Nagyon régóta szemeztem Backman könyveivel, hiszen rengetegen olvassák és szeretik a történeteit.

Biztosan fordítva vagyok bekötve, mert nálam ez inkább egyfajta tudatalatti ellenállást szült, de most engedtem a "nyomásnak" és elolvastam az egyik legnépszerűbb könyvét, amiből ha jól tudom, már készíti a filmsorozatot a Netflix.

Björnstad egy igazi világvégi kisváros az erdő közepén, ahol az élet egyetlen dolog körül forog, ez pedig a hoki. Minden figyelem a junior hokicsapatra irányul, akik eljutottak a dicsőség kapujába, ám ahogy kibontakoznak az események, kiderül, hogy mennyi áldozatot is kellett ezért meghozniuk. Nem csupán a játékosok, hanem a szülők, barátok, osztálytársak, edzők, drukkerek oldaláról is betekintést kapunk ebbe a kis zárt világba, ahol szinte mindenkinek akad valamilyen csontváz a szekrényében, amit igyekszik eltitkolni, elfelejteni, vagy egyáltalán feldolgozni, együtt élni vele.

"(...) lehajtotta fejét, és Björnstad valódi nemzeti sportjának kezdett hódolni: a szégyennek és a csöndnek."

Kamasznak lenni nehéz, ezt mindannyian tudjuk. Nem támogató családi háttérrel pedig maga lehet a pokol, hiszen nem csupán az új helyét nem találja szegény gyerek, de régi meg egyáltalán nincsen neki, amibe kapaszkodhatna, ami biztonságot nyújtana. Ilyen helyzetben belekerülni egy agresszív, sikerhajszoló csapatba, ahol sztárnak érezheti magát, nagyon veszélyes. Elhitetik vele, hogy a tehetsége miatt ő felsőbbrendű, uralkodhat a társain, a környezetén, és gyakorlatilag bármit megtehet, mert aki jó a hokiban, az mindenben csak az lehet. Igen, ő az egyik főszereplőnk, Kevin. Eleinte sajnáltam őt, mert bár valóban roppant tehetséges srác, érzelmileg teljesen sivár. Apjának csak a számok és a teljesítmény fontos, anyja pedig alárendeli magát ennek, és semmiért nem szól. Nincs egy kedves gesztus, egy símogatás, a családjuk csupán egy makett. Felmenti azonaban ez Kevint a tettei alól? Legjobb barátja Benji, aki nekem személy szerint az abszolút kedvenc szereplőm volt. Ugyan az ő családja csonka, édesanyja és nővérei nevelték fel, mégis annyi támogatást és szeretet kap, ami csodálatos emberré nevelte. Igazi hű barát, aki szavak nélkül is érti a másikat, és azt is tudja, ő mikor maradjon csendben. De ami a legfontosabb, érzi hol van az a határ, aminél már nem asszisztál tovább, mert már nem fér bele az értékrendjébe. Neki sem könnyű a helyzete, hiszen olyan titkot őriz, ami alapjáraton nem jelent problémát, ám Björnstad nem egy ilyen hely. Itt tilos kilógni, nem nézik jó szemmel, ha valaki nem felel meg az elvárásoknak. Kettejük barátsága hosszú éveken át kitart, ám most ebben a kiélezett versenyhelyzetben megrepedezni látszódik. Csapattársaik mind nagyon színes egyéniségek, de ami leginkább jellemző rájuk, hogy istenítik Kevint és bármit megtennének, hogy a kegyeibe férkőzzenek. Repertoárjukból nem hiányzik a bullying, a kirekesztés, a verekedés, sem a megfélemlítés. Ebbe a csapatba csöppen bele Amat, akit világéletben az áldozat szerepébe kényszerítettek. Folyamatosan gúnyolták, bántották, lenézték. Ő azonban eltéríthetetlenül tudja mit akar: profivá válni és segíteni édesanyját. Lehetőséget kap a bizonyításra, él is vele, azonban döntés elé kerül: maradjon a régi minden, vagy végre tartozhat valahová, bár nagy árat kell fizetni érte. Egy végzetes estén olyan dolgoknak lesz szemtanúja, amit sokáig megpróbál képzelődésnek betudni, főleg hogy külső nyomásra, édesanyjával és egy jobb élet ábrándjával kecsegtetve meg is "zsarolják". A lányok oldaláról két fontosabb szereplőnk van, Maya és Ana. Keresve sem találnánk két különbözőbb személyiséget, de ők mégis gyermekkoruk óta elválaszthatatlanok. Maya igazi művészlélek, nem mellesleg a hokiklub sportigazgatójának a lánya. Ana belevalóbb, nagyhangú, kalandvágyó típus, aki maga is szívesen hokizott volna, ám városukban ez FÉRFISPORT, lányoknak nem lehet. Szinte minden idejüket együtt töltik, ám kapcsolatukban kisebb törés következik be egy házibuli után, ahol minden megváltozik. 

Minden egyes gyerek szüleiből is kapunk egy kis bemutatót, ami még árnyaltabbá, érthetőbbé teszi talán a jellemeket és a hozzáállásokat. Van itt karrierista anya, aki folyamatosan őrlődik a döntései miatt, miközben nem csak a gyerekei miatt aggódik, de gyászol is, és próbálja egyben tartani megrendült házasságát. Van egyedülálló anya, aki görnyedve, fájdalmak közepette gürizik minden áldott nap, hogy a fia vihesse valamire. Van elvakult anya, aki önnön és gyereke tökéletességének hitében képtelen reálisan látni a dolgokat. Apák tekintetében is széles a paletta, a "tökéletestől" az érzelemmentesig megtalálunk mindenkit. Rengeteg típust mutat meg Backman, mint ahogy az életben is sokfélék vagyunk. Ami összeköti őket, hogy tényleg a legjobbat akarják a gyerekeiknek, csak sokan nem veszik figyelembe, hogy igazából mi is az. 

"Olyan gyorsan meg lehet győzni egymást arról, hogy ne emberként tekintsünk egy másik emberre. És ha sokan hallgatnak, akkor egy maroknyi csoport hangja is azt a benyomást kelti, hogy mindenki ordít."

A döntő meccs előtt a város szétszakad egy esemény miatt, ami a sötétség homályába vész. Elképesztő mértékű áldozathibáztatás indul, hiszen a hokifanatikusok mindenben a szent sportjuk megingatását látják. Mindenki egymás torkának ugrik, forrnak az indulatok, a város a robbanás szélén. Mégis ez bizonyul a legtökéletesebb időszaknak arra, hogy végre kiderüljön, ki mennyit ér. Hiszen ez az igazi jellem nem? Olyan árral szemben úszni, ami szinte biztosan elsodor, de a legváratlanabb időben lesz, aki kihúz egy tutajra, hogy együtt küzdjenek tovább.

"A gyűlölet roppant ösztönző tud lenni. Könnyebb úgy eligazodni a világban, ha felosztjuk barátokra és ellenségekre, jókra és gonoszokra. Nem a szeretet tart össze legjobban egy csoportot, mert a szeretet bonyolult. A gyűlölet pedig egyszerű."

Backman stílusa egyszerű, tömör. Nem fogalmaz körmondatokban, nem szépít, egyszerűen leírja, amit le kell írni. Akadnak közhelyek is bőven, de ezeket annyira jó időben és jó helyen szúrja be, hogy csodálatos, elgondolkodtató lesz tőle a szöveg. Nekem abban rejlett a varázsa, hogy igazi, életszagú. Nyílván szerencsés esetben nem történik ennyi rossz egy közösségben, de számos ezek közül, valamilyen formában igen. Rengeteg olyan gondolat és érzés köszönt vissza a lapokon, amik engem is gyakran foglalkoztatnak, leginkább az, hogy hogyan tudnám megvédeni a gyerekeimet attól, hogy rossz dolgok történjenek velük. A válasz pedig erre egyszerre rémisztő és lelombozó: SEHOGY! Amit tehetek, hogy mindennél jobban szeretem őket, és tudatosítom bennük, hogy itt vagyunk egymásnak! MINDIG! MINDENBEN! Nagyon szerettem olvasni, letehetetlen kategória. Kamasz gyerekeknek és szüleiknek nagyon ajánlom, mert nagyjából minden benne van, ami ezt a korszakot befeketítheti. Mint később megtudtam, van egy folytatása is a kötetnek, mindenképpen olvasni fogom azt is. :)

A könyv beszerezhető az Animus kiadó honlapján