtató rémnovellákig jutunk. Olyan nők és férfiak remekművei ezek, akik ékes bizonyítékát nyújtják annak, hogy ez a mindig is populáris műfaj – mely manapság sokkal inkább a mozgóképben éli virágkorát –, lényegében a szerzői tehetségnek van kiszolgáltatva. És amennyiben egy-egy zseni késztetést érez a műveléséhez, nemcsak hogy a legolvasmányosabb alkotások kerülnek ki a keze alól, de ezek a művek egyben a szórakoztatás fantasztikus képessége mellett képesek felvonultatÍni az összes erényt, amit csak a legnagyszerűbb irodalomtól várhatunk el. A kötetben szereplő írások fordítói: Széky János, László Balázs, Nagy Gergely, Bart István, Galamb Zoltán, Kászonyi Ágota, Bényei Tamás, Rakovszky Zsuzsa, Jónás János, Polyák Béla, Totth Benedek, Kabdebó Flórián, Nádasdy Ádám.

A könyvet itt találod

Nem fogok, nem tudok és nem is szeretnék nagy részletességben belemenni a kötet tartalmi részébe, mert annyira sokszínű és változatos, hogy lehetetlen lenne minden egyes darabját ugyanolyan alapossággal említeni. Szerkezetileg vannak benne komplett, kész történetek, illetve hosszabb művekből kiragadott, ide passzoló részletek egyaránt. Bevallom az utóbbiak nekem kevésbé tetszettek, valószínűleg a teljes volumen hatásosabb lett volna. Ugyanakkor egyértelműen meghozták a kedvem egy-két olyan könyv elolvasásához, amik lehet, hogy amúgy elkerülték volna a figyelmemet. 

„Az emberiség legősibb és legerősebb érzése a félelem, a legősibb és legerősebb félelem pedig az ismeretlentől való rettegés.” 

Előre leszögezném, hogy aki vérben tocsogó, zombiapokalipszisben tobzódó történeteken tette magáévá a műfajt, annak bizony nagy valószínűséggel nem igazán fog tetszeni ez a válogatás. Nincs ezen mit csodálkozni, a mai ingerküszöb toronymagasan van már a pár száz évvel ezelőttihez képest is. Manapság már heti szinten jönnek ki a horrorisztikus könyvek, filmek, a fantázia határa a csillagos ég, már semmi nem szab határt. Ha ebből indulunk ki, akkor bizony nem kicsit van hátrányos helyzetben a Sárközy Bence által összeállított kötet, hiszen jóval korábbra megyünk vissza. Azokban az időkben a halál, a szellemvilág, az ősi gonosz volt a rémségek csúcsa, s maga az emberi elme ezekhez való viszonya. Az egyik számomra legütősebb szösszenet például A sárga tapéta volt, ami egy asszony őrületének a rövid története, de annyira hitelesen és nyomasztóan, hogy az valami bravúros. Ugyanilyen hatással volt rám az önbeteljesítő jóslatról, a megbánásról, vagy akár a boszorkányságról szóló részlet is, de nagyon sokat kiemelhetnék még. 

"Az emberek könnyen írnak vagy mondanak olyasmit, hogy megfagyott az ereikben a vér, hogy minden szál hajuk égnek állt és más efféléket. Pedig mindkét érzés túlságosan szörnyű ahhoz, hogy könnyedén a szánkra vegyük őket."

Byron, Dickens, Poe, Twain, Kipling, Lovecraft csupán néhány név az illusztris listáról, ám kiváló igazolásai annak, hogy a legnagyobbakat is foglalkoztatta a borzongatás művészete. Egyértelműen szubjektív az élmény, nekem is nagyon hullámzó volt az olvasás. Néhány történetet untam, egyáltalán nem fogtak meg, a többi viszont kifejezetten megtalált, sőt volt amelyik még napokkal később is kísértette a gondolataimat. Egyértelműen a halálból visszatért kóbor lelkek voltak túlsúlyban, legalábbis én így éreztem. Mindenki egészen más megközelítésből alkotta meg a saját kísérteteit és azok élőkhöz való viszonyát, ám az közös volt bennük, hogy mind fantasztikusan választékos stílusban lett megalkotva. A korábbról ismert írókat akkor is felismertem volna, ha nem tudom előre konkrétan, melyik az övüké, hiszen annyira egyedi, jellegzetes "hangon" mesélnek, ami jól megkülönböztethetővé tette az írásaikat. Természetesen ehez a csodálatos magyar fordítók is hozzájárultak, akiknek a neve szintén garancia volt a minőségi szövegre. Ismét bebizonyosodott, hogy bár gyakran merül fel érvként a klasszikusok ellen, hogy unalmasak, ez nem így van. Készséggel elfogadom, ha valaki nem kedveli, de azt el kell ismerni, hogy olyan szerteágazó zsánerek vannak ezen belül is, amik méltán veszik fel a versenyt mai társaikkal. A verseny talán nem is a legmegfelelőbb szó, hiszen a kis öregek hátrányos megkülönböztetéssel indulnak, de ez nem az ő hibájuk. A mai felgyorsult, túlzottan ingergazdag világban valóban lassúnak, kevésbé félelmetesnek tűnhetnek, de ha ennek tudatában kezdjük el olvasni, akkor rájövünk, hogy a kor szellemének megfelelően jóval több van a sorok mögött.

"Milyen furcsa, hogy ami éjjel vagy álmunkban kocsonyává dermeszti testünkben a lelkünket, az csupán mulattat a napvilág biztonságánál, mint egy vásári krampusz."

Összességében azt tudom mondani, hogy nagyon jó borzongató élmény volt, de ha valaki véres, igazán horrorisztikus olvasmányra vágyik, akkor nem ez lesz az ő könyve. Jómagam nem kedvelem a túlzóan para könyveket, így az én igényeimet tökéletesen kielégítették ezek a történetek, sőt. A klasszikus élmény garantált, a hangulat egyértelműen komor, borzongató, irreális elvárások nélkül pedig kiváló őszies olvasmány egy-egy sötét, bekuckózós estére. 

A kötetért hálás köszönetem a Helikon Kiadónak! <3