Első találkozásom volt Roth munkásságával, s bár nem adta könnyen magát, biztosan fogok még olvasni tőle, mert zseniálisan ír.

Ritkán szoktam ilyet csinálni, de kivételesen előre elolvastam Molyon pár értékelést a kötetről, hogy nagy vonalakban kapjak valami képet arról, mire is számítsak. Eléggé megoszlottak a vélemények, de abban szinte mindenki egyetértett, hogy az első 100 oldal nehézkes, csapongó, nem húzza be igazán az embert. Ezzel a megállapítással egyet kell értsek, ebben a szakaszban magam is azt éreztem, hogy fogalmam sincs mi fog ebből kisülni, hova fog kifutni ez a sok minden, amiről Roth írt. A kezdeti nehézségeim után azonban szerencsére ez átbillent, és nagyon élveztem az olvasást, viszonylag gyorsan a végére is értem. Mutatom is a FÜLSZÖVEGet.

Hogyan változott az amerikai álom egy csapásra rémálommá? Ezzel a kérdéssel kényszerül szembenézni az Amerikai pasztorál főszereplője, a gimnáziumi sztársportolóból sikeres üzletemberré lett Seymour Levov, a Svéd, aki egykori szépségkirálynő felesége oldalán éli mintaszerű, gondtalan életét, mígnem 1968-ban rebellis kamasz gyermekük, Merry felrobbantja a helyi vegyesboltot. A gyilkos merénylet összezúzza a Levov család idili látszatvilágát, és a lányát elkeseredetten kereső Svédnek már nincs hová menekülnie a valóság tébolya elől. Philip Roth nagyszabású Amerikai trilógiájának 1997-ben megjelent nyitánya különleges helyet foglal el ebben az egyedülálló írói életműben. A szerző ezen regényében rajzolódik ki talán legélesebben az Egyesült Államok (generációs, kultúrális, etnikai és számos más ellentétekkel terhelt) politikai-társadalmi horizonja; a vietnámi háború elleni mozgalmak és a hozzájuk kapcsolódó belföldi terrorcselekmények ugyanúgy felbukkannak benne, mint a véres 1967-es newarki lázongások vagy a Nixon elnök bukásához vezetett Watergate-botrány. Az Amerikai pasztorál elgondolkodtató, őszinte számvetés egy össznemzeti illúzió elvesztéséről és a radikális eszmék jelentette veszélyekről - napjainkban is aktuális figyelmeztetés a rend és biztonság ábrándja mögött, a (nem csak amerikai) társadalom mélyén időzített bombaként ketyegő, robbanásra kész feszültségekről. 

A könyvet itt találod

A történetet elbeszélője Svéd öccsének egykori cimborája, akiből időközben író lett. Egészen gyerekkoruktól kezdve mutatja meg azt az utat, melynek során a szomszéd házban lakó, gazdag zsidó srácból, egy köztiszteletnek örvendő, mindenki által nagyra becsült üzletember, mintaapa és példakép lett. Fiatal srácként ő volt a focicsapat sztárja, a lányok álompasija, mindenki vele akart barátkozni. Bármerre ment, óriási elvárásokkal fogadták, s ő ezeknek minden erejével próbált  is megfelelni. Szüleinek is ő volt a kedvence, ami csupán első ránézésre volt kedvező szerep, mivel ennek az volt az ára, hogy mindenben alá kellett rendelnie magát korlátolt apja döntéseinek. Nem is volt kérdés, hogy a családi vállalkozást is ő viszi tovább, egészen a szamárlétra aljáról kezdve tanult bele a kesztyűkészítés rejtelmeibe. Érettségi után belépett a tengerészgyalogsághoz, ami hírhedt volt antiszemita hozzáállásáról, neki azonban ez egy újabb próbatételt jelentett, amiben győzedelmeskedett. Leszerelése után még nagyobb sikerre vitte a kesztyű birodalmat, és apja legnagyobb ellenérzései dacára feleségül vett egy katolikus lányt, aki szépségkirálynő lett. Pár évvel később csodás kislányuk született, és fantasztikusan patinás, vidéki házukban éldegéltek a legnagyobb boldogságban. Na igen! Ez volt a látszat. 

Svéd Levov kettős életet élt, s ennek origója az a pillanat volt, amikor imádott lánya felrobbantotta a helyi vegyesboltot, majd eltűnt. Az addigi tökéletes élet képe úgy omlott össze egy pillanat alatt, mint a kártyavár, soha semmi nem lehetett már olyan, mint előtte. A tragédia fényében azonban az is mind megkérdőjeleződött, amiben addig sziklaszilárdan hitt, többek között saját személyisége, az életéhez és a családjához való hozzáállása. Ilyen esetben azonnal a szülőknek szegeződnek a kérdések: hogy történhetett ez meg? Nem sejtettétek mi fog történni? Nem ismertétek a saját gyereketeket? A Levov családban nagyon bonyodalmas dolog ezekre választ találni, mert ahhoz olyan dolgokkal kell szembesülniük, amikkel nem akarnak. Elsőnek vegyük például rögtön azt, hogy a kirakat élet sem boldogsághoz, sem hosszútávú családi békéhez nem vezethet. Svéd hozott mintából építkezett, hiszen szülei pont ugyanezzel a példával jártak előtte. Apja konok, maradi, hímsoviniszta hozzáállása párosult édesanyja megalázkodó természetével, aki elfogadta "leigázottságát", s beérte a háztartás vezetésével és a gyerekneveléssel. Svéd az apja teremtménye lett, mindaz, amire az öregnek nem volt alkalma, lehetősége, vagy tehetsége. Ügyesen manipulálva egy bábot csinált a fiából, aki beleidomult a neki szánt életbe, s észrevétlenül pont ennek az áldozata lett. Bár nősülése lázadás volt, a későbbiekből azért kisült, hogy az apja engedélye nélkül valószínűleg azért máshogy alakultak volna a dolgok, ergo élete egyetlen önálló döntése sem volt annyira önálló...Mondhatjuk, hogy balek volt? Ha az összképet nézzük, bizony nagyon is. Az amerikai álom megtestesítőjeként bármit megtett, hogy ez a kép fennmaradjon. Hagyta magát irányítani, nem látta, amit nem akart meglátni, gondosan került minden konfrontálódást és nyílt ellentétet. Mit nyert vele? Felrobbantották a világát.

Merry távolról sem akart tökéletes lenni, ő egyszerűen önmaga akart lenni. Nem hagyták neki. Egy szépségkirálynő anya, és egy hibátlan apa mellett milyen lehet felnőni? Bár szülei meg voltak győződve róla, hogy mindent megadnak lányuknak, valami mégis félresiklott. A lány dadogása intő jel kellett volna legyen már kiskorában is, ám ahelyett, hogy szeretettel és türelemmel kivárták volna, míg "kinövi", inkább mepróbálták ezt az apró kis hibát kijavítani, ha kell erőszakosan is, nehogy már az egyszem gyermek ne legyen tökéletes. Pár évig úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben, ám ekkor jött a kamaszkor. Merry egyre többet járt el otthonról, s olyan társaságba keveredett, ahol radikális gondolatokkal tömték tele a fejét háborúról, Amerikáról és saját apjáról is. Ha annyira szeretetteljes lett volna a kapcsolata a szüleivel, akkor ez megtörténhetett volna? Svéd végignézte az egész folyamatot, látta a veszélyt, ám mégsem lépett fel határozottan, a lánya már rég a fejére nőtt. A robbantás után mindenki összeomlott, csak ő nem. Egy példakép nem teheti meg, hogy csak úgy összetörjön, inkább homokba dugja a fejét, és úgy tesz, mintha minden simán menne tovább. Lánya eltűnése után a feleségére koncentrálja minden figyelmét, de sajnos ez is átfordul egyfajta mérlegelés nélküli majomszeretetbe, ezzel akarván kompenzálni a történteket. Merry keresését sosem adja fel, s évek múltával rá is talál, ám ez tovább ront a helyzeten, hiszen a régi sebek mellé egy rakás új társul, amikkel már Svéd sem tud megbirkózni. 

Roth szeret mesélni, ez kétségtelen. Egyik gondolatából következik a másik, amik sokszor elsőre csapongónak, más irányúnak tűnnek, de aztán végül mégis egyesülnek egy óriási katarzisban, és minden a helyére kerül. Az Amerikai pasztorál méltán nyerte el a Pulitzer-díjat, komplexitása, számos mélysége egyértelműen kiváló olvasmánnyá teszi, ám ettől függetlenül nem könnyű olvasni. Pont a sokrétűség, és a gondolatok szövésének módja miatt helyenként az olvasó kicsit elveszve érezheti magát, ám viszonylag gyorsan vissza lehet találni a mederbe, s hömpölyögni tovább az eseményekkel. Roth önéletrajzát olvasgatva úgy gondolom, nem kevesett adott ő saját magából is ehhez a történethez, s ez az összetettség őt magát is igencsak jellemezte mind gondolkodásban, mind életfelfogásban. Amerika akkori politikája az egyik fő összetevője a kötetnek, bőven kapunk is belőle, ám mindez szükségszerű ahhoz, hogy megértsük, az akkori zavaros időszak milyen hatásokkal volt a társadalomra, és azon belül is a családokra, egyénekre. A szereplő gárda színes, de személy szerint én senkit sem tudtam megkedvelni, bár úgy érzem volt ebben tudatosság Roth részéről, hogy ilyennek alkotta őket. Annak ellenére, hogy valamilyen formában mindannyian valaminek az áldozatai, fafejűségük, szemellenzősségük, és önzöségük nem teszi őket szimpatikussá egy kicsit sem. Pszichológiai szempontból nézve sem utolsó olvasmány, zseniálisan kidolgozott és felépített karakterek és életutak állnak a középpontban, és még a mellékszereplők is olyan alapos kidolgozást kaptak, amivel már régen találkoztam. Amerikai álom, vagy rémálom? Valahol a kettő között van az igazság, pont azon a keskeny kis határmezsgyén, ahol az egyik egy pillanat alatt átfolyhat a másikba. 

A kötetet hálásan köszönöm a Helikon Kiadónak! <3