Ha valaki pár hónappal ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy hamarosan ráfüggök a képregényekre, akkor minden bizonnyal alaposan kinevettem volna az illetőt.

Bevallom, teljesen előítéletes voltam ezekkel a kiadásokkal, elkönyveltem, hogy ez nem az én világom, biztosan nem találnék bennük semmi nekem szóló mondanivalót. Coming out: ÓRIÁSIT TÉVEDTEM! Ez a számomra ezidáig felfedezetlen világ annyira színes, és kimeríthetetlen, amit álmomban sem gondoltam volna. A friss szerelem teljes lángjában égek, úgyhogy azóta gyakran böngészem az újdonságokat, illetve tudjátok hogy van ez: ha átáll az agy, olyat is észreveszünk, amire addig nem figyeltünk. :) Nem számítok nagy szaktekintélynek, hiszen csupán alig egy tucat képregényt olvastam eddig, de a Jupiter hagyatéka első olvasásra is nagy kedvencem lett. Mutatom is a FÜLSZÖVEGet.

Amikor a szuperhősök uralják a világot, megmenthetnek-e minket a szupergonoszok?

A XX. század derekán Sheldon Sampson egy látomást követően rejtélyes erő tanulmányozásába kezd fivérével, Walterrel. Felfedezésük nyomán nemcsak a családjuk esik szét, hanem a világ folyása is mindörökre megváltozik. Napjainkban Sheldon és Walter már szupererőkkel megáldott, legendás hősök, akik előtt mindenki fejet hajt. Azonban a saját képükre és hasonlatosságukra alakított gyermekeik elbuknak: Chloe és fivére, Brandon szégyent hoznak dicső felmenőikre, botrányt botrányra halmoznak. Amikor pedig a szuperhősdinasztia egyik ága erőszakkal magához ragadja a hatalmat, a többieknek menekülniük kell. A korrupt zsarnokok bűnei azonban utolérik őket, a világ a szakadék szélén táncol, a rejtőzködőknek pedig fel kell venniük a kesztyűt, hogy visszaszerezzék Jupiter hagyatékát.

jupiter

A kötetet itt találod

Már-már sablonosnak mondható felállás képregény téren a szuperhős lét: Superman, Batman, Spiderman, és még hosszasan sorolhatnám tovább. Annyira nem is kapja fel a fejét az ember ezekre, mert azt gondolja, hogy már úgyis látott/hallott mindent, nincs új a nap alatt. Miben más akkor most Jupiter története? Talán abban, hogy sokkal inkább fókuszál az emberi oldalra, a felelősségre, és a szuperhősség árnyoldalaira. Jöhetne a kérdés: árnyoldal? Milyen árnyoldalai lehetnek a menő természetfeletti képességeknek? Nos, ha valaki mindemellett lélekben ember marad, mint Sheldon, akkor bizony számtalan buktatóval kell megküzdenie. Azt gyorsan el is mondanám az elején, hogy én nem lettem Sheldon- fan, kifejezetten irritált a viselkedése, na nem szuperhősként. Miután a titokzatos szigeten a baráti társaság minden tagja valamilyen szupererő birtokosa lett, a világ kapott egy kis extra védelmet. Fontos alapkő volt, hogy nem avatkoznak a politikába, és nem ölnek embert, csupán megvédik az emberiséget a veszélyektől. Az azóta eltelt közel 100 évben azonban minden megváltozott, s leginkább maguk a hősök, akiknek időközben családjuk, gyerekeik lettek. A szerzett képességek tovább öröklődtek, és keveredve, felerősödve, mutálódva jelentek meg az utódokban, akik ezzel igencsak kutyaszorítóba kerültek. Sheldon egyfajta vezetőként funkcionált a csapatban, bár az nem derült ki számomra, hogy ez önkényesen, vagy véletlenül alakult-e így, mindenesetre nagyon úgy tűnt, hogy az ő szava mindenki másé felett áll. A családjában sem volt ez másként, s bevallom apaként nekem kifejezetten ellenszenves volt, már-már zsarnokian telepedett rá a gyerekeire. Az, hogy egy hétköznapi alteregó mögé bújva élték a napjaikat, nagyon szimpi volt, ám az, ahogy rájuk akarta kényszeríteni a saját nézeteit és ideáit, már kevésbé. Sheldon szabályai, és elvárásai lehetetlenek voltak, s ezalatt a nyomás alatt mindkét utódja meg is rokkant. 

jupiter2

A labilis Brandon éppen kapóra jön Walternek, aki nagyon szeretné eltávolítani az útból korábbi cimboráját, hiszen már egészen másként képzelik el a jelenlétüket a világ porondján. Sheldon a régi módszernél szeretne maradni, azaz hogy ne avatkozzanak be túlságosan a dolgokba, Walter azonban úgy véli, nem véletlenül kaptak szuperképességet, igenis fel kell ülni a csúcsra, és irányítani. Kettejük konfliktusa első ránézésre nem tűnik annyira vészesnek, ám épp annyira hinti el a gondolatot bennünk, amennyire kell. Az olvasó itt már érzi, hogy valami készül, s bizony az ördögi terv hamarosan nem csupán elkészül, hanem meg is valósul. Ennél jobban nem is mennék bele az eseményekbe, nem szeretnék spoilerezni. Lényeg a lényeg: a szövetség felbomlik, a világrend átalakul, aki nem hódol be, annak menekülnie, és bújkálnia kell. Brandon vezető szerephez jut, de igazából csak Walter bábja, aki kedve szerint terelgeti. Külön szervezet foglalkozik a szupererővel bírók felkutatásával, és bezárásával, akiknek emiatt rejtőzködniük, bújkálniuk kell. Köztük van Brandon huga, Chloe is, aki közben édesanya lett, s mondanom sem kell, a gyerek örökölt ezt-azt a felmenőktől. :) Sok évi sikeres bújkálás után, egy balul elsült akció miatt fény derül hollétükre, tervet kell kovácsolniuk az életben maradásra, s ehhez leginkább Chloe párjának apjára, az egykori szupergonoszok vezetőjére számítanak. Kis csapatuk egyre bővül, s a felállás teljes fordulatot vesz: a régi szupergonoszokból lesznek a jófiúk (és jólányok :)). Jajj ezt a részt nagyon imádtam! Elképesztő szuperképességek, jobbnál jobb arcok, humoros párbeszédek... élvezet volt olvasni tényleg! Ugyan nem újkeletű, de szerintem király fordulat a gonoszokból jót csinálni, akik nem is biztos, hogy annyira rosszak voltak, lehet csupán csak nem idomultak be egy olyan rendszerbe, amit nem éreztek magukénak. Nálam ez a vonal is megkérdőjelezte kicsit Sheldon karakterét, mert oké, ő volt a legfőbb jófiú, de valamiért mégsem lehetett annyira karizmatikus, mert sokan nem tudtak azonosulni a nézeteivel, és a skatulyáival. Érdekes módon a lányával, és a vőjével, akik már lazábbak, szélesebb látókörűek, és elfogadóak voltak, még a legrettegettebb figurák is megtalálták a közös hangot. Talán ez egy központi gondolatmenet is lehet, hogy a régi, begyöpösödött, merev szabályok a mai világban már nem működőképesek, még akkor sem, ha szuperhősökről van szó.

unik

Nagyon jó élményként könyveltem el magamban ezt a kötetet, sokkal többet kaptam, mint amit vártam. Kiindulásként van egy csodaszép kiadásunk, amiben tényleg mesés képeken elevenednek meg az események, részletgazdag, aprólékosan kidolgozott, minőségi munka tényleg. Mindezek mellett a történetvezetés, a párbeszédek sem maradnak le, s ami nekem fontos, nincs túlmagyarázva, nagyon jól van dozírozva a szöveg. A párhuzamos idősík nem is annyira párhuzamos, mivel csak időnként ugrunk vissza a múltba, hogy kiderüljön számunkra is, honnan a szupererő. Ennek a magyarázata is szuper amúgy, s egészen új kérdéseket vet fel arról, hogy akkor tulajdonképpen ki is vezetett az orránnál fogva kit? Hol is van az a hatalom akkor valójában? Kik, és honnan mozgatták a szálakat, és mi volt az eredeti terv? Jujj, nagyon izgalmas felvetések, s megannyi lehetséges válasz. :)

Az egész szuperhős lét megközelítése ebben a formában tényleg rendhagyó, én legalábbis nem nagyon találkoztam ilyesmivel, ahol az utódokra gyakorolt hatás ennyire fókuszban lett volna. Azt kell mondjam, én nem lettem volna szívesen Utopia gyereke. Egyrészt sosem volt ott, amikor kellett volna, másrészt pedig az a sok irreális elvárás finoman szólva sem tette mintaapává. Mégis mennyire másként csapódott ez le hosszútávon a gyerekekben. Bár mindkettejüknél komoly következményekkel járt apjuk viselkedése, az egyikük mégis meg tudott maradni végül a realitások talaján, míg a másik totálisan elbukott. Szuperhős szülőkkel szupernehéz az élet....ja, dehogy! Chloe például egész jól nyomta ezt az anyaság témát, nagyon csíptem :)

A kötet egyik legfontosabb mondanivalója talán az, hogy a világ bizony változik, ha tetszik, ha nem. El kell fogadnunk, hogy ami 100, de akár csak 5-10 évvel ezelőtt jól funkcionált, az mostanra már egyáltalán nem működik. A rendek,  felfogás, a technika olyan gyors ütemben változik, szinte lehetetlenség vele lépést tartani. Az egyetlen, ami sajnos állandónak bizonyul, az a hatalom iránti vágy, és a zsarnokság. Mindig lesznek olyanok, akik uralkodni akarnak mások fölött. Mindig lesznek olyanok, akik okosabbnak, többnek, jobbnak hiszik magukat másoknál. Mindig lesznek olyanok, akik meg akarják mondani mindenki másnak, hogy hogyan kellene élniük. Lehet, hogy átmenetileg sikerül is ezt megvalósítaniuk, de én hiszek abban, hogy az igazság végül mindig győzedelmeskedik. Bízom benne, hogy mindig lesznek olyanok is, akik bár lehet első körben rossznak látszanak, mégis ott lesznek, és összefognak, amikor kell. <3

A képregényből készült sorozat első évada már nézhető a Netflixen, elég vegyes a fogadtatása. Őszintén szólva én is várok vele kicsit, hagyom még burjánzani magamban a könyv okozta eufóriát. :)                                                         sori

Netflix előzetes

 

A kötetért hálás köszönetem a Fumax Kiadónak! <3