Emlékszem, gyerekkoromban hány nyári éjszakán feküdtünk kint az udvaron, és bámultuk a csillagokat.

Alig vártuk az augusztusi csillaghullást, már napokkal előtte azon izgultunk, nehogy borús legyen az ég, és lemaradjunk róla. Az apró fénypontokkal teli égbolt mindig is lenyűgözött, kevés szebb látvány van a tiszta, csillagoktól ragyogó sötétségnél, ami határtalan. Avi Loeb könyvének borítója egyből ezt az érzést hozta vissza, egy pillanat alatt feltörtek az emlékeim, és a csillagok iránti rajongásom. A földönkívüli élet lehetősége régóta foglalkoztatja az emberiséget, s bár hivatalos állásfoglalás soha nem történt az ügyben, jómagam hiszek benne, hogy valahol, valamilyen formában rajtunk kívül is van még élet az univerzumban. Hogy az én időmben lesz-e ennek kézzel fogható bizonyítéka, az nagyon kérdéses, de remélem egyszer bebizonyosodik, hogy nem vagyunk egyedül...

" A Földön jelen lévő intelligens élet bőven elegendő indok arra, hogy komolyan vegyük az univerzumban esetlegesen megjelenő élet tudományos lehetőségét a fantasztikus helyett."

Abraham (Avi) Loeb a Harvard Egyetem természettudományi professzora, a Jeruzsálemi Héber Egyetemtől kapta meg a doktori fokozatát fizikából huszonnégy éves korában. Eddig nyolc könyvet és körülbelül 800 szakmai cikket írt különböző témákban, emellett a Harvard Black Hole Initiative alapító igazgatója és az Elméleti és Számítástudományi Intézet igazgatója. A Time magazin 2012-ben beválogatta a 25 legbefolyásosabb ember az űrkutatásban listájába, 2020-ban pedig hazájában szavazták be az elmúlt évtized 14 leginspirálóbb izraeli alakja közé. Nézzük is a Földönkívüli FÜLSZÖVEGÉT!

A Harvard Egyetem egyik legjobb csillagásza elénk tárja vitákat kiváltó elméletét arról, hogy a naprendszerünket nemrégiben egy távoli csillagrendszerben élő, fejlett földön kívüli civilizáció látogatta meg. 

2017 végén egy hawaii obszervatórium kutatói megpillantottak egy objektumot, amely a naprendszerünk belsejében száguldott, méghozzá olyan gyorsan, hogy csak egy másik csillagról érkezhetett. Avi Loeb, a Harvard csillagászati tanszékének vezetője bebizonyítja, hogy az 'Oumuamua névre keresztelt jelenség nem lehetett aszteroida; ahhoz túl sebesen mozgott, túl furcsa pályán haladt, és nyomát sem mutatta gázképződésnek vagy szétesésnek. Szerinte csak egyetlen lehetséges magyarázat képzelhető el: az objektum egy távoli, földön kívüli civilizáció fejlett technológiai eszköze.

Ebben a könyvében Loeb végogvezeti az olvasót naprendszerünk első bizonyítottan csillagközi látogatójának izgalmas történetén. Felvázolja nagy felzúdulást kiváltott elméletét és annak jelentőségteljes következményeit, amelyek mind a természettudományra, mind a vallásokra, mind fajunk és bolygónk jövőjére hatással lehetnek. A Földönkívüli elgondolkodtató útja a tudomány, a téridő és az emberi képzelet legtávolabbi zugaiban azt sugallja az olvasóknak, hogy a határ a csillagos ég, és hogy érdemes nyitott elmével elgondolkodni azon, amit ott találunk. Bármilyen különösnek is tűnik. 

A könyvet itt találod

Azt előre leszögezném, hogy ebben a kötetben csupa teória és elmélet szerepel. Egyik sem nyert bizonyosságot, sőt, Loeb feltevéseit rengetegen cáfolták. Erről nagyon sokat ír is, bírálva a tudósok társadalmát, akiknek a nagyrésze szerinte túl elmaradott eszmékhez és bizonyításokhoz ragaszkodva nem hajlandó szembenézni a földön kívüli élet lehetőségével. A tudományok rengetegében az univerzumban esetlegesen fellelhető intelligens élet már-már megmosolyogtató elmélet, nagyon kevés támogatója, és híve van. Az, hogy írónknak ez roppant nagy szívfájdalma egyrészt érthető, másrészről viszont engem egy idő után már zavart, hogy valahogy mindig ide lyukadunk ki. Túl sok oldal lett ezekre a bírálatokra szánva, ezek nélkül a keserű szavak nélkül nekem jobban tetszett volna. No de lépjünk is ezen túl, jöjjön az objektum. :)

Ahogy Loeb maga is megfogalmazza: " A tudomány olyan, akár egy detektívregény." A bolygónkon kívüli jelenségek kutatására ez halmozottan igaz, hiszen lássuk be, a fejlett technika ellenére azért még igencsak messze vagyunk attól, hogy megfejtsük az univerzum titkait. Amikor 2017-ben megjelent egy ismeretlen repülő valami a naprendszerünkben, azonnal megindultak a kutatások, és ezzel együtt a találgatások is. A legtöbb tudós megmaradt annál a verziónál, hogy ugyan eltér az átlagostól, de mégiscsak nagy valószínűséggel egy csillagközi üstökös vagy aszteroida. Loeb azonban tovább gondolta, és megvizsgálta azokat az anomáliákat, amikkel ez az objektum rendelkezett, a korábbiak viszont nem. Az 'Oumuamua szinte mindenben kilógott az addig látott csillagközi vendégektől, a többiek mégis ragaszkodtak hozzá, hogy nincs itt semmi különös, csupán egy kis eltérés akad az eddig látottakhoz képest. Lássuk, Avi milyen differenciálokkal támasztotta alá a saját elméletét:

Hogy néz ki az objektum? Az égitestről nem létezik részletes, valós kép, csupán szimulációs ábra készült róla annak alapján, ahogy a fényt visszaveri. Az asztrofizikában az égitestek fényének változása felbecsülhetetlen bizonyítékokkal szolgál az alakjukra nézve. Az 'Oumuamua kapcsán a fényesség drámai változása arra utal, hogy elnyúlt, szivar alakú, 5-10X olyan hosszú, mint széles. A Naphoz közeli pálya miatt felszíni hőmérséklete nagyon magas lehetett, amit a Spitzer űrtávcső infravörös kamerája érzékelt volna, ez azonban nem történt meg, ergo valószínűleg kicsi, nem detektálható méretű. Amellett, hogy kicsi és szokatlan alakú, nagyon fényes is volt, visszatükrözte a Nap fényét, ráadásul körülbelül 10X olyan erősen, mint ami egy átlagos aszteroidára, vagy üstökösre jellemző. Fényvisszaverő képessége leginkább a csillogó fémekéhez volt hasonlítható. Ezeket a tulajdonságokat a tudósok többsége a nagy méretű kozmikus sugárzásnak tudta be. Hogyan mozgott? Az 'Oumuamua Nap körüli mozgása teljesen szokatlan volt, nem olyan pályán mozgott, amilyenen a gravitáció erejének hatására várható lett volna. A kutatók arról számoltak be, hogy az objektum pályája enyhén, de statisztikailag szignifikánsan eltért attól, amit követnie kellett volna. Sokkal gyorsabban távolodott, mintha valami "betolta" volna. Nincs gázképződés?! Aki látott már üstököst, az tudja, hogy jellegzetessége az őt követő fénycsóva. Ezt annak köszönhetik, hogy az üstökösök változatos méretű jeges sziklák, amikről a Nap közelében a jég porrá és gázokká válik, ezt látjuk mi ragyogó "üstöknek". Ez a csóva pontosan úgy viselkedik, mint egy hajtómű, e hatás következtében az üstökös esetlegesen letérhet a Nap gravitácója által diktált pályáról. És itt jön az újabb anomália: ha az objektum ilyen lökést kapott volna, akkor a tömegének egytizedét kellett volna elveszítenie ahhoz, hogy ennyire letérjen a pályájáról. Ez jelentős gázképződéssel kellett volna együttjárjon, amit azonban az alapos megfigyelés mellett sem sikerült észlelni.

Minden egyes teóriához sokan, sokféle szemszögből közelítettek, többségében azonban olyan valamivel magyarázták, ami megint csak azt támasztaná alá, hogy az 'Oumuamuaban nincsen semmi különös, csupán eltér az átlagtól. Miért ne lehetne csillagközi átutazó? Miért ne lehetne egy másik, intelligens faj által épített technikai eszköz? Azért, mert ha ez bebizonyosodna, akkor a mi világunk teljesen kifordulna magából. Gyávaság lenne ezzel  a lehetőséggel nem szembenézni? Igen, az! Az univerzumunk valószínüleg egy végtelen, csillag- és naprendszerekkel teli komplexum. Elég arrogáns feltevés azt gondolni, hogy mi vagyunk benne az egyetlen fejlett, gondolkodó faj, noha jelen pillanatban nincs bizonyítékunk az ellenkezőjéről sem. Őrületes összegeket fektetnek be világszerte olyan távcsövekbe, amikkel már számunkra szinte felfoghatatlan távolságokat vizsgálhatnak, a műholdak, és a mesterséges űrbéli kütyük segítségével pedig már elég sok "szomszédos" bolygót feltérképeztek. Egy hétköznapi ember számára olyan dolgok ezek, amiket el sem tudunk képzelni, mégis óriási kíváncsisággal és csodálattal adózunk az űrkutatásnak. Egyetértek Loebbel abban, hogy a filmes világ miatt rengetegen gondolják azt, hogy ha esetleg egyszer megjelenne a Földön egy más galaxis népe, azok csakis ártó szándékkal jönnének. (És most nem E.T.-re gondolok. :)) 

"Az emberiség az elmúlt évszázadok során nagyon ritkán összpontosított a kollektív jólétre, és ez ma sem jellemző. Több más rossz szokásunk mellett rendszeresen a rövid távú hasznot választjuk a hosszú távú helyett. (...) Több mint egy évszázada reklámozzuk a létezésünket rádióhullámokkal az egész Tejútrendszernek anélkül, hogy egy pillanatig is aggódtunk volna a nálunk esetleg okosabb és vérszomjasabb civilizációk miatt."

Számos kutatás bizonyította be, hogy a mi Napunk előbb-utóbb el fog pusztulni, s vele együtt a földi élet is. Rengeteg kutatás zajlik éppen ebben a pillanatban is, hogy egy esetleges új, élhető bolygót találjanak az emberiség számára, illetve olyan technikát, amivel el is lehet jutni odáig. Tegyük fel magunknak a kérdést az emberiség történelmének fényében: ha esetleg megvalósulna a földi élet áttelepítése, és teszem azt egy olyan bolygóra, ami már nem lakatlan, a mi fajunk hogy viselkedne? 

Loeb alaposan körbejárta a témát mind fizikai, mind csillagászati, mind vallási- és társadalmi szempontból. Nem állítom, hogy minden sorát szerettem, mert az elején a sok fizika rettentően untatott, de ez nem a könyv hibája, csakis az enyém: sosem szerettem a fizikát. XD Amint ezen a részen átlendültünk, már nagyon érdekes volt, de megvallom őszintén a tudományon kívüli, személyes eszmefuttatások voltak a kedvenceim, ezeken azóta is sokat gondolkodtam. Bár azzal kapcsolatban nem lettem meggyőzve, hogy az 'Oumuamua valóban egy földön kívüli civilizáció bizonyítéka lett volna, viszont nagy élvezettel olvastam egy igazi tudós gondolatait arról, hogy mi lenne, ha?! Ajánlom a tudomány szerelmeseinek, és azoknak, akik nyitottak a földön kívüli élet lehetőségére! <3

A könyvet hálásan köszönöm az Agave kiadónak!

A cikkben szereplő képek forrása: Internet/Google