"Csak egyféleképpen menekülhetsz el a saját történetedből, mégpedig úgy, ha belopódzol valaki máséba."

A Tízezer ajtó az idei év egyik legjobban várt könyve volt számomra, rajongok a "történet a történetben" elbeszélésekért, nem tudom megunni őket. Az ilyen típusú fantasy mesék koronázatlan királynője nálam egyértelműen Erin Morgenstern, rajongok a világokért, amiket megálmodott. A külföldi bloggerek leginkább az ő műveihez hasonlatos csodának aposztrofálták Alix E. Harrow bemutatkozó regényét, így ehhez mérten nagy elvárásokkal, izgatottan vettem kézbe, és merültem el az olvasásban. Íme a FÜLSZÖVEG.

January Dudose nem hétköznapi története az 1900-as évek elején veszi kezdetét. A lány Cornelius Locke pártfogoltjaként éli mindennapjait a milliomos üzletember vermonti birtokán, miközben apja régészeti felfedezőként a világ legkülönbözőbb pontjain kutat letűnt civilizációk után és gyarapítja egzotikus tárgyakkal Locke gyűjteményét. January egyik nap a házban bolyongva talál egy könyvet, ami mintha idegen világok varázslatos illatát hordozná magán. Ajtókról mesél, melyek átjáróként működnek távoli helyek között. A lány ekkor még nem sejti, hogy ez az esemény milyen hatással lesz az életére, és milyen veszélybe sodorja majd. Addigi kényelmes mindennapjai egyik napról a másikra borulnak fel, ráadásul egy olyan sötét erő veszi üldözőbe, ami nem retten meg semmitől.

Alix E. Harrow bemutatkozó regénye káprázatos világábrázolásával és lírai prózájával varázsolja el az olvasót. A Tízezer ajtó felejthetetlen utzások, örök barátságok és világokat átívelő szerelmek szívbemarkoló története, középpontjában egy nagyon szerethető főhőssel, aki képes minden veszéllyel szembenézni, csak hogy rendelkezhessen a saját sorsa felett. 

ajtó

A könyvet itt találod

Azt hiszem, számomra a fülszövegben benne is volt a legfőbb irányadó: lírai próza. Noha fantasy címkét kapott a kötet, és valóban vannak benne ilyen elemek is, számomra ez inkább volt egy csodálatos stílusban megírt elbeszélés, mint egy "hagyományos" fantasy. Ebben valóban hasonlított Morgenstern történeteihez, mert bár fontos alap a varázslat és a misztikum, mégsem ezen van a hangsúly, az ördög sokkal inkább rejlik itt is a részletekben. Itt gyorsan le is szögezném, hogy aki egy pörgős, sodró lendületű olvasmányt keres, az valószínűleg csalódni fog, mert itt bizony lassan hömpölyögnek az események, Harrow nagyon finoman és kis dózisokban adagolja a sztori savát-borsát. Főleg a kötet első felében éreztem ezt, ahol gyakorlatilag magát Januaryt, és az ő  felnövéstörténetét ismerjük meg. 

05442470 BEDA 4CC1 B7B4 B52FC2231805 

Az 1900-as évek elején nőnek lenni nem volt könnyű, a feminizmus még csupán gyermekcipőben járt, vagyis inkább babacipőben. Angliában is, és világszerte egyaránt a férfiak kezében volt a hatalom, s vasmarokkal tartották is azt. January apja munkaadójának, Cornelius Locke-nak a házában él, s első ránézésre ugyan megvan mindene, mégsem családi körben nevelkedik. Édesapja járja a világot, csak nagyritkán találkoznak, édesanyjáról pedig nem igazán tud semmit. Jó neveltetést kap, pártfogója szereti is a maga módján, ám gyakran mégis úgy érzi magát, mintha ketrecben lenne. Társaságban szinte láthatatlanná kell válnia, nem beszélgethet, csak bájosan mosolyoghat. A láthatatlanság egyik legnagyobb akadálya bőrszíne, ami miatt inkább mindenhol felfigyelnek rá, hiszen a rasszista hozzáállás nem újkeletű, akkoriban is túl nagy teret kapott. Egyszóval January halmozottan hátrányos helyzetben van: nő is, színesbőrű is, és mások jóindulatának van kiszolgáltatva. Mit tehet egy kislány egy ilyen világban? Határtalan fantáziájával mások bőrébe bújik, legyen szó akár titokban becsempészett könyvekről, vagy a sarki boltos fiával való önfeledt játékról. A felnőtté válással párhuzamosan azonban egyre kevesebb lehetősége nyílik ezekre, hiszen fiatal nőként Locke egyre kevesebbet enged neki, megpróbálja belepasszintani a saját maga alkotta képbe, aminek a "jó kislány" egy darabig próbál is megfelelni. Egy nap titokzatos könyvecskére bukkan, ami olyan világ csábító lehetőségét sugallja, ahol a szavaknak valódi ereje van, s általuk megváltoztathatóak a dolgok. 

EB5F0065 8F36 43CE 854C 7409BCA178A5

A történet itt egy hangyányit nagyobb fordulatszámra kapcsol, de azért továbbra sem kell kapkodnunk a fejünket. :) Minél többet olvas el January a Tízezer ajtóból (igen, ez a címe a könyvecskének, amit talált), annál jobban felfordul az élete, melynek következményeként pártfogója előbb elbocsájtaja egyetlen barátnőjét, a nevelőnőjét, majd bezáratja a bolondok házába. Mindenképpen azt a látszatot akarják kelteni, hogy a lány megőrült, és a könyvben olvasottaknak semmi valóságalapja nincsen. Felbukkan a főgonosz is, aki kellőképpen ijesztő ahhoz, hogy a lány rémületében olyan képességet hívjon elő magából, aminek létezéséről addig csak homályos elképzelései voltak. Kalandos utazás veszi kezdetét, miközben az olvasó Januaryval együtt fejti meg a rejtélyt a titokzatos könyv szereplőiről, és azok fantasztikus felfedezéseiről. 

"A lány ír egy ajtót..."

Alix E. Harrow egy zseni. Ráadásul nem csupán zseni, hanem egy szépirodalmi szintű, lírai zseni. Ezt a könyvet olvasni igazi balzsam volt a lelkemnek, egyszerűen jó volt benne lenni a történetben. Mintha csak magamat láttam volna kislányként, amikor a barátaimmal egymás között cserélgettük a kedvenc könyveinket, majd el is játszottuk őket. Voltunk vad kalózok, felfedező hajókapitányok, inka harcosok, indiánok, és még hosszasan sorolhatnám. Könyvet olvasni pont olyan, mint belépni egy ajtón. Először nem tudod mire számíts, de aztán beleszeretsz a mögötte rejlő világba, és néha nem is akarsz visszatérni a valóságba. Számomra a mai napig ez a jó könyv ismérve, amikor olvasás közben megszűnik a külvilág, és csak azt látom és hallom, ami a lapokon történik. Biztosan ismeritek azt az érzést, amikor vége egy történetnek, és napokig hiányérzettel küzd az ember, újra és újra visszakalandozik gondolatban a szereplőkhöz. Velem most is ez történt. Hiányzott January, hiányzott Samuel és Jane, Julian és Adelaide. Mindannyiukat megszerettem, izgultam értük és azért, hogy a sorsuk jóra forduljon. Hogy így történt-e azt nem árulom el, járjatok utána magatok is. :) Azt viszont elmondhatom, hogy a Tízezer ajtó nekem nem is annyira fantasy, mint inkább egy szép, metaforikus elbeszélés volt. A karakterek igencsak erősek, s azt kell mondjam, hogy a "főgonoszt" sem tudtam utálni, teljes mértékben megértettem az indokait. Ő is fontos része volt annak, ahogy a szálak tekergőztek ajtókon, és világokon át, nélküle hiányos maradt volna a puzzle, tekintve, hogy mekkora hatalommal bírt mások felett. January egyértelműen a szívem csücske lett, ahogy rátalált a saját erejére, és az igazán fontos dolgok értékére, az mindenki számára példaértékű lehet. Imádtam a párhuzamos elbeszélést, s bár viszonylag hamar megfejthető, hogy mire fut ki a játék, ez cseppet sem vesz el az értékéből, inkább folyamatosan új fényben világítja meg azt, amit addig gondoltunk. Maga a szöveg is egy csoda: a szóhasználat, a megfogalmazások, az a finom elegancia, ahogy Harrow játszik a szavakkal és a nevekkel, egyszerűen mesteri. Időnként ki-kikacsint az olvasóra, megszólítja, ezzel is beljebb húzva az ajtón, meginvitálva a világába.

43112616 719D 4F29 AFF3 61CE5AA1F9B5

Belegondoltatok már, hogy születésetek óta hány ember történetébe lopództatok be akarva, vagy akaratlanul? Mondjuk a szomszédéba, aki úgy emlékszik rád, mint a hónapokig ordító csecsemőre. Vagy az ovis, sulis társaitokéba, akik ma már csak a fényképeken ismerősek? Vagy a morcos néniébe, aki áthúzta a lábadon a kis gurulós táskáját, aztán még neki állt feljebb? XD Minden áldott nap születésünktől fogva több tucat ember történetének leszünk részesei, s ezek közül nyílván azok a fontosak, akik hosszú éveken át elkísérnek bennünket. Minden élet, minden ember egy ajtó, ami mögött a saját története, a saját világa rejlik. Néha bepillanthatunk, néha hosszasan nézelődhetünk, néha pedig be is léphetünk, s hosszabb-rövidebb ideig kalandozhatunk mások titkos világában. Ilyen a szerelem is, nem? :) A szó mint varázslat? Ezzel szerintem mindenki teljesen tisztában van: a szavaknak elképesztő ereje van. Felemelhetnek, és a mélybe taszíthatnak. Lehetnek őrült boldogság, és elviselhetetlen szomorúság forrásai. Egy életre összeköthetnek, vagy elválaszthatnak bennünket. Mennyi- mennyi lehetőség. Számomra ez a kötet ezt jelentette: az emberek közti titkos átjárókat, amiken keresztül barátokat, szerelmeket és ellenségeket is szerezhetünk. Minden csak rajtunk áll, hiszen két ajtó között az úton magunk döntjük el, hogy az addigi tapasztalatokkal mit kezdünk. A legcsodálatosabb maga a lehetőség, hogy ha megtaláltuk, ki merjük-e nyitni azokat a bizonyos átjárókat, és be merünk-e lépni mások világába? Varázsoljatok a szavakkal, tegyétek velük jobbá mások világát! <3

839C5430 85E4 40F6 B217 4876784D25B3

A kötetért hálás köszönetem az Agave Kiadónak! <3