Simon Stalenhag munkássága az idei évem egyik legjobb felfedezése, a kezembe került könyveit leginkább így tudnám jellemezni: vizuális történetmesélés.

A tavalyi évben sikerült elolvasnom Ishiguro összes magyarul megjelent művét.

Olyan sokféleképpen lehet magányos az ember, ám mind közül talán az a legfájóbb, amit már a zsigereinkben hordozunk.

Az elsöprő külföldi sikerek után hozzánk is megérkezett Richard Osman első regénye.

Annak ellenére, hogy a történet szerint főszereplőnkre senki sem emlékszik, számomra biztosan emlékezetes marad, bezártam a szívembe. 

Az előzőleg olvasott Barker (Szíve helyén sötétség) volt nekem egyben az első Barkerem is, mindenképpen szerettem volna még olvasni tőle, hogy legyen viszonyítási alapom. 

A XXI. század egyik viszonylag új szava a mozaikcsalád, amit egyre gyakrabban hallani.