Kedves Mr. Barker!

Nagyon örülök, hogy végre megismerhettem!

A barátnőim, Niitaa és Réka már rengeteget meséltek Önről, amivel roppant kíváncsivá tettek. Kicsit utánanéztem az életrajzának, amit mindig megteszek, ha számomra ismeretlen íróval van dolgom. Remélem nem veszi ezt zokon, de Ön körül akkora a felhajtás, érdekelt a civil élete. Ha az információim nem csalnak, 71-es születésű, és Amerikában él. Pályafutását újságíróként kezdte, s közvetlen közelből ismeri Marilyn Mansont. (Azért ez nagy menőség!:)) Sokáig megbújt a háttérben, mígnem végre kiadta a saját regényét is, amiben megteremtette a kritikusok szerint az utóbbi évek legeredetibb sorozatgyilkosát. A könyv azóta trilógiára bővült, sikere töretlen, ám őszintén bevallom, még nem olvastam. Nem igazán zsánerem a thriller, de most mindenképpen kivételt teszek az új könyvével, tudni akarom, mi a titka! :) Miután elolvastam, jelentkezem!

Üdvözlettel:

Linda

Mielőtt még megírnám Barkernek a kis levelemet, nektek azért elárulok pár dolgot a történettel kapcsolatban. A thriller, azon belül is a misztikus thriller, amibe ez a 700 oldalas kis szösszenet kategorizálva lett, totálisan kívül esik az olvasási komfortzónámom. Pszichothriller még csak-csak lecsúszik pár, de misztikusat fősulis korom óta nem olvastam, és akkoriban is kizárólag Stephen Kinget. Mivel már akkor is rémálmaim voltak minimum egy hétig olvasás után, így nem erőltettem a dolgot, aztán meg ki is nőttem ebből a korszakomból. Egy szó mint száz: több, mint 10 éve nem olvastam még csak hasonló könyvet sem. Barkerről már rengeteget hallottam, agyon dícsérte mindenki a 4MGY sorozatot, és ezt most úgy értem, hogy tényleg mindenki, mert ezekről a kötetekről én még rosszat nem hallottam. Gyanús, nagyon gyanús! :D Tipikusan ezekkel a történetekkel szoktam úgy járni, hogy nekem persze nem tetszenek, aztán közellenséggé válok. XD De most nem is ez a lényeg! Jött a hír, hogy érkezik az új Barker, és gondoltam akkor most itt az alkalom: egy életem, egy halálom, elolvasom. A fülszöveg elolvasása után hangosan felnevettem, na nem azért mert annyira beteg a lelkem, hogy nekem ez vicces lenne. Nem, nem! Milyen a formám? Amikor eldöntöm, hogy oké, beadom a derekam, jöjjön egy kis vérbeli hentes thriller, akkor az író misztikus történettel jön ki. XD No de ezen a szinten már nem akartam beégni, kb. 10 embernek ígértem meg, hogy elolvasom, úgyhogy karácsonykor (MIKOR MÁSKOR??? XD) belevágtam. Nem túlzok, három éjszaka elolvastam. Magam is meglepődtem, hogy nekem ez ennyire bejött, de tényleg így volt. Viszont ami miatt nekem tetszett, az lehet másnak csalódást fog okozni, nem vagyunk egyformák. Ez egy roppant lightos kis thriller/nem thriller, nem is tudom minek nevezzem. Végülis van benne nyomozás, vannak gyilkosságok, vannak természetfeletti képességek, de igazán egyik vonal sem annyira erős, hogy arra rá lehessen húzni az egészet. Leginkább mindezeknek egy nagyon pontos recepttel adagolt elegye, amiből aztán egy könnyen fogyasztható, ínycsiklandó kis történet sül ki. Lássuk, mit ígér a FÜLSZÖVEG. 

Jack Thatch gyerekkorában találkozik először Stellával, a titokzatos, nyolcéves kislánnyal, akinek sötét haja és még sötétebb szeme van, és magányosan ül egy padon a temetőben a kedvenc könyvét szorongatva. A találkozásukból megszállottság lesz: Jacknek állandóan a lány körül forognak a gondolatai, és végül egy évvel később újra megpillantja, ugyanazon a padon a temetőben, ám Stella hamarosan ismét eltűnik. Közben az egyik sikátorban egy férfi holttestére bukkannak. Az eset meglehetősen rejtélyes: a teste mindenhol borzalmasan megégett, viszont a ruhái épségben maradtak, ami képtelenségnek tűnik. Faustino Brier nyomozó tudja, hogy nem ez a férfi volt az első áldozat, aki így halt meg, és nem is ő lesz az utolsó. Brier azt is tudja, hogy pontosan egy év múlva kell majd keresniük a következő áldozatot, hacsak nem akadnak előbb az elkövető nyomára. Egy kisfiú, akit mindenki csak "D" alanyként ismer, egy világtól elzárt, gondosan őrzött, sötét laboratórium mélyén várakozik, cseperedik és tanul. Senkivel nem beszélhet, és nem ér hozzá senki. Borzalmas erő lakozik benne, ezért azok, akik bezárták, sohasem fogják kiengedni. A szereplőket elképzelhetetlen szálak kötik össze egymással. 

Temető, összeégett tetemek, ördögien gonosz kisfiú. Jól hangzik, vagyis nem igazán, de értitek! XD Azért egy thriller ajánlójában szeret ilyeneket olvasni az ember, ígéretesek. A kötet vastagságából sejtettem, hogy egy lassan kibontakozó eseménysorozat lesz, de hogy ennyire?! A két főszereplő még kisgyerek az első találkozásnál, mire megérkezünk a végkifejlethez, már felnőttek. Bizony, végigkísérjük őket az egész életükön, pontosabban csak Jacket, hiszen Stella hol felbukkan, hol nem, az a bizonyos ördögi kisfiú pedig sokáig csak elszórt mondatokban van jelen. (Mondjuk ettől függetlenül ő volt a legparább, az tuti.) Akárhogy is csűröm-csavarom, ez az egész Jack Thatchről szól, az ő felnőtté válásának története, ami nem megy zökkenőmentesen. Árva fiú, a szülei meghaltak egy autóbalesetben, így nagynénje neveli. Nincs könnyű helyzetük, egy kis lakásban tengődnek, a kevéske pénzért is rengeteget kell melózniuk. Semmi izgalmas nem történik velük, mígnem egy nap a fiú meglátja a padon üldögélő furcsa kislányt, aki nekem első blikkre egy tudálékos, beképzelt kis majom volt. Jack biztosan másképpen gondolta, mert nála bekattant valami, egy pillanatra sem tudta kiverni Stellát a fejéből. Mondjuk nem is akarta, de meg is értem, hogy miért. Az addigi sivár kis életében végre volt valami izgalmas, valami titokzatos, amin lehetett agyalni, ezáltal kiszakadni a monotonitásból. Olyannyira, hogy hirtelenjében még barátja is akadt, akinek a későbbiekben is nagy szerepe lesz majd.

Ezt a hosszú éveket felölelő elbeszélést mindig csak egyetlen nap tükrében ismerjük meg, ám így is bőséggel belelátunk hősünk életébe, akinek a szokásos tini és fiatal felnőtt problémák mellett számos más teherrel is meg kell birkóznia. Évente egyszer találkozhat Stellával egy rövid időre, de ez sem törvényszerű, van, hogy évek telnek el az újabb felbukkanásáig. Jack közben traumák sokaságán esik át, melyek közül a legnagyobb, amikor szembesül vele, hogy ez a szerelem soha nem teljesedhet be. Ő azonban ebbe nem hajlandó belenyugodni, s amikor egyre furcsább álmok kezdik kínozni, elhatározza, hogy utánajár a kettőjük közti különleges kapcsolatnak. Ijesztő módon ide tartoznak az évről évre felbukkanó elszenesedett hullák is, s bár Jack teljesen tisztában van ezek eredetével, csakis a megoldásra törekszik. Oh, az az első igazi szerelem! :) Az ő kutatásai mellett Brier nyomozó oldaláról is egyre több mindenre derül fény, s lassan megjelenik a képben a titokzatos "D" alany is. (Őrá nem is akarok kitérni, csak annyi megjegyzésem lenne, hogy: SPOILER - a képességei mellett a laboratóriumban csináltak belőle igazi szörnyet azáltal, hogy hermetikusan elzárták. - SPOILER VÉGE)

Jó volt, tényleg jó volt! Ugyan ha teljesen lecsupaszítom az egészet az alapkoncepcióra, akkor egyáltalán semmi különös nincs benne. Egy fiú, egy lány, egy két furcsa holttest, egy rakás fehér autó... Jut eszembe, egy ideig nem akarok fehér autókat látni!!! XD Az "elképzelhetetlen összekötő szálak" sem annyira elképzelhetetlenek, azért nagyjából rá lehetett jönni, hogy mire megy ki a játék. A végére én vártam volna még valami utolsó nagy csavart, de nem vagyok elégedetlen, összességében jól megoldotta, és még kicsit nyitva hagyni is sikerült, ha kedve támadna folytatni. (Remélem így lesz!) Mitől olyan jó mégis? Barker nagyon tud írni. Azt hiszem az ő típusára mondják azt, hogy a hóemberrel is elhiteti, hogy jó neki a radiátor. XD Egyszerűen jó olvasni, élvezet benne lenni a történetben. Nem használ nagy szavakat, nem közönséges (ez nálam extra pont!), nem elcsépelt. Hétköznapi, ugyanakkor mégis van benne valami extra, ami számomra most megfoghatatlan volt, de talán pont ebben rejlett a varázsa. Tetszett, hogy nem volt véres, nem volt gyomorforgató, abszolút nem is ez volt a cél. Azt gondolom, sokkal inkább az emberi oldalt akarta megmutatni, még akkor is, ha természetfeletti erők birtokosai voltak a szereplők. Van itt álruhába bújt szeretet, felnőtté válás, felelősség vállalás, barátság, és szerelem. Az az egy-két hulla, meg egy kis lövöldözés elenyésző, kicsit felpumpálják helyenként az adrenalint. :) A thriller mindenkinek másként jön be, ami az én elvárásom, az a borzongás. Nyílván az ingerküszöbök máshol vannak, nekem ennyi bőven elég belőle, nem szeretek túlságosan parázni. XD Jacket sokáig kicsit bárgyúnak gondoltam, legalábbis Stellával kapcsolatban, hiszen az élet más területein azért bőven megmutatta, hogy egy igazán életrevaló kis pasi. Nem volt neki könnyű dolga, nagyon nem. Erre még pont egy ilyen "problémás" csajba belezúgni.... Jajj Mr. Barker! Biztosan volt magának annak idején egy ilyen kalandja! :) 

Nagyon jól volt adagolva a feszültség, amit nem is igazán tudnék körülírni, de folyamatosan ott volt. A várakozás, hogy valami történni fog, és aztán persze történt is! A szereplők pszichéjének terhelése olyan szépen volt felépítve, velük együtt borult ránk a misztikus, nyomasztó légkör, ami aztán a végső oldalakon tetőzött. Minden rosszra jött valami még rosszabb, legalábbis első ránézésre. Jack előtt mindig több út állt, volt lehetősége választani. Azt hiszem nem is kérdés, hogy soha nem a könnyebb, kényelmesebb megoldásokat választotta, abból nem lett volna ilyen jó sztori. A környezetének karakterei szintén nagyon sokrétűek, nem férnek bele a jó/rossz skatulyába. A nagynénjét hosszú-hosszú fejezeteken keresztül egy kiégett, érzéketlen, nemtőrődöm nőnek tartottam, aztán kibontakoztak a miértek. Az elkalódott legjobb barát, aki igazából mindig hű maradt, még ha a látszat mást is mutatott, személy szerint az egyik kedvenc szereplőm volt, és szerencsére nem kellett benne csalódnom. A gonosz "D" alany sem egyszerűen egy szívtelen valaki, tökéletesen érthető a személyiségének ilyenforma alakulása. (Érthető, nem elfogadható!!) És hát Stella! Mit is mondhatnék. Stella tipikusan a pasik álma: gyönyörű, művelt, okos, titokzatos, és nagyon veszélyes. Azt hiszem kevesen tudnának ellenállni neki a való világban is. :) Sorsuk már a találkozásuk előtt összeforrt, mondhatni a csillagokban volt megírva, de Jack már-már mániákus ragaszkodása nélkül lehet, hogy nem így alakultak volna a dolgok. Egy szó mint száz, nagyon szuperül ki van itt találva minden, nem lehet nem bevonódni. Éjszakába nyúlóan olvastam, izgultam, hogy mi fog ebből kisülni, és összességében elégedetten csuktam be végül a könyvet. 

Kedves Mr. Barker!

Ön az írói levelében könnyednek nevezi ezt a kötetet, és ezzel nagyon egyet is értek, másrészt viszont minden tiszteletem! Ekkora időt felölelő történetet írni nagyon nehéz lehet, főleg úgy, hogy az végig érdekes és izgalmas maradjon. Önnek ez sikerült, s ami külön dícséretes, hogy saját bevallása szerint jegyzet és vázlat nélkül, folyamatában írta meg az egészet! Le a kalappal!

Köszönöm az élményt, találkozunk még! (Igen tudom, a többi könyve nagyon más jellegű. :))

Üdvözlettel:

Linda

ui.: Külön hálás vagyok, hogy figyelmembe ajánlotta a Szép reményeket, az lesz a következő olvasmányom! :)

A bejegyzés a Prológus Winter Wonderland projektjének része! :)

Nagyon szépen köszönöm az Agáve Könyveknek, hogy elolvashattam! <3

A könyvet itt találod