Addig üsd a vasat, amíg meleg! - szól a mondás, és esetemben ez most nagyon is igaz. :) Alapjáraton szeretem begyűjteni az ígéretes sorozatok minden darabját, mert ha elkap a gépszíj, akkor bizony azonnal olvasni akarom tovább.

A Királyok veszte óriási kedvencem lett, így nem is volt kérdés, hogy jöhet a második rész is, a Minden dolgok neve. Volt bennem azért ismét egy kis félsz, hogy sikerül-e a folytatásnak is megütni a magasan lévő lécet. Amiatt sem voltam felhőtlenül boldog, hogy most nem Kihrin kapta a főszerepet, mert nagyon megszerettem, tudni akartam mi lett vele a nagy összeomlás után. A félelmeim szerencsére alaptalannak bizonyultak, bár ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor azért ez egy hangyányit kevésbé tetszett, lassabban is haladtam vele. Időben nagyjából ugyanott tartunk, ahol az előző befejeződött, s több egymást átfedő eseményre is fény derül, amik fontos momentumok lesznek. De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk a fülszöveget! :)

Kihrin D'Moon egy egész birodalom haragja elől menekül, mióta megsemmisítette a Béklyókövet, és ezzel szabadjára engedte a démonokat Quurban. Szökési kísérlete Janel Theranon, a rejtélyes jorati nő útjába sodorja, aki azt állítja, hogy ismeri őt. Amikor Janel arra kéri, hogy segítsen, Kihrinnek számos veszéllyel kell szembenéznie: egy titkos lázadással, egy sárkánnyal, amely képes elpusztítani egy egész várost, valamint régi ellenségével, a Relos Var nevű varázslóval. Janel úgy hiszi, Relos Var rendelkezik a világ egyik legnagyobb hatalmú ereklyéjével- a Sarokkővel, amelyet úgy hívnak: Minden dolgok neve. És ha a nőnek igaza van, akkor talán semmi sem akadályozhatja meg Relos Vart abban, hogy megkapja amit akar. Márpedig ő Kihrin D'Moont akarja, ám lehet, hogy a világnak ezért súlyos árat kell fizetnie.

Who Run the World? Girls!

Azt hiszem így tudnám leginkább jellemezni a kötetet, hiszen amíg az első részben jócskán túlerőben voltak a férfi szereplők, most megérkeztek az erős női karakterek, élükön Janellel, akinek a neve már ismerős lehet az előzőből is. Ott ugyan nyúlfarknyi (ám annál fontosabb) szerepe volt, most viszont ő viszi el a hátán az eseményeket, de nem ám egyedül, nem bizony! :) Ez a gárda nekem sokkal jobban bejött, rengeteget nevettem, kivétel nélkül megszerettem őket. 

Eleinte párszor felszaladt a szemöldököm a sok kancázáson, meg csődörözésen, valahogy nem akart ez nekem átjönni. Most akkor lovakkal van dolgunk, vagy emberekkel? (A beavatottak már tudhatják, hogy jelen esetben mindkettővel, de ezt most hagyjuk is! :)) Lyons csak nem hagyta abba ezt az eszmefuttatást, szépen végigvitte az egész köteten, szerencsére időközben jómagam is megvilágosodtam, hogy mi volt ezzel a cél. Ez egy erőteljesen feminista fantasy, már ha szabad ilyet mondanom. A Királyok vesztében már szépen felvezetésre került a nők elnyomottsága, gyakorlatilag az istennőket leszámítva semmi beleszólásuk nincs az életük alakulásába. Természetesen vannak kivételes nemzetek itt is, de ebben a történetben nem az övüké a főszerep. A mi Janelünk a kivételesek között is kivételes, hiszen nem elég "csapás" neki, hogy nőnek született egy férfiközpontú világban, még a démonokhoz is különleges kapcsolat fűzi, ami megbélyegzi. Itt jönnek be a képbe a kancák és a csődörök, mivel a lány népe istenekként tisztelik a lovakat, saját társadalmukat is a ménesekhez hasonlatosan szervezték meg. Ami a csavar a hasonlatban, hogy nem hisznek abban, hogy a csődör csakis férfi lehet, illetve a kanca csak nő. Náluk teljesen egyértelmű, hogy nem a test, és a külső nemi jegyek határozzák ezt meg, hanem maga a habitus, és a személyiség. Remélem tudtok még követni! :) Egyszóval Janel egy kanca testbe született csődör, akit ugyan megpróbáltak betörni, ám ő nem hagyta magát, helyette inkább hontalanul vándorol a világban. Adja magát a kérdés, és engedjétek meg, hogy a könyvből ragadjam ki ezt a részt: "Kancákon lovagolsz, vagy csődörökön? Esetleg mindkettőn? " Izgalmas kérdések, izgalmas válaszokkal! És ha ez még valakinek nem lenne elég, akkor megsúgom, ha nem tetszik az adott test, akár cserélni is lehet, de erről nem is mondanék többet, bár egyik kedvenc szereplőm karakterének pont ez adja a savát-borsát. Befejeztem ezt a témát, lépjünk tovább! :)

Említettem a feminizmust. Tényleg ezen a vonalon gondolkodtam legtöbbet, mert visszatérő motívum a könyvben, hogy a hímsovinisztán megnyílvánuló férfiakat gyorsan leoltják a csajok, mondván: miért ne lehetne képes erre egy nő? És valóban: miért ne? Be is bizonyítják, hogy nem csupán megtehetik mindazt, amit egy férfi, számos dologban túl is szárnyalják őket! Megtanulhatnak harcolni, ügyes manipulátorok, képesek sokkal komplexebben gondolkodni férjeiknél, és a részleteket is sokkal könnyebben tartják számon. A történetben helyet kap az első nőnemű császár, ami még ebben a fantasy világban is nagy szónak számít. Főgonoszunk, Relos Var mellett is egy fantasztikus nő tartja kezében a szálakat, az már más kérdés, hogy az ő szándékai kiszámíthatatlanok. (Ennek ellenére nagyon megszerettem, igazi belevaló csaj!) Rengeteg példát tudnék még hozni, de nem akarom lelőni a poénokat, üssenek csak olvasáskor. :) 

Apropó: Relos Var. Nagyon megkedveltem. Tudom, tudom, ő a főgonosz, de ebben a részben egy teljesen új oldalát is megismerhettem, ami számomra abszolút szerethető. Még az indokait is megértem, bár azonosulni nem tudok velük. Sokkal nagyobb szeletet kaptam a személyiségéből, és azt el kell ismernem, hogy nem méltatlanul tart ott, ahol tart. Tanult, és figyelt, majd még többet tanult, és még többet figyelt. Képes olyan dimenziókban gondolkodni, ahová még az őt meggátolni akaró istenek sem érnek fel, mindig egy lépéssel előttük jár. Mindig van a tarsolyában B-terv, sőt C és D is, minden eshetőséggel számol, és a számításai rendre be is jönnek. Ő az a megkerülhetetlen gócpont, akinek mindenkihez és mindenhez köze van, mindent irányít, mindent abba a mederbe terel, ahová ő akarja. Bosszantóan precíz a pasas. :) Egy hangyányi sejtésem van, hogy ki lesz majd a gyenge pontja, de arra sajnos még várnom kell, hogy kiderüljön, igazam van-e. 

Janel karakteréről ejtenék még pár szót, hiszen az egyik legizgalmasabb mozgatórugója az egésznek az ő képessége, és származása. Fiatal kora ellenére igazi harcos, de a helyzete korántsem egyszerű. Míg mások éjjel az álmok világában utazgatnak, addig ő démonokkal harcol. Veszélyes terep, ám annál nagyobb távlatok nyílnak meg, amikor rájön, hogy módjában áll a két világ között kapcsolatot létesíteni. Elképesztő erejét is démoni eredetűnek hiszik, ami miatt elég sok ellenlábasa van, s ezen csak tovább ront, amikor kiderül az igazi vérvonala. Hoz jó és rossz döntéseket, elszántsága és önfeláldozása viszont vitathatatlan, soha nem magával törődik, hanem a barátaival és a népével. Nem retten meg gigászi szörnyektől, óriási sárkányoktól, sem tengernyi élőhalottól, ő csupán egyetlen dologtól fél. Attól, hogy semmibe veszik, mert csak egy nő. Kihrinnel nagyon gyorsan egy hullámhosszra kerülnek, s mind kiderül, múltjuk is összeköti őket. Ám hogy Relos Var mesterkedése mennyire szab gátat a jövendölések beteljesedésének? Nos! Erre várnunk kell a következő részig! :)

Bánom, hogy Kihrin csak a végén kapott nagyobb figyelmet? Egy cseppet sem! Nagyon jó volt ez így, utólag azt mondom, az első és a második rész olyan szépen idomul egymásba, mint csikó a ménesbe! XD Szépen tisztulnak ki a rejtélyek, bogozódnak ki a szálak, bár az írónő továbbra sem mond le a teljes figyelemről. Az ördög itt is a részletekben rejlik, szóval legyetek résen, nehogy valami fontos információról lemaradjatok! A három pólusú elbeszélés maradt itt is, narrátoraink hozzák a megszokott izgalmas, humoros, mindenre kiterjedő mesélést. Jenn Lyons simán megtartotta a megalapozott szintet, s igencsak nagy elvárásokat támasztott a folytatást illetően. Remélem nem kell sokáig várni rá, mert igencsak érdekel, hogy hova tud még kifutni ez a történet!

Hálásan köszönöm az Agáve Könyveknek, hogy elolvashattam! Ismét egy élmény volt! <3

A könyvet itt találod

A bejegyzés a Prológus Winter Wonderland projektjének része! :)