Az elmúlt évben visszataláltam a fantasy világához, s szerencsémre remek történetek akadtak a kezembe. Azt viszont általánosságban megállapítottam, hogy egy kivételével (Piranesi) mindegyik egy igazi féltégla, ráadásul többnyire sorozatok, 3-4, vagy akár több résszel is.

Elgondolkodtam rajta, hogy miért alakulhatott ez így, miért lett szinte "alapkövetelmény", hogy ennyire bő lére legyenek eresztve? Nos! Nem sikerült rájönnöm! XD Azt viszont bizton állíthatom, hogy a Királyok veszte esetében ez a monumentális forma és tartalom abszolút brilliáns, egy percre sem éreztem túlírtnak, vagy soknak.

Nektek mi jut eszetekbe először, amikor meghalljátok a fantasy szót? Én ilyenkor azonnal sárkányokra, varázslókra, tündérekre, és egyéb mítikus lényekre asszociálok. Nyílván ebben a műfajban is vannak zsánerek, mindenki más típusút kedvel, vagy preferál. Nekem személy szerint egyetlen elvárásom van ezekkel a kötetekkel: legyen valami friss, olyan, ami addig még nem volt. Tudom, szemét vagyok! :D Gondolhatnánk, hogy nincs új a nap alatt, de azért időről-időre jönnek újabb írók, akik megmutatják, hogy igenis van! 

Jenn Lyons amerikai írónő, saját bevallása szerint is igazi geek. Rajong a jeltanért, a mitológiáért, az okkult miszticizmusért és a modern tudományokért. Megérzésem szerint ezekben nagyon otthon is van, mert mindegyiket profi szinten vonultatja fel a regényben. Több, mint 700 oldal. Elsőre ezek a vaskos könyvek engem mindig kicsit megrettentenek, hiszen kétes kimenetelű, hogy szeretni fogok-e ennyit időzni egy történetben. (Jelentem szerettem, de erről majd később.) A borító alapján egy dologban biztos voltam: lesz sárkány, meg lesznek királyok! :) (Minő kikezdhetetlen logika ugye? XD) Csúnya dolog tudom, de azonnal beugrott az öreg Martin és a Trónok harca. Magamban el is könyveltem, hogy valószínűleg egy feltörekvő író megpróbál majd felmászni a "Vastrónra", hiszen ami egyszer bevált, az beválhat másodjára is. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna, mert Lyons nemhogy a trón lábához kucorodhat, hanem felülhet a Mester mellé! A nő egy zseni! Ez a világ, amit megalkotott, nem csupán grandiózus és lenyűgöző, de olyan aprólékosan kidolgozott, mintha a Taj Mahalt építette volna fel miniatűr mozaik darabkákból. Ennek a vonzata azonban az, hogy ez nem egy olyan "olvasom azt' jól van az úgy" könyv, itt bizony figyelni kell, mert roppant lényeges momentumok vannak elrejtve egy-egy megjegyzésben, amik felett ha elsiklunk, később megbosszulják magukat. 

Nézzük is mit ígér a fülszöveg!

Egy dalnok inasaként Kihrin legendás tettek meséin nőtt fel. Közben tolvajként azért küzd, hogy elég pénzt gyűjtsön, és kijusson a Főváros nyomornegyedéből. Egyszer azonban rossz házat foszt ki, felfigyel rá egy démon, és az élete gyökeresen megváltozik. Kihrin szorult helyzete magára vonja az egyik uralkodóház figyelmét, akik azt állítják, hogy ő a züllött hercegük rég elveszett fia, és maguk közé fogadják. Az ifjú, akinek az élete ezzel korántsem vesz örömteli fordulatot, belekeveredik új családja kegyetlen törekvéseinek hálójába, és hamar rájön, hogy rég elveszett hercegnek lenni egyáltalán nem olyan, mint a mesékben. A helyzet csak tovább romlik, amikor Kihrin megszökik kincsekkel teli börtönéből. Megtudja ugyanis, hogy ő áll egy ősi, rettenetes jóslat középpontjában, és az istenektől a démonokig, a sárkányoktól a mágusokig minden oldal a saját céljai érdekében akarja felhasználni őt. Kihrin kénytelen szembesülni azzal, hogy a gyerekkorában hallott régi mesék elég sok mindenről hazudtak. Főképp arról, hogy a történet végén mindig a hős győzedelmeskedik. De Kihrin talán nem is hős, hiszen nem az a végzete, hogy megmentse a világot. Hanem az, hogy elpusztítsa. 

IMG 1666

Elég jó kis összefoglaló, nagyjából benne is van minden spoiler nélkül. Azért itt még nem dobtam hátast, maradtak a fenntartások. Oké, oké, démonok, meg sárkányok, meg varázslók, dehát láttunk már ilyet nem? Lesz ebben valami új, valami más? Lett! :)

Mostanában sokadik olyan könyvem volt ez, ahol majdnem a végéről indulunk. Értem ezt úgy, hogy van egy adott helyzetünk, tudjuk, hogy ide fogunk kilyukadni, a mesélők pedig beavatnak bennünket magába az útba. Jelen esetben két narrátorunk is van: maga Kihrin, a főhősünk, illetve az őt rabságban tartó Karom, aki egy alakváltó démon. És itt jön a csavar! Lyons behozott egy harmadik mesélőt is, aki igazából csak időnként beszúr egy-egy mondatot, de teszi ezt olyan humorosan és célratörően, hogy pár fejezet után már alig vártam, hogy ő is megszólaljon. (A személyét nem árulom el, de nagyon fontos résztvevője az eseményeknek.) 

Kihrin fiatal kora ellenére rengeteg mindenen ment át. Elárvult, befogadták, tolvaj lett belőle, összességében próbál túlélni egy olyan világban, ami nem kedvez a hozzá hasonlóknak. Nevelőapja egy vak zenész, aki próbálja a helyes útra terelgetni, ami lássuk be: egy szajhákkal és bűnözőkkel teli kis világban elég nehézkes. A fiú a nagyobb jó hitében lop, szeretné anyagilag megalapozni nem csak a saját, de szeretteinek is az életét. Mondanom sem kell, törekvései hamar hamvaikba halnak. Kihrin világa tele van erőszakkal, intrikával és árulással, mindenki feláldozható, és fel is áldozzák őket. Őt magát belekényszerítik egy szerepbe, amivel egész addigi öntudatát és múltját megkérdőjelezik, olyan helyre csöppen, ahol szinte a biztos halál várja. Az egyetlen kérdés csupán az, hogy mikor jön el ennek az ideje. Tolvajból herceg lesz, hercegből rabszolga, rabszolgából varázslótanonc, miközben a halál szorosan a nyomában jár, bár mint kiderül majd, ez nem is akkora baj, mint elsőre gondolta. 

Istenek, istennők, sárkányok, démonok keresztezik útját, a megoldások pedig sok-sok emberöltővel korábbra vezetnek, vissza a távoli múltba. A kirakós szép lassan áll össze, de javaslom, óriási figyelemmel kövesse mindenki, mert Lyons világában a halál nem végleges, csak egy átmeneti állapot. A hatalomért zajló küzdelemben bármi megengedett, s az erőviszonyok gyakran át is rendeződnek. Óriási pálfordulások, döbbenetes hazugságok és apró láncszemenként összefűzött hazugságok követik egymást a megvilágosodásig, amikor is végre rádöbbenünk, hogy mire is ment ki a játék. Senkiben nem lehet megbízni, mindenkinek van valami olyan titka, aminek nagyon nem örülne, ha lelepleződne, de persze azért kiderül. (Úristen, imádtam!!!) Nem árulok el titkot, hiszen a fülszövegben is benne van: hősünknek el kell pusztítania a világot. Gondolom azzal sem fogok nagy újdonságot mondani, hogy mint a fantasykben általában, itt sem csupán egy világ van: :) S hogy melyik ítéltetett pusztulásra? Nos! Olvassátok el a könyvet, ígérem nem fogjátok megbánni! ;)

A75DEEC0 F86F 4A3C A4BC 1D1358D8A658

Nagyon tetszett a karakterek, szereplők jellembeli árnyaltsága, ami a misztikus, varázstulajdonságaikon felül igazán emberivé tette őket. Nincs eredendően jó és rossz, fekete és fehér. Az istenek is lehetnek emberien gyarlók, és a kis emberek is hozhatnak istenekhez méltó döntéseket. Mi volt előbb: a tyúk, vagy a tojás? Az ember teremtette az isteneket, vagy fordítva? A démonokat az istenek szabadították az emberekre, vagy maguk az emberek hozták létre őket? A szereplők teljes természetességel beszélik ki a mindennapjaikat, többek között a nemi identitásukat is. Nagyon szimpatikus megközelítés volt, hogy ez kb. senki sem érdekelt. :) Akár hetero, akár homo, akár biszexuális volt valaki, azt a többiek egyérteműnek vették, előítéletek helyett elfogadással fogadták. Lyons elbeszélésében alaposan körüljárja ezeket a kérdéseket, ám ami nekem különösen fontos, hogy nem ad egyértelmű válszt, nem foglal állást egyik mellett sem. Ehelyett egy roppant izgalmas, szövevényes, lebilincselő mesébe repít bennünket, amivel megérdemelten írta be a nevét a legjobbak közé. Ha jól tudom, a megfilmesítés jogai is elkeltek, remélem hamarosan egy a könyvhöz méltó adaptációt láthatunk a vásznon! 

Bravúros csavarok, számomra eddig ismeretlen dimenziók, és jobbnál jobb ötletek tarkították ezt a történetet. Nem adta könnyen magát, mert azért a 3 síkú elbeszélés és narráció miatt nagyon oda kellett figyelni mindenre, viszont ez abszolút nem vont le sem az élményből, sőt! Amint rááll az ember agya, letehetetlen.Igazi monumentális fantasy, jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki egy izgalmas, bekuckózós olvasmányt keres!

 

A bejegyzés a Prológus Winter Wonderland projektjének része! :)

www

Kiváló élmény volt, hálásan köszönöm az Agave könyveknek, hogy olvashattam! 

A könyvet itt találod