Nagyon sokszor találkozom olyan véleményekkel, hogy a régi, klasszikus könyvek unalmasak, szárazak, nehéz őket olvasni.
Azt a részét elismerem, hogy akadnak ilyenek is köztük, de mint az élet minden területére, itt is igaz a mondás: Kinek a pap, kinek a papné. :) Annyira széles és színes a paletta, hogy egy kis kísérletezéssel bárki találhat a saját ízlésének megfelelőt mind hazai, mind világirodalmi szinten. A másik ellenérv gyakran az, hogy az iskolás évek alatt megutáltatják az emberekkel, ezért később már nem is próbálkoznak vele. Na ez már keményebb dió, mert pavlovi tény, hogy amihez negatív élmény társul, azt később nehéz pozitívba fordítani. Hogyan lehetne ezen változtatni? Nehéz kérdés, mert alapjaiban az életkornak megfelelő kötelezőket kellene újragondolni, de talán az is sokat segíthet, ha a későbbi próbálkozások célzottabbak, megfontoltabbak. A mai modern világban csupán kattintásnyira van tőlünk minden információ, így gyorsan találhatunk az aktuális igényeinknek megfelelő történeteket. Érdemesebb eleinte rövidebb, nem túlzottan elnyújtott olvasmányokat választani, hiszen gyakran alapból a könyv vastagsága is elriaszthat bennünket. (Legalábbis engem. :)) Nem mindegy az sem, hogy valaki szereti-e a hosszú, féloldalas-oldalas körmondatokat, vagy inkább a rövidebb, párbeszédesebb stílust kedveli. Fontos kérdés még, hogy erősebb mondanivalójú, letaglózó vagy inkább könnyedebb, szórakoztató történetre vágyunk, hiszen az alap, hogy nem mindegy, milyen lelkiállapotban vagyunk. Én személy szerint ezt amúgy is mindig igyekszem átgondolni, mert számtalan esetben volt olyan, hogy csak azért nem tetszett annyira egy könyv, mert rossz időben kezdtem el olvasni. Nyílván ezekkel a dolgokkal most semmi újat nem mondtam, de úgy gondolom, hogy a klasszikusok esetében még inkább érdemes ezekre a dolgokra odafigyelni, ne csalódás koronázza az újabb próbálkozást.
Jómagam nagy rajongója vagyok ezeknek a könyveknek, számos történetet kipipálhatok már a listámon, ami azonban igazi "végetnemérős". :D Pár dolgot azért szeretnék kicsit kiemelni, ami véleményem szerint mindenképpen a klasszikus irodalom javára írható.
- Életem egyik legkedvesebb bókja volt, hogy milyen választékosan beszélek. Igen, ez bizony pont, mint a többi könyvmolynál is, az olvasás jótékony mellékhatása. :) Ráadásul a régiesebb szövegekből olyan szavak, kifejezések is ragadnak az emberre, amik gyönyörűek, játékosak, ám sajnos már a feledés homályába vesznek. Garantátan nem találkozunk káromkodásokkal (1-2 kivétellel :)), helyettük viszont vannak csodaszépen megfogalmazott érzések, gondolatok, amik bár néha már-már sziruposnak tűnhetnek, mégsem azok. Nagyon jól érezhető, hogy nem pusztán irodalmi szinten volt fontos pontosan és szépen kifejezni magukat, hanem az életben is. Levélben kommunikáltak, levélben udvaroltak és vallottak szerelmet, összességében sokkal többet és kifejezőbben használták a nyelvet.
- Olyan korszakokba nyerhetünk bepillantást, amik már nem léteznek, eltűntek, csupán csak papíron emlékezünk meg róluk. Számomra mindig olyan izgalmas a történeteken keresztül megtapasztalni, hogy sok-sok évvel ezelőtt hogyan éltek, hogyan gondolkodtak elődeink. Persze ebben benne van az is, hogy egy adott író nézőpontján keresztül kapjuk meg ezt a víziót, de ettől függetlenül a korrajzok nagyon beszédesek.
- A klasszikusok olvasása egyértelműen növeli a tudást. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem a töriórák mindig mumusok voltak, mert képtelen voltam bemagolni a száraz tényeket és évszámokat. Na jó, egyet azért tudok: 1222 :) A régi írók kötetei rengeteg fontos történelmi eseményt dolgoznak fel, és ebben a formában sokkal inkább meg is jegyezhetőek. Elbeszélve, személyesebbé téve szerintem jobban megmarad, emlékszünk rá.
Régi korokat, régi értékrendeket megiserni mindig jó, hiszen annyit változott a világ és az emberek, hogy már nagyon nehéz elképzelni, hogy nem ebben a technikai-műszaki szemléletben létezett valaki. Kísérletezzünk bátran, hiszem, hogy mindenki találhat előbb-utóbb a szívének kedves olvasmányt a klasszikusok között is. :) Engedjétek meg, hogy pár személyes kedvencem ajánljam figyelmetekbe, amik szerintem kezdeti ismerkedésnek is beválhatnak.
Charlotte Bronte - Jane Eyre
Egyik örök kedvencem, milliószor olvastam, nem tudom megunni. Jane egy igazi erős, önálló, életrevaló nő, aki sanyarú gyermekkora ellenére egy józan gondolkodású, igazán jószívű, okos felnőtté vált. Rendkívüli éleslátással szemléli a környezetét, de leginkább saját magát. Példaértékű, ahogy elfogadja önmagát mind külsőleg, mind belsőleg, nagyon is tudatában van gyengébb tulajdonságaival. Nem játszmázik, nem taktikázik, egyszerűen magát adja, ez teszi lehengerlő személyiséggé. Rátalál a szerelem is, egy kevésbé öntudatos férfi személyében, s kettősük rengeteg mulatságos, szórakozatató és szívmelengető pillanatot szerez az olvasónak.
Tamási Áron - Ábel a rengetegben
Első találkozásom Ábellal anno nem volt sikeres, sok év elteltével azonban igazi kedvenc lett. Az igazi ízes, székely szófordulatok teljesen magukba bolondítottak, csakúgy mint Ábel személyisége. Az alaptörténet nem túl vidám: a kamasz fiút kiteszik egyedül a Hargitán egy erdőszéli házikóba őrnek. Korán kell felnőnie, de pazar humora és lényeglátó, őszinte gondolkodása hamar átlendíti minden nehézségen. A maga egyszerűségében kutatja a világ rendjét, a dolgot működését. Ábel annyira magával ragadó, hogy még a legkeményebb szíveket is meglágyítja, miközben rengeteg hahotázós, sírós, és hahotázva sírós kalandon narrál át bennünket.
Jorge Amado - Flor asszony két férje
Jorge Amado a szószátyárok császára, férfi létére nagy pletykás volt az öreg. :) Ha láttatok már igazi brazil szappanoperát, azt szorozzátok meg tízzel, de még így is keveset mondtam. Temperamentumos, pörgős, igazi karneváli forgatag, ahol minden pillanatban történik valami. Görbe tükör az akkori társadalomnak, valamint a kirakatban élő embereknek, hiszen Amado minden rejtett kis titokról, kétszínűségről, csalfaságról, gyengeségről lerántja a leplet. Flor asszony egy igazi, nagybetűs tisztességes nő, saját főzőiskolát vezet nagy sikerrel. Első férje Vadinho vele ellentétben egy címeres gazember; játékfüggő, iszik, fűvel-fával megcsalja, elveszi a pénzét, megveri, napokig nem megy haza. Mindezek ellenére az asszonyt olyan elementáris vágy fűzi férjéhez, hogy évekig hű felesége marad. Miután megözvegyül, egy talpig becsületes úriemberhez, a patikus Teodoro doktorhoz megy feleségül, akitől végre megkapja a hőn áhított megbecsülést, ámde vágyai kielégítetlenek maradnak. Parádés olvasmány, hangosn nevettem olvasás közben.
Ez csupán három a kedvenceim közül, de bátran ajánlom őket. Egyik sem hosszú, szórakoztatóak és mondanivalójuk is akad bőven. Adjatok esélyt ezeknek a "kisöregeknek", nem fogjátok megbánni! Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy a régi könyvek illata már önmagában is egy történet. <3
Jó olvasást mindenkinek!