Zadie Smith neve nem ismeretlen kis hazánkban, több regénye is megjelent nálunk. A jamaikai anyától és angol apától származó írónő Angliában, Brentben született, jelenleg Londonban él férjével és két gyermekükkel.

Gyerekkorában imádott táncolni, színházi karriert tervezett, ebből azonban nem lett semmi. Az egyetemi évek alatt jazz énekesként kereste a kenyérre valót, valamint újságírói álmokat dédelgetett. Ekkortájt ismerkedett meg férjével, akivel aztán pár évet Olaszországban, majd New Yorban éltek, mielőtt gyökeret vertek a londoni Kilburneben. Még az egyetemen kezdte el írni a Fehér fogak című regényét, amely a megjelenése után azonnal bestseller lett, és rengeteg elismerést bezsebelt. Második könyve, az Autograph Man szintén nagy kereskedelmi sikert aratott, bár a kritikusok már kevésbé jól fogadták, mint az előzőt. Esszékötetei folyamatosan jelentek meg, szinte kivétel nélkül számos eszmei vitát kiváltva. Harmadik regénye 2005-ben került kiadásra; elnyerte az Orange szépirodalmi díjat, valamint az Anisfield- Wolf díjat, illetve bekerült a Man Booker- díj jelöltjei közé. Az évek során szépirodalom tanárként bekerült a Columbiai Egyetemhez, majd a New York- i Egyetemen lett professzor. 2015- ben férjével közösen írtak egy forgatókönyvet is, a Csillagok határánt, amiben Zadie, saját elmondása szerint inkább csak az angol párbeszédekben segédkezett. :) Ötödik, Swing Time című regényében megidézte gyermekkori tánc rajongását, a könyv ismét a Man Booker jelöltjei közé repítette. Azóta több novella- és esszégyűjteménye is megjelent, köztük a Sugallatokkal, melynek jogdíjait teljes mértékben karitatív célokra ajánlotta fel. Szoros baráti köréhez tartozik Karl Ove Knausgard és Michael Cunningham, de jó viszonyt ápol Esterházy Péterrel is, akivel egy toscanai íróprogramon ismerkedett meg. 

Sajnálatos módon még nem olvastam Zadietől semmit, pedig a Swing Time már egy ideje várakozik a polcomon. Ez a nemrég megjelent picurka kis kötet azonnal szimpatikus lett, gondoltam ismerkedésnek tökéletes lesz (bár nyílván egy rövidke írás más, mint egy regény), ad egy kis bepillantást a stílusba és az írásmódba. Amiatt is különösen érdekelt, amit a FÜLSZÖVEG ígért, nevezetesen, hogy az írónő Covid körül kialakult gondolatait öleli fel. Lássuk konkrétan hogy is hangzott:

A karantén - avagy a "globális meghunyászkodás" - első hónapjaiban Zadie Smith kis írásokban fogalmazta meg, hogy milyen kérdéseket, tanulságokat, sugallatokat ébreszt ez a példátlan helyzet. Hogyan változtatja meg az értékrendünket - és hogyan őrizhetjük meg magunkban az együttérzést akkor, amikor mi is szenvedünk? Létezik- e relatív szenvedés? Mit jelent összezárva lenni azokkal, akiket szeretünk? Beszélhetünk- e Amerika kivételességéről akkor, amikor ezt a büszke országot sújtja legjobban a járvány? S közben ráadásul egy másik vírus is pusztít benne: a megvetés vírusa, melyet sokan észre sem vesznek már magukban. Zadie Smitht a magyar olvasók eddig csak mint kiváló prózaírót ismerhették, pedig ragyogó esszéíró volt eddig is. Most ebből is kapunk egy kis ízelítőt - és épp olyan kérdések kapcsán, amelyek ma a világon mindenkit foglalkoztatnak. 

A kötetet hálásan köszönöm a Helikon Kiadónak! <3

A könyvet itt találod

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy azonnal lenyűgözött. A rövidke írásokkal amúgy is hadilábon állok, nem túl gyakran választok közülük olvasnivalót, bár a tavalyi jó élményeim óta bátrabban próbálkozom velük. A Sugallatokkal elkövettem azt a hibát (sokadszorra), hogy egyben ledaráltam az egészet, nem hagytam időt arra, hogy egy-egy gondolatmenetet ízlelgessek, megemésszek. Rossz taktika volt, mert így nagyon tömény, visszás élményként fejeztem be, inkább hajlottam arra a véleményre, hogy ez nem nekem szólt. Valami SUGALLAT azonban nem hagyott nyugodni, így bekerült a táskámba, és amikor napközben felszabadult pár percem, elővettem, szigorúan csak egyet elolvasva belőle. Nagyon jó, hogy ez így történt, mert kis dózisokban, hosszabban rágódva rajtuk már nagyon is tetszett és megérintett. 

"Minden egyes regény, amit az ember elolvas (...) ajánl egy elméletet arról, hogy mi a legjobb viselkedés bizonyos esetekben, és ha elég sok regényt olvas az ember, akkor legalábbis lesz egy jó nagy repertoárja a lehetséges viselkedésekből. De kint, a terepen az élménynek nincsenek fejezetcímei, vagy bekezdései, vagy ellipszise, amikor az ember kifújhatja magát...csak úgy jön és jön." 

2020 sok mindentől megfosztott bennünket, leginkább részben a szabadságunktól, hiszen a korlátozások miatt rengeteg mindenről le kellett mondanunk, amiket más időkben természetesnek vettünk. Az első hullám alatt talán kicsit túlzott is volt ez a szigor, így nem csoda, hogy mire megérkezett a másodiknak nevezett igazi baj, addigra már gyakorlatilag mindenkinek a végét járta a tűrőképessége. Míg a kezdetekkor arra néztek furán, aki viselte a maszkot, mostanra már bűntetik azokat, akik nem hordják. Eleinte szó szerint lerabolták a boltok polcait, most már teljes nyugalomban, családi programként vásárolgatnak az emberek, mintha mi sem történt volna. Egyetlen dolog nem változott: a frusztráció és az agresszió. Sok tudományos kísérlettel bebizonyították már, hogy az új kihívásokkal szemben teljesen változó válaszreakciók születnek meg az emberekben. Én nagy szomorúságomra ebben az egész vírushelyzetben több negatívat tapasztaltam,mint pozitívat, pedig az együttérzés és az empátia elengedhetetlen lenne az ilyen szituációkban. Nem fogok ebbe jobban belemenni, nem szeretnék ezzel senkit sem untatni, de tanulságként levontam magamnak, hogy sokkal jobb volt itthon lenni a szeretteimmel "bezárva", mint kimenni az emberek közé, akik árasztották ki magukból a helyzet okozta stresszt, haragot és ellenérzéseket.

HOME OFFICE. Azt hiszem rengetegen vannak most már, akiket kiráz a hideg eddől a két kis szótól. Hány ember szájából hallottam: "Könnyű nekik, ők csak otthon vannak." Vitán felül áll, hogy számos hivatás és szakma képviselői nem engedhették meg maguknak azt a "luxust", hogy otthon maradjanak, egyértelműen nagyobb veszélynek voltak/vannak kitéve. De! Otthonról dolgozni, tanulni, főleg ha a család összes többi tagja is ott tobzódik, baromi nehéz. Mindenkinek megvan a maga rutinja, napirendje, életritmusa. Megvan az ideje a családnak, a munkának, a szórakozásnak. Egyszer csak ez megszűnik, és ott van mindenki a másik nyakán, ráadásul teljesen különböző feladatokkal, és elvárásokkal. Úgy koncentrálni, és alapos munkát végezni, hogy pl. valaki csendhez szokott a munkahelyén, elég nagy kihívás lehet, miközben mondjuk három gyerek csiripel álló nap, miközben ezt-azt-amazt még meg kellene csinálni mellette. Káosz! XD Zadie is több írását ennek a témának szenteli, hogy egyáltalán mekkora változásokat és újratervezéseket hozott a Covid világszerte az emberek életébe. Nyílván megvannak a karantén előnyei is, hiszen valóban többet lehettünk azokkal, akiket szeretünk, viszont életünk más fontos szereplőitől el lettünk szeparálva, ami hosszú-hosszú hónapokon át azért már jelentős lelki teher. 

"Ami leginkább és azonnal meglepett: hogy milyen ellentmondásos érzéseket vált ki belőlünk ez az új szabadság és/vagy fogság. Egyfelől olyanok vagyunk, mint a mopszlik, amiket épp kiemeltek a vízből, kis végtagjaink még kapálódznak, mint akkor tették, amikor siettünk a munkahelyünkre. Képesek vagyunk leállni?"

Az egyik kedvencem a Szenvedni, mint Mel Gibson lett, tökéletes írás. Csodásan megfogalmazott gondolatok arról, hogy mennyire szűklátókörűek, és önzők tudnak lenni néha az emberek, főleg ha másokról van szó. Kevesen veszik arra a fáradtságot, hogy amikor mások panaszait hallgatják, beleéljék picit magukat a helyzetükbe. Drága nagymamám mondogatja mindig: mindenkinek a maga gondja a legnagyobb. Ez valóban így van. Vannak, akik a legnagyobb viharban is mennek előre, próbálják kihozni a legtöbbet az adott helyzetből, mások viszont már egy gyenge szellőtől is megrettennek, és legszívesebben elbújnának. Az egyedülálló párt szeretne, a házas néha visszakapni a szabadságát. Az egyenes hajú, göndör szeretne lenni, és fordítva, stb. Értitek mire akarok kilyukadni ugye? :) Mások helyzetét soha nem a maga igazi valójában látjuk, hanem a saját megítélésünk szemüvegén át. Ítélkezni roppant könnyű, már-már ösztönös. Egyértelmű, hogy mindenről azonnal gondolunk valamit, az már más kérdés, hogy hajlandóak vagyunk- e a dolgokat más szemszögből is megvizsgálni, vagy továbbgondolni. Az eddigi és a jelenlegi helyzetet mindenki másként éli meg. Van aki könnyebben viseli, van aki halálosan retteg. Mindkettőnek megvan a létjogosultsága, nem vagyunk egyformák. Nem, nem úgy értem, hogy még a büdösbogár panaszait is mosolyogva hallgassuk végig, de egy kicsit több empátiával lehet mi magunk is jobb érzéssel gondolunk majd vissza erre az egészre.

"(...) ne forgasd a szemed, vagy nevess, vagy hányj, miközben hallgatod, ahogy valaki más arról beszél, amit ő mintha komolyan igazi fájdalomnak gondolna."

A másik nagyon erős írás számomra az Egy erős kezű férfi volt, ami az egyik legégetőbb kérdést boncolgatja: a hosszú hónapok óta tartó korlátozások mindennapi megélhetésre való kihatását. Mennyi-mennyi üzlet, vállalkozás, és egyéb ment csődbe az elmúlt hónapokban, ellehetetlenítve ezzel sok embert és családot. Óriási teher már az is, ha valaki csak egyetlen másik emberért felelős, hát még ha több százért, ezerért. Sokan, sokmindent elmondtak erről az aspektusról, nem is akarom túlragozni, de mivel ez a dolog minket is közvetlen közelről érint, így nagy hatással voltak rám Zadie egyszerű, ám annál pontosabb gondolatai a témában. A többi is nagyon tetszett, rengeteg részt jelöltem meg magamnak, sok magvas gondolattal lettem gazdagabb.

Ez egy nagyon személyes, intim kis kötet, hiszen az írónő tényleg a legbelsőbb, privát gondolatait osztja meg velünk. Mind családról, mind politikáról, mind privát élményeiről olyan nyíltsággal és őszinteséggel ír, kétség sem fér hozzá, hogy valóban sokat gondolkodott ezeken a dolgokon, nem csak úgy a levegőbe beszél. Az már más kérdés, hogy az olvasó melyikhez hogyan tud kapcsolódni, vagy akar-e egyáltalán?! Nos, én akartam, s bár első nekifutásra nem sikerült, másodikra annál jobban összehangolódtunk, és sok saját érzésem is visszaköszönt a lapokon. Szuper indítás volt a Zadievel való ismerkedéshez, úgyhogy készülj Swing Time! Te jössz! :) 

A bejegyzés a Prológus, Komfortzónán belüli olvasmányaink projekt része. <3