Az utóbbi idők egyik legfelkavaróbb, legelgondolkodtatóbb, és legzseniálisabb könyve volt számomra A földönkívüliek.

Rabinovici története egy olyan disztópikus világba repít bennünket, ahol az emberi élet csupán árucikk, a halál galaktikus birtokra váltható, és az igazság csupán egy halványan pislákoló délibáb valahol a média felhőjén túl. Nem túlzok: SOKKOLT! Leginkább azért, mert a könyvben megjelenő társadalomkritika sajnos nem áll távol (sőt) a valóságtól, egyáltalán nem elrugaszkodott, egyes részeit már magunk is megtapasztalhattuk az emberiség történelme, és akár az elmúlt egy év során is. "Ember embernek farkasa." Régi mondás, de sajnos nagyon igaz. Nem egyszer, és nem kétszer bizonyosodott már be, hogy mindig voltak, vannak és lesznek olyan embertársaink, akik a hatalomért és a világuralomért bármire hajlandóak, akár a többiek élete árán is. A zsarnokság, az elnyomás újra és újra felüti fejét, s mi lenne ennek a legjobb táptalaja, ha nem egy váratlan(?) kaotikus helyzet, amikor a leghangosabbak és leggyorsabbak kaparinthatják meg az irányítást. Ez a mű nekem orwelli minőség, de ha lehet, még sötétebb, még ijesztőbb...

FÜLSZÖVEG

A rádióban bemondják a szenzációs hírt: az idegenek megérkeztek a Földre. Az embereken úrrá lesz az izgalom, az eufória és az ismeretlentől való félelem, ami súlyos zavargásokhoz vezet. Sol egy internetes gasztromagazin alapítója, munkahelye pedig hamar az események középpontjába kerül. Elindítják a Forráspont című talkshow-t, amelyben szakértők, összeesküvéselmélet-hívők és az utca embere mondhatja el a történtekkel kapcsolatos véleményét és tapasztalatait. Felröppen a pletyka, hogy a földönkívülieknek egyetlen kérésük van, az önkéntes emberáldozat, ezért a világ televíziói elkezdik sugározni a viadalokat, emelyek bajnokaira sosem látott gazdagság, veszteseire pedig a vágóhíd vár. Amikor Sol egyetemista szomszédja, Elliot úgy dönt, hogy jelentkezik a műsorba, felgyorsulnak az események, és az újságíró rájön, milyen keskeny a határ a kényszer és a szabad akarat között. Rabinovici regénye sodró lendületű, sötét szatíra árulásról, megalkuvásról és a szenzációhajhász média felelősségéről egy olyan korban, ahol mindent a profit és az álhírek irányítanak.

A könyvet itt találod

Soha egyetlen könyvről sem jegyzeteltem még annyit, mint A földönkívüliekről. Egyrészt nagyon képben akartam lenni végig, hogy milyen állomásokon keresztül jutunk el A-ból B-be, másrészt pedig annyi magvas gondolat volt benne, szerettem volna ezeken később még rágódni, elmélkedni. Mindkettő sikerült, és a gondolataim azóta sem csitultak, ritka nap, hogy ne jutna eszembe valamelyik részlet, mondat, vagy vizualizált kép a leírtakról. Az UFO téma mindig is nagyon érdekelt, egyszerre izgalmas és félelmetes gondolat számomra, hogy nem vagyunk, nem lehetünk egyedüliek az univerzumban. A filmipar egyértelműen a támadó, inváziószerű vonalat preferálja, nyílván ez hoz nagyobb nézettséget és dollármilliókat. Rabinovici nem egészen ezt az utat választotta, s azt kell mondanom, az ő elképzelése sokkal de sokkal sötétebb és horrorisztikusabb, mint bármelyik hollywoodi zsáner.

Megérkeztek a földönkívüliek. Az elektromos hálózat összeomlik, emberek ragadnak a metróban, a liftekben, gyárak robbannak fel, kitör a pánik. Egyre kevesebb az élelem, az emberek felfegyverkezve sétálgatnak az utcákon, egyre nagyobb teret hódít az agresszió. A boltok és a lakások kifosztva, a napok rettegésbe és megválaszolatlan kérdésekbe fulladva. Összefogás helyett óriási széthúzás alakul ki, bárki rádámad a másikra egy rosszul megítélt nézés, vagy mozdulat miatt. Bár a földönkívülieket senki nem látta, megindulnak a hírek, hogy nem rossz szándékkal érkeztek, sőt, megmentették az emberiséget. Őrült teóriák kezdenek el terjedni, amikben a TV-társaságok azonnal potenciált látnak, főszereplőnk is egy ezzel foglalkozó műsor aktív résztvevője, ami hamarosan a legnézettebbé válik. Számtalan kérdés és elmélet kerül terítékre, mindenkinek megvan a maga véleménye, ám bizonyosságot nem tudnak szerezni. Miután a földönkívüliek végre megmutatják magukat, elszabadul az igazi földi pokol, ám nem úgy, ahogy az a filmekben lenni szokott.

"Kenyeret és cirkuszt a népnek!" No meg az UFOknak! Először csak az interneten, később már világszerte mindenhol terjedni kezd a hír: globális viadal van szerveződőben, az első három helyezettre elképzelhetetlen gazdagság és jutalom vár. Aki veszít, ugyan meghal, de élete utolsó napjait luxusban töltheti, a családja pedig óriási kárpótlást kap. Micsoda kilátások ugye? Mindezt annak szellemében, hogy a földön virágzó gazdaság, jólét és béke legyen. BÉKE A HALÁL ÁRNYÉKÁBAN??? Mit számít az a többezernyi halott, hiszen önként vállalják a viadalt egy nagyobb jó érdekében?!?! Rengeteg morális kérdés vetül fel, ám az emberek többsége mégis arra szavaz, hogy legyenek viadalok. Persze nem ők akarnak résztvenni, azt már tegye meg valaki más. Miért ér az egyik élet többet, mint a másik? Ki dönti el, hogy ki győzött és ki veszített? A kezdeti rossz érzések köddé válnak, és a viadalok nézése közös esti családi programmá válik, beleolvad a hétköznapokba. Mindig vannak jelentkezők: ki a győzelem reményében, ki a családja jólétének biztosítása érdekében vállalja a kihívást. Egy idő után már a vesztesek is tovább alkudoznak, még jobb ellátást, még több pénzt akarnak a hátrahagyott szeretteiknek. Egy egész ipar épül fel a viadalokra, mindenki profitálni akar belőle, s nagyobb hasznot húzni a többieknél. Ahogy fixálódik a megmérettetések rendszere, kiderül: a veszteseket meg fogják enni a földönkívüliek. Zseniális, egyben gyomorforgató fővonal, hogy a korábban gasztroblogger rovat növi ki magát a legnagyobb közvetítő csatornává. Miközben látszólag az egész világ belenyugodott az új menetrendbe, titokban azért szerveződik az ellenállás, akik aztán meg is mutatkoznak tragikusabbnál tragikusabb formában. Hogyan is lehetne az emberi életekért harcba szállni további életek árán??? Az erőszak további erőszakot szül, egyre durvulnak a megmérettetések, és a terrortámadások egyaránt. Természetesen ezekből a legnagyobb hasznot újfent a média húzza.

A regény második fele morbid, néhol horrorisztikus és gyomorforgató, nagyjából olyan, mint amikor az ember a koncentrációs táborokról olvas. Gyomorbavágó, elkeserítő, szívbemarkoló. Azonnal ez jutott eszembe, és pont ettől vált annyira letaglózóvá, hiszen ezek a dolgok nagy valószínűséggel meg is történtek a valóságban is, földönkívüliektől függetlenül. A regényben eleinte önként jelentkezők voltak a versenyre, azonban ahogy telt-múlt az idő, fogyatkozott a halált vállalók száma, a műsor viszont nem állhat meg.... Volt-e egyáltalán szabad akarat, vagy csak a látszata? És a szabad akarat mennyire szabad, ha hosszú ideig tartó manipuláció eredményezi a végső döntést? Miben hisznek az emberek: amit a szívük súg, vagy amit a média sugároz feléjük?

Ennél jobban nem is megyek bele a történetbe, mert nem akarom lelőni a "poént", ami szerintem roppant elkeserítő és lelombozó. Nagyon kemény könyv ez, olvasás közben magamnak is feltettem pár kérdést, amire néha nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem akaródzott volna válaszolnom. Solra egy ideig nagyon haragudtam, egyáltalán nem tudtam azonosulni a tetteivel és a gondolkodásával, úgy éreztem, hogy nincs önálló akarata, csak sodródik az árral és a lehetőségekkel. A feleségével, Astriddal való kapcsolata és annak finom beleszövése az eseményekbe viszont teljesen magával ragadott, csodálatos ellentétet alkotott a sötét, mészáros vonallal szemben. Tökéletesen kiegészítették egymást, s a történet során Astrid volt az a szereplő, aki egy pillanatra sem felejtett el embernek maradni, és ennek szellemében döntéseket hozni. 

Elképesztő történet, olyan morális kérdésekkel, amik mindig, mindenkor, minden helyzetben előtérben kellene legyenek, még a legnagyobb pánik közepette is. Az uralkodás, és a hatalom utáni vágy nagyon veszélyes, nincs új a nap alatt. A történelem során számtalanszor bebizonyosodott, hogy időről-időre felbukkannak olyan vérengző zsarnokok, akik gondolkodás nélkül küldtek milliókat a "vágóhídra". Nos, ez nem FÖLDÖN KÍVÜLI? Pusztítani, gyilkolni csak azért, hogy féljenek tőlünk, és kényünk-kedvünk szerint irányíthassunk? Hogy történhettek meg ezek a dolgok? Hogyan lehetséges, hogy mindig azok voltak többen, akik a borzalmak mellé sorakoztak fel, és nem ellene??? Az életnek szentnek kellene lennie, de mind tudjuk, hogy nem az, sokaknak annyit sem ér másoké, mint egy porszem a ruhája ujján. Metaforikus értelemben nap mint nap "megesznek" bennünket szavakkal, tettekkel, egy-egy lesújtó pillantással...Soroljam még? Én mégis hinni akarok! Hinni akarok benne, hogy az emberek alapjáraton jók! Hinni akarom, hogy egy világméretű változás esetén (gondoljunk csak most a vírusra) nem elszeparálódunk, és odalökjük a gyengéket, hanem összefogunk. Hinni akarom, hogy a gyerekeim egy olyan világban élhetnek, ahol nem a TV mondja meg, hogy mit gondoljanak, és mi a helyes. Hiszem, hogy az ember ember tud maradni, ha akar!  Sajnos a gyakorlat, és az élet most nem ezt az arcát mutatja, és én személy szerint kicsit sem tartom elképzelhetetlennek azt, hogy ha tényleg megjelennének a földönkívüliek, valami nagyon hasonló szituáció alakulna ki világszerte. Bár ha jobban belegondolok: lehet, hogy a földönkívüliek már köztünk élnek???

Nagyon szépen köszönöm a Magvető Kiadónak és a Prológusnak, hogy elolvashattam! <3