Idejét sem tudom mikor szórakoztam ennyire jól egy regényen.

Jasper Fforde neve nagyon ismerősen csengett, és egy kis netes barangolás után meg is világosodtam, hogy honnan. Korábban rengeteg Katie Fforde könyvet olvastam, aki mint kiderült, Jasper unokatesójának a felesége. Hopp-hopp, meg is van a titok kulcsa. :) Az angol író Londonban látta meg a napvilágot, édesapja az Angol Nemzeti Bank főpénztárosa volt. Nagypja nem kevésbé prominens személy volt, Józef Retinger politikus, aki az Európai Mozgalom egyik alapítójaként és főtitkáraként fontos szerepet játszott az Európai Unió megalapozásában. Dédapja, E.D. Morel szintén ismert volt politikai berkekben parlamenti képviselőként. A politizálás mellett mindkét felmenő rendszeresen írt is, talán innen örökölhette Jasper az írói vánáját. Regényírói karrierje előtt segédoperatőrként tevékenykedett, több mint 500 reklámfilm és tucatnyi egész estés film létrehozásában vett részt. Fotós feleségével az alig 1500 lakosú Hay-On-Wayben élnek Wales és Anglia határán. A városka igazi könyvmoly paradicsom, több, mint 30 könyvesbolt található a kis utcákon barangolva. Jasper imádja a rajongóit, intenzív kapcsolatot ápol velük. A szokásos marketingeseményeken túl Fforde-fiestát rendezett nekik (sajnos nem tudom, hogy ezt a szokását az elmúlt években is tartotta-e.), amik egy-egy közismert irodalmi alak köré lettek szervezve. 

Azonnal megfogott a kötet címe: A Jane Eyre eset. Egyik kedvenc klasszikus regényem, így nagy érdeklődéssel, ám kicsit félve kezdtem el olvasni. Attól tartottam, hogy esetleg csak valami ügyes marketingfogás, vagy paródia lesz, de nagyon pozitívat csalódtam, ez a történet zseniális. Szórakoztató, izgalmas, humoros, és annyira új szerkezettel és nézőponttal építkezik, amik már önmagukban is megérdemlik a 10/ 10 csillagot. Jasper fantáziája verhetetlen, ezt a történetet kitalálni, és ebbe a formába önteni óriási tehetségre vall, emelem a nem létező kalapom! Nézzük is a FÜLSZÖVEGET.

Jasper Fforde regénye egy másik lehetséges és meglehetősen bizarr 20. század végi Angliába vezet el - olyan világba, ahol mindennapos az időutazás, kihalt állatfajok házilag klónozott példányai sétálgatnak a kertekben, virágzó feketepiacuk van a hamisított verseknek, és a művészeti irányzatok harcias hívei csatákat vívnak egymással. Ebben a világban él Thursday Next, a rettenthetetlen irodalmi mesterdetektívnő, aki élete legnagyobb kihívásával szembesül, mikor a zseniális bűnöző, Acheron Hades a hírnév és a busás váltságdíj reményében elrabolja Charlotte Bronte nagyszerű regényének hősnőjét, Jane Eyre-t...

A könyvet itt találod

A történet olyan műfaji kavalkád, hogy lehetetlen besorolni bárhová is, de nem is szükséges. Lehetne sci-fi, lehetne krimi, lehetne szépirodalom, lehetne fantasy, lehetne szatíra, disztópia és még hosszasan sorolhatnám. Az a legszuperebb benne, hogy a felsoroltaknak minden jellemző, húzó tulajdonságát tartalmazza, így olvad össze egy letehetetlen és felejthetetlen olvasmánnyá, amilyennel én személy szerint még soha nem találkoztam. Ezek alapján gondolhatnánk, hogy akkor biztosan egy erőltetett, követhetetlen, kusza valami, de egyáltalán nem így van. Fforde olyan mesterien ötvözte össze a mondanivalóját a stílusjegyekkel, hogy külön finomságként minden részlet pontosan és brilliánsan hozza azt a vonalat, amit éppen képvisel. Az általa megálmodott világ nagyon komplex és futurisztikus. Az időutazás hétköznapi dolog, külön időrendőrség felügyeli az ezzel való visszaéléseket, illetve bogozza ki a történelem letűnt titkait is, amik addig ismeretlenek voltak. A klónozás gyerekjáték, bárki besétálhat a boltba egy hobbi készletért, amiből otthon aztán kotyvaszthat egy dodót, vagy éppen kardfogú tigrist. Vámpírok, vérfarkasok élnek elvegyülve az emberekkel, s bizonyos társaságok délutánonként összegyűlnek a réten egy kis meteorit vadászatra. Izgalmasan hangzik ugye? :) Ami az egésznek a pikantériáját adja, hogy mindezeket olyan intenzíven szövi át az irodalom szeretete és tisztelete, öröm volt olvasni tényleg. Komplett szekták vannak egy-egy letűnt korabeli író műveinek felderítésére, elemezgetésére és hajmeresztő elméletek terjesztésére. Különösen jókat nevettem a Shakespeare munkásságát firtató házalókon, akik végül már maguk sem tudták, hogy akkor mit is akartak kezdeni ezzel az egésszel. XD Fforde azért komolyabb eseményeket is megemlít, illetve boncolgat, többek között a krími háborút, amiben több szereplőnk is részt vett. A regény cselekményének idejében is éppen egy háború küszöbén állunk, s egészen különleges módon fonódik ez össze az irodalmi nyomozásokkal.

Főszereplőnk Thursday Next, akinek a neve nagyon lemagyarosítva: Következő Csütörtök XD Óriási! A történetben végig ilyen vicces, beszédes nevek vannak, amik megmosolyogtatják az olvasót: Lola Debaro színésznő, LaPozz nyomozó, Mycroft a feltaláló (van egy kis áthallás ugye? :)), stb. Ismét megállapítottam, hogy nekem nagyon bejön az angol humor! No, de térjünk vissza Miss Csütörtökhöz, aki egy harmincas éveit taposó, magányos, munkába temetkező nő. A hosszú napok végén csupán egy öreg dodó, és az üres hűtő várja haza, barátai nincsenek. Nem különösebben csinos, mégis vonzó személyiség, humorérzéke és intelligenciája magasan a többiek fölé emeli. Az már más kérdés, hogy egy férfiközpontú szakmában és munkahelyen ez nem teszi túl szimpatikussá a társai szemében. Szerelmi élete egyenlő a nullával, párkapcsolatai valahogy soha nem alakulnak hosszútávúvá, vagy éppen az aktuális lovag benne ragad az időben és hirtelen öregszik 30-40 évet. Thursday maga is nagy irodalom rajongó, ez is a szakterülete nyomozóként. Egy nagyon rosszul végződő rendőri magánakció után kényszerpihenőre vonul, ám ez nem tart soká, hamarosan újabb titkos és nagyon veszélyes megbízást kap. A nyomok szülővárosába vezetnek, ahol nem csupán egy rettegett bűnözővel, hanem saját múltjának démonaival is szembe kell néznie. 

"- Csinos vagy Thursday, szebben öregszel, mint én.

 - Fenéket - legyintettem. - Nézd csak meg ezeket a szarkalábakat!

 - Azok nevetőráncok.

 - Ennyire semmi sem vicces."

Micsoda óriási csavar, és disztópikus világváltozás lenne, ha egyszer csak az összes létező vers, regény, eposz, stb. szereplői egy szempillantás alatt megelevenedhetnének, s mi magunk is ki-be járkálhatnánk a történetekbe.  Hősünk egyszer már megtapasztalta ezt az élményt mindenféle kütyü nélkül, ám sokáig maga sem tudta eldönteni, hogy nem csupán képzelte-e az egészet. Thursday bácsikája, Mycroft feltalál egy eszközt, amivel ez a hihetetlen lehetőség megvalósul, ám nagyon hamar rossz kezekbe is kerül. A főgonoszok leggonoszabbika, Acheron Hades kaparintja meg, aki gonosz terveket eszel ki: a masina használatával őrületes összegeket akar kizsarolni magának. Miután első kísérlete kudarcba fullad, magasabbra teszi a lécet, szemet vet Jane Eyre-ra. Elrabolja a regényből, ami mivel Jane szemszögéből, az ő elbeszélésével íródott, a főszereplő nélkül olvashatatlan lesz. Nincs mese, utánuk kell menni, Thursday maga is a regénybe kerül, ám a siker érdekében "kisebb" változásokat kell eszközölnie, amik teljesen megváltoztatják a végkifejletet. Szóval minden romantika rajongó legyen nagyon hálás a mi Csütörtökünknek, mert nélküle bizony a happy end elmaradt volna. XD (Apró kis spoilerként megjegyzem, hogy anno az indító lovas baleset is az ő műve volt.:))

"Egész életemben éreztem, hogy a végzet irányítja a lépteimet. Keveseknek adatik meg, hogy pontosan tudják, mi dolguk van a világon, s hogy mikor kell azt elvégezniük. A legapróbb cselekedetünk is következmények lavináját indítja el, s így beláthatatlan kihatással van a környezetünkre. Én szerencsésnek mondhattam magam, hogy tudtam, a dolgomat."

A rengeteg izgalmasabbnál-izgalmasabb esemény mellett halványan ott húzódik Thursday személyes sorsának alakulása, ami nem valami szívderítő. Nem tolakodik a többi történetszál elé, mégis finoman adagolva megismerünk belőle egy elkeseredett, ám mégis bizakodó nőt, akit az élet már számtalanszor megtépázott. A háború borzalmai nem csupán bátyjától fosztották meg, hanem élete szerelmétől is, ami ugyan a saját döntése volt, ám most sok év távlatából már egészen más színben látja. Talán saját magát ítélte magányra? Lehetséges, hogy az irodalom és a munka iránti szenvedélye azoknak a falaknak az alapja, amiket észrevétlenül maga köré emelt? A nyomozás során ezekkel a kérdésekkel is szembe kell néznie, és mérlegelni azokat a dolgokat, amin még tud változtatni. Számomra óriási pirospont Jaspernek, amiért férfi íróként így tudott női karakter szemszögéből írni. Nem sztereotíp, nem ítélkezik, nem túloz. A sok hihetetlen, pörgős dolog közt az emberi vonal nagyon lassan, reálisan, életszagúan van alakítva, ami kicsit kiegyensúlyozza a "Na nem már!"- faktort. :)

"Az átlagos felnőttek nem szeretik, ha a gyerekek olyan dolgokról beszélnek nekik, amelyektől megfosztja őket saját elméjük szürkesége."

Ezt az idézetet azért tartottam nagyon fontosnak, mert ez a kulcs az ajánlásomhoz! :) Ez a regény brilliáns, szórakoztató, letehetlen élmény lehet azoknak, akik megtartottak valamennyit a gyermeki énjükből. Azoknak, akik gondolatban a felnőtt létben is el tudják képzelni, hogy felszállnak egy autóval a levegőbe, átrepülnek időalagutakon, és bármikor szembe kerülhetnek egy már/még nem létező alakkal. Számomra óriási élmény volt, és azt gondolom, hogy ez a történet maga az olvasás szeretete! Ha jó könyvben merülünk el, akkor bizony látjuk, tapintjuk, érezzük a szereplőket, gondolatban úgy alakítjuk a sorsukat, ahogy szeretnénk, és oda utazhatunk, ahova csak akarunk. Egy addig olvasatlan könyvet kinyitni mindig izgalmas , belépni a történetbe pedig maga a varázslat. <3 Ki ne szeretne csak úgy bemenni a kedvenc kötetébe és találkozni annak szereplőivel? Jasper Fforde megadja ezt a lehetőséget, s mindezt olyan formában, ami egyedi és csak rá jellemző. Rajongója lettem, fogok még olvasni tőle. :)