Nagyon ritkán olvasok holokauszt témájú könyveket, mert annyira megviselnek, hogy utána hetekig képes vagyok random elbőgni magam bárhol, bármikor, ha eszembe jutnak.

Ha valaki pár hónappal ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy hamarosan ráfüggök a képregényekre, akkor minden bizonnyal alaposan kinevettem volna az illetőt.

Emlékszem, gyerekkoromban hány nyári éjszakán feküdtünk kint az udvaron, és bámultuk a csillagokat.

"Csak egyféleképpen menekülhetsz el a saját történetedből, mégpedig úgy, ha belopódzol valaki máséba."

A kötet, amelynek annyira találó a címe, hogy az már brilliáns.

Első találkozásom volt Roth munkásságával, s bár nem adta könnyen magát, biztosan fogok még olvasni tőle, mert zseniálisan ír.

Az utóbbi idők egyik legfelkavaróbb, legelgondolkodtatóbb, és legzseniálisabb könyve volt számomra A földönkívüliek.