Az elsöprő külföldi sikerek után hozzánk is megérkezett Richard Osman első regénye.

Ez szép és jó, de ki a manó az a Richard Osman? XD Bevallom, én még soha a nevét sem hallottam, fogalmam sem volt róla, honnan kellene ismernem. Szokásomhoz híven meggugliztam a pasit, mondjuk ezek után sem lettem sokkal beljebb. Mint kiderült, Osman angol humorista, producer, műsorvezető és író. A felsorolás alapján igazi polihisztor. :) A briteknél nagy kedvenc, igazi híresség, nem csoda, hogy vitték a könyvet, mint a cukrot, szinte azonna bestseller lett.

Richard Osman 009

Nem vagyok egy nagy krimi rajongó, de időnként szívesen választok a zsánerből valamit, alapjáraton kedvelem a műfajt. A piros színű borító igazán figyelemfelkeltő lett, hozzáadva az ígéretes fülszöveget, gyorsan landolt is a kötet a polcomon. FÜLSZÖVEG:

Egy békés nyugdíjasotthonban négy barát minden csütörtökön összeül, hogy megoldatlan gyilkossági ügyekről beszélgessenek. Amikor kegyetlen gyilkosság történik a faluban, a nyomozóklub tagjai hirtelen egy aktív nyomozás közepébe csöppennek. S bár Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron már közel járnak a nyolcvanhoz, van pár trükk a tarsolyukban, amire senki sem számít. Vajon képes lesz ez a furcsa, de végtelenül imádnivaló csapat elkapni a gyilkost, mielőtt túl késő lenne? 

csny

A könyvet itt találod

Engem ez a rövidke kedvcsináló teljesen felcsigázott, annyira új koncepciót kínált, amilyet még nem olvastam eddig, szóval óriási lelkesedéssel kezdtem neki. Csilli-villi luxus nyugdíjas falu, kíváncsi kisöregek, régi és új gyilkosságok. Elég jó keveréknek tűnt, s bár talán kicsit nehezebben passzol a kép a krimi kategóriába, mindenképpen üde, friss olvasási éményt reméltem a végére. Egy dolgot leszögezhetek már az elején: ez a regény lassú. Nagyon lassú. Nagyon-nagyon lassú, valóban nyugdíjas tempó. XD Hozzáteszem nekem ez abszolút bejött, szeretem a lassabban kibontakozó eseményeket, amennyiben ennek az oka nem egy rakás szükségtelen, felesleges töltelék információ. Nézzük picit közelebbről az eseményeket!

358235D6 E418 4340 97D8 53130B8A3768

Choopers Chase egy modern, minden földi jóval felszerelt luxus falu, ahol kizárólag nyugdíjasok élnek. Csodás környezet, idilli hangulat, maga a béke szigete. Az önellátók saját lakásokban, a rászorulók ápolói segítséggel élnek, de tényleg minden rendelkezésükre áll, sőt még annál is több. Azt gondolnánk, hogy az idős emberek nyugalomra, csendre, pihenésre vágynak, kerülik az izgalmakat. Nem így vannak ezzel főhőseink, akik korábbi életükben is maximális lángon éltek, s most életük utolsó szakaszában sem vetnek meg egy kis vérpezsdítő elfoglaltságot. Kis quartettjüknek a Csütörtöki nyomozóklub nevet adták, melynek alapítói Elizabeth, Ibrahim, Ron és Penny, aki sajnos előrehaladott betegsége miatt már nincs öntudatánál, az ő helyére jön Joyce. Régi, megoldatlan bűntényekről eszmecserélnek, próbálják megfejteni őket, rájönni valami olyanra, amire addig senkinek sem sikerült. Egy nap aztán gyilkosság történik a faluban, a négyes végre élőben is kipróbálhatja magát, s természetesen ők nem is hagynak ki egy ilyen lehetőséget, azonnal akcióba lendülnek.

osman

Bele is vetik magukat a dolgok sűrűjébe, s mondanom sem kell, hatékonyabbak még a rendőröknél is. Bevallom eleinte ez engem nagyon zavart, aztán arra a következtetésre jutottam, hogy Osman talán ezt is poénnak szánta, egy kis fricskának az angol Yard felé. :) A tipikus, már-már sablonos pocakos, elhízott, tunya, rosszul öltözött rendőrfőnök, aki csak úgy csendesen teázgatva beül egy csütörtöki ülésre, majd végül abszolút a rendőröket mellőzve oldódik meg az ügy. Ezen akár fennakadhatnék, de nem fogok, elhiszem, hogy az inkompetens zsaruk csak egy poén. Kac-kac-kac! :) A csoki és chips imádó főnök mellett nagy kontraszt Donna De Freitas nyomozónő, aki egy szakítás (EGY SZAKÍTÁS!!!) miatt hagyta ott ígéretes nagyvárosi karrierjét, hogy most kávét főzhessen és fénymásolhasson a vidéki zsaruknak. Benne legalább van motiváció, szeretne valamit letenni az asztalra, szerencséjére a nyugdíjas nyomozók főkolomposa, Elizabeth pártfogásába veszi és egy pillanat alatt a gyilkosság után nyomozó csoportba juttatja. (Értitek? A kis mami úgy manipulálja még a rendőröket is, ahogy csak akarja! XD)Természetesen ennek a segítségnek megkéri az árát, Donnának időnként csepegtetnie kell egy kis nyomozási infót. Ettől mondjuk senki se várjon sokat, mert ismétlem, az információk áramlása igencsak fordítva működik ebben a történetben. 

Amúgy így utólag azt gondolom és érzem, Elizabeth kb. egyedül csinált mindent, igazi agytröszt volt a csapatban. Kétségtelen, hogy a többiek nélkül unalmasabb lett volna minden, de az is tény, hogy ők inkább keretbe foglalták, színesítették az eseményeket, amiknek egyértelműen Elizabeth adta meg a menetét és sodrását. Kemény csaj, na! :) Ugyan konkrétan nem lett kimondva, de szerintem ő valami szupertitkos ügynök, kém, vagy valami ilyesmi lehetett korábban, a kapcsolatai és az el-elejtett mondatai alapján legalábbis nem volt kétségem efelől. Joyce, Ibrahim és Ron sem kevésbé érdekes karakterek, ők maguk is gyanakodtak egymásra is, szerintük bármelyikük lehetett volna potenciális gyilkos. Izgalmas múltjuk, fel-felvillanó emlékeik által mi is meg lettünk vezetve, a végére itt már tényleg mindenki gyanús volt. Összességében azonban a barátságuk kikezdhetetlen maradt, az az őszinte szeretet és tisztelet, a közösen átélt élmények és veszteségek oly módon kovácsolták össze őket, ahogy csak az igaz barátságokat lehet. Nagyon jól működött a négy teljesen különböző személyiség közt kémia, bármelyikük nélkül kevesebb lett volna a sztori. Egy dolgot bánok nagyon, hogy maga a gyilkosság megoldása, és az odáig vezető út elég kacskaringósra, számomra értelmetlenre sikeredett. De talán nem is az értelmetlen a legjobb szó, hiszen volt motivációja, csupán valahogy úgy éreztem, hogy ez így nem okés, nem illik a képbe. Sokfelé vezettek a szálak, sokszor hittem azt, hogy végre most mindenre fény derül, de nem ez történt. Nyílván szándékos figyelemelterelés volt, vagy akart lenni, de nálam ez most nem igazán működött, eluntam. A sokadik után már csak nyugtáztam, hogy oké, jó, ő volt, s kicsit úgy éreztem, hogy a szereplők is ennyivel letudták.  

FullSizeRender 2

Miért adtam rá mégis négy csillagot? Mert ez a történet (kivonva belőle a bűntényeket) kedves, szórakoztató, és nagyon szépen mutatja meg azt, hogy öreg ember nem vén ember, az idősek lélekben sokszor tényleg még fiatalnak érzik magukat. Az életkor csupán egy szám, s bár egyértelmű, hogy a testnek vannak korlátai, a szívnek és a léleknek nincsenek. Imádtam a szereplőket, még az egyik "rosszfiút" is nagyon megkedveltem, nem beszélve a kedves, itt-ott bekapcsolódó mellékszereplőkről. Sokat hozzátettek az összképhez, s bár elsőre néhol felesleges mellékvágánynak tűnhettek, az igazi szerepük hőseink érzésvilágának, reakcióinak színesítését szolgálta. Mindannyiuknak megvoltak a személyes tragédiái, veszteségei, rossz döntései, s mellette azok a fő jellemvonásaik, amik vonzóvá, szerethetővé és egyedivé tették őket. Nem mellékes pozitívum volt számomra az igazi angol humor, aminek a szúrós fanyarságát nagyon kedvelem, s kaptam is belőle bőven, igazán jól szórakoztam. Tökéletes kikapcsolódás volt, s bár nem vagyok maradéktalanul elégedett (ami egyéni szoc.probléma XD), biztosan el fogom olvasni a folytatást is. :)

 

A kötetért hálás köszönetem az Agave Könyveknek! <3