Szép lassan túl lettünk az év első felén, és azt vettem észre magamon, hogy fáradok.

Nagyon sok minden történt velünk az eddigi hónapokban, rengeteg olyan leküzdeni való akadály gördült elénk, amik óriási plusz energiákat emésztettek fel a hétköznapok által megkövetelteken felül is. Bár optimista embernek tartom magam, mindig igyekszem a dolgok pozitív oldalát nézni, időnként rajtam is erőt vesz a kedvetlenség és a levertség. Nem hiszek a véletlenekben, sokkal inkább gondolom azt, hogy mindennek oka van, mint ahogy annak is, hogy Sólyom Anna regénye hozzám került. Ezúton is nagyon köszönöm Evelynnek, a Partvonal Kiadó munkatársának, hogy meglepett vele, mert a lehető legjobbkor talált meg vele, szükségem volt arra a lelki töltekezésre, amit ez a kis könyv nyújtott számomra. 

FÜLSZÖVEG: Nagore élete viszontagságosan alakul: szakított a barátjával, otthagyta a munkahelyét, és jó tíz év után visszaköltözött Barcelonába. Mivel nem tudja fizetni az albérletét, kis híján utcára kerül. Ekkor egy régi barát különleges munkahelyet ajánl neki: felszolgálót keresnek a Macskabárba, ahol délutánonként hét cica keresi gazdáját a betérő vendégek közt. Nagore egy kellemetlen gyerekkori élmény miatt retteg a macskáktól - helyzete azonban reménytelen, így végül egyhónapos próbamunkára szerződik. Idővel a káosznak tűnő szituáció apránként meghatározó élménnyé alakul át: a Macskabár hét macskamestere a lány kezébe adja a boldogság művészetének kulcsait. A négylábúaktól tanult képességek - többek közt a derű, a koncentráció, az alkalmazkodás - sorsfordító hatást gyakorolnak Nagore életére. Sólyom Anna Budapesten született, 2012 óta Barcelonában él. Filozófus, és az írás mellett testalapú stresszcsökkentő módszerekkel, mindfulnesszel és biodinamikus craniosacrális terápiával dolgozik. 2012-ben jelent meg magyarul Párnafilozófia című esszéje, spanyolul 2018-ban kezdett publikálni. A spanyol mellett hollandul és portugálul olvasható A mindennapi élet mágiájának kicsiny kurzusa (Pequeno curso de magia cotidiana) című kézikönyve, míg a Kapcsolódj vissza a testedhez (Reconecta con tu cuerpo) című írása idén jelenik meg cseh nyelven. A Macskabár (Neko Café) az első regénye, amely több mint 12 nyelven jelent meg Laura Stagno illusztrációival, többek között franciául, németül, görögül, olaszul és portugálul.

A könyvet itt találod

Senkit nem fog meglepni velem kapcsolatban az a tény, hogy imádom az állatokat, őszintén hiszem, hogy rengeteget tanulhatunk tőlük. Bár cicám gyerekkoromban volt utoljára, készséggel aláírom a macskások rajongását szeretett állataik iránt, lenyűgöző személyiségek egytől egyig. Sólyom Anna regénye tökéletes összefoglalása annak, hogy mit is leshetünk el a cirmosoktól ahhoz, hogy az életünk kiegyensúlyozottabb és boldogabb lehessen. A stílus egyszerű, roppant olvasmányos, viszonylag rövid fejezetekben haladunk a végkifejletig, miközben olyan egyszerű és örökérvényű gondolatokkal gazdagszunk, amik nem újdonságok, de sajnos a rohanó világban hajlamosak vagyunk megfeledkezni róluk.

"Szívem, az élet tele van balesetekkel. De még mindig jobb falakba ütközni, mint tovább haladni egy olyan ösvényen, ami sehová sem vezet."

Történetünk főszereplője Nagore, 40. életéve küszöbén küszködik önmagával és a világgal. Túl van egy keserű szakításon, szüleivel nem valami kiegyensúlyozott a kapcsolata, ráadásul munkája sincsen. Az egykori álmok és tervek szép lassan hamvukba haltak, a napok unalmas monotóniába fulladtak. Egyik kedves barátnője révén állásajánlatot kap, a baj csupán az, hogy macskák között kellene dolgoznia, akiktől egyenesen irtózik. A megnyerő japán főnökasszony, Yumi személye enyhít a félelmein, plusz a rendszeres havi bér is sokat nyom a latba, így végül elfogadja a lehetőséget, a Macska Bár baristája lesz. Szívmelengető lélekutazás veszi kezdetét, melyben Nagorénak szembe kell néznie múltbéli döntéseinek súlyával ahhoz, hogy egy szebb, önazonos jövő vehesse kezdetét.

"Egy előadáson egyszer azt hallottam, hogy a problémáink nagy része csupán luxuscikk. Mindenért nyugtalankodunk, pedig a legtöbbnek nincs semmi jelentősége. Tudod, a macskák remekül értenek ahhoz, hogy aggódás helyett inkább a valóságos dolgokkal foglalkozzanak."

Természetesen nem szeretném előre lelőni a könyv fontosabb mondanivalóit, ám ez az idézet különösen belém égett, mert annyira igaz. Hajlamosak vagyunk (legalább is én mindenképpen) előre aggódni olyan dolgok miatt, amik még meg sem történtek, vagy lehet, hogy soha nem is fognak megtörténni. Túl gyors a világ, rengeteg információ ömlik ránk, egyszerűen túlpörgünk, túlaggódunk mindent. Elfelejtjük hogyan kell megélni a jelent, nem tudunk lelassulni kellőképpen ahhoz, hogy meglássuk a pillanatok nyugalmának szépségeit. Bezzeg a cicák! :)  Ezzel nem azt akarom mondani, hogy amikor valami akadály gördül elénk, vagy úgy érezzük, valami nem jó az életünkben, akkor csak várjunk a sültgalambra, de ha az aggódás helyett hagynánk az agyunkat és a lelkünket kicsit lecsendesedni, talán a problémák forrását is hamarabb megtalálnánk.

"Azt hiszem, olyannyira hozzászoktunk már a cselekvéshez, hogy a létezés művészetéről megfeledkeztünk. Márpedig a macskák ennek nagymesterei."

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én nagyon nem szeretek szembesülni azzal, hogy valami igenis miattam alakult rosszul, mert vagy nem mertem felvállalni azt, amit igazán érzek, vagy inkább akartam kedvezni valaki más elvárásainak, mint a sajátomnak. Hosszú tanulás volt, de rá kellett jönnöm arra, hogy amikor valami rossz érzés van bennem, hiába próbálom külső okkal magyarázni, a valódi megoldás legtöbbször magamban keresendő. Az már más kérdés, hogy mennyi idő jut ennek a kibontására és megfejtésére, hiszen mindig rohanni kell valahová, zajlik az élet. Milyen érdekesek az emberek nem? Inkább foglalkoznak másokkal, mint saját magukkal, holott ha így tennének, minden sokkal egyszerűbb lenne.

"A rugalmasság fél egészség! És nem csak a testre gondolok. A rugalmas elme a boldogság egyik alapfeltétele. A merevség az életöröm gátja."

Könnyed stílusa ellenére igazán megkapó, lélekmelengető olvasmány, és ami nekem nagyon fontos volt, nem szájbarágós. Sólyom Anna nem akarja megmondani a tutit, csupán rámutat arra, hogy az életünket igenis mi alakítjuk, s legyenek bármilyen kilátástalanok is a körülményeink, mindig mi magunk vagyunk a sorsunk kovácsai. Nem szégyen néha megállni a nagy rohanásban, megpihenni kicsit és egyszerűen élvezni azt, hogy létezünk, valamint újra és újra felfedezni azt a csodát, hogy a változás varázslata bennünk van. Ez a kötet egy igazi napsugárban nyújtózós, dorombolós történet, melyben a helyszínleírások szinte élnek, a karakterek egytől egyik imádnivalóak, a kis bajszos tanítók pedig rámutatnak azokra az egyszerű, de nagyszerű rutinokra, amikre mindannyiunknak szükségünk van a kiegyensúlyozottsághoz. A külcsín is roppant tetszetős, nem csupán a szép borító, de a belső kis illusztrációk is cukik, melyek Laura Stagno kezeinek munkáját dícsérik.Nem tettem nagyon magasra a könyvespolcon, azt hiszem gyakran fel fogom lapozni amikor úgy érzem, kell egy kis érzelni töltés a lelkemnek.

Sólyom Annát pedig ismerjétek meg jobban ebből a remek cikkből a Womagic oldalán!

Hálásan köszönöm a Partvonal Kiadónak a lehetőséget, a legjobbkor talált rám ez a könyv! <3