Ahogy nincs Roxfort Hagrid nélkül, úgy az öntelt, mardekáros szépfiú nélkül is kevesebb lenne a Harry Potter univerzum.  

Annak ellenére, hogy sem a könyvben, sem a filmsorozatban nem volt egy cseppet sem szimpatikus karakter, rajongótábora óriási, ami véleményem szerint egyértelműen Tom Feltonnak köszönhető, aki a kezdeti „zsebzsarnok”kisfiúból igazán sármos, karakteres (továbbra is zsarnok) Malfoyt keltett életre éveken át. Nézzük azért meg picit alaposabban az ifjú Dracot, hiszen nem csupán annyi ő, mint ami elsőre látszik, akad azért az alatt a fekete gúnya és lenyalt séró alatt némi jószándék is. Alapvetően a család évszázadok óta nemes neve is beszédes, jelentése „rosszhiszemű”. Draco szülei, Lucius és Narcissa tökéletesen meg is felelnek ennek a mottónak, elképesztően gőgősek, sznobok, vagyonuk és aranyvérük miatt felsőbbrendűnek tartják magukat. Nem meglepő módon egyszem gyermekük ugyanezt a szemléletet viszi tovább, ám azért nem ilyen egyszerű a kép. A Roxfortba kerülve Draco szülei példáját követve maga köré gyűjti a csatlósait, kit pénzzel, kit a hatalom látszatával befűzve, az azonban vitathatatlan, hogy annak ellenére, amit mutatni szeretett volna magáról, egy gyáva, kétszínű, sunyi kis dög volt. Ennek ellenére én szeretem Dracot! Tudjátok miért? Mert én hiszek abban, hogy ő nem akart ilyen lenni. Annyira sok oldalról volt irányában elvárás a rosszfiú szerepe, elképesztő nyomás lehetett a vállán amiatt, hogy megfeleljen a tőle elvárt képnek. Tenyérbemászó volt? Nagyon! Gonosz volt Harryékkel? Szerintem egyszerűen féltékeny volt, bár ez nem menti fel a tettei alól. (Viszont mindannyian voltunk gyerekek ugye?) Mindenféle spoiler nélkül én azt gondolom, hogy a mi Malfoyunknak számos meghatározó és fontos pillanatot köszönhetünk, s időnként tényleg érdemes elgondolkodni azon, hogyan és miért is viselkedhetett úgy, ahogy. Elég vacak érzés lehetett tudni, hogy nem igazán a személye, sokkal inkább a család vastagon kitömött pénztárcája miatt barátkoznak vele. 

Egyértelmű és nem is meglepő, hogy mindenki, aki látta a filmeket, azonnal Tom Felton arcát képzeli maga elé a Draco név hallatán, és ez már így is lesz míg világ, a Harry Potter világ. Felton egy négygyermekes család legfiatalabb tagjaként született 1987-ben Londonban. Szüleivel és három idősebb testvérével, Jonathannel, Ashley-vel és Chrisszel élt Surreyben. zínészi pályája reklámfilmekkel kezdődött, amikor több mint 400 gyerek közül választották egy szerepre. Egy másik reklámszerződésnek köszönhetően jutott el New Yorkba, ahol a Barclaycard reklámarca volt. 1995-ben hangját kölcsönözte a Bugs című angol televíziós sorozatban. 1997-ben jött el számára az igazi áttörés a Csenő manók című fantasy-filmvígjátékban. 1999-ben Hollywood is felfigyelt rá, mikor szerepet kapott Jodie Foster mellett az Anna és a király című filmben. 2001 őszén pedig végleg berobbant a köztudatba, amikor a nagy sikerű Harry Potter-filmek első részében ráosztották a negatív főszerepet, Draco Malfoy személyében. Érdekesség, hogy először Ron Weasley szerepére ment meghallgatásra, de a producerek végül úgy döntöttek, más karakter illik hozzá. Felton mind a nyolc Harry Potter-filmben szerepelt, és mellette elvállalt egy-egy epizódszerepet más filmekben is. Felton kedvenc hobbija a horgászat, szereti a kosárlabdát, a labdarúgást, valamint nagy krikettrajongó. Érdekesség, hogy a brit The Sun egyik riportere kiderítette, hogy Tom távoli rokona Nataniel Feltonnak, aki 1692-es salemi boszorkányperek alatt az egyik tanú volt. (Forrás: Wikipedia)

Kis hazánkban márciusban, a HVG Könyvek gondozásában jelenik meg „Draco Felton” (bocs-bocs) memoárja, melyben bepillantást enged privát életébe, és a sokunk által imádott HP sorozat kulisszáiba is. 

„Ugye, mindannyiunknak van olyasvalaki az életében, aki mellett úgy érezzük, láthatóvá válunk? Olyasvalaki, aki valamilyen módon tanúja mindennek, ami velünk történik? Olyasvalaki, aki tudja – tényleg tudja –, mi zajlik körülöttünk, és min megyünk keresztül, anélkül, hogy mondanunk kellene bármit is? Számomra ez a valaki Tom Felton.”

(Részlet Emma Watson előszavából)

Amikor megláttam, hogy érkezik a kötet, gyorsan listára is tettem, mindenképpen az elsők között szerettem volna kézhez kaparintani a könyvet, amit szerintem pillanatok alatt fognak szétkapkodni a rajongók. Ha ti sem akartok lemaradni róla, akkor ITT tudjátok előrendelni, ráadásul 25%-kal olcsóbban a teljes vételárnál. Csak szólok! :)

Mivel folyamatosan követtem és követem is a szereplők életét a Harry Potter óta, tisztában voltam vele, hogy Felton élete nem csak játék és mese. Rengeteget cikkeztek az alkoholproblémáiról, és arról, milyen nehezen találta meg a helyét a világban. A kiadó oldalán található szuper BELEOLVASÓ is sejteti, hogy a memoár igencsak őszintén tárja fel a múltbéli eseményeket, és mutatja meg Felton útját gyerekkorától, a HP időszakon át napjainkig.

„Az ember azt gondolná – és joggal –, hogy jellegzetes, szőke frizurámmal jobban tenném, ha inkább kerülném a bajt. Azt hihetnénk, hogy a bajkeverés nagyon hátul szerepel a prioritási listámon. Úgy tűnik azonban, hogy a normális tinédzserek nem mindig a helyes – és biztos, hogy nem mindig az észszerű – dolgot cselekszik, én pedig éppen azon igyekeztem, hogy ilyen legyek: normális tinédzser. Ami nem mindig olyan könnyű, ha az ember másik énje történetesen varázsló.” 

(Részlet a könyvből)

Én személy szerint nagyon izgatott vagyok, igazán felcsigázott a kis beleolvasó, roppant ígéretes és őszinte élményt várok, s van egy olyan megérzésem, hogy nem fogok csalódni. Tekintve, hogy mennyi mindenkit elveszítettünk már a szereplők közül, reménykedem, hogy róluk is olvashatok kis anekdotákat, de elsősorban mindenképpen az érdekel, hogyan vált a kisfiú Tomból (nem Denem XD) felnőtt, miközben minden idők egyik legsikeresebb univerzumának vált elválaszthatatlan részévé. Csak hogy tovább fokozzam a kedélyeket, mutatok párat a kedvenc fejezet-címeim közül:

• A testvéreim máris rosszul vannak tőle, avagy sugárhányás a premieren
• Olvasópróba, avagy csókok a seggedre
• A forgatás egy napja, avagy Perselus Piton kolbászos szendvicse
• Alan Rickman fülcimpája, avagy ne lépjetek a kib*aszott palástomra

Szóval, kedves muglitársaim, ugye tudjuk már mit olvasunk márciusban?! Draco! Te pedig azért a sok kis gonoszságért azért edd csak meg szépen azt a csigát! :)