Minden ember életének fontos tartozéka/hozadéka, hogy honnan jöttünk, kik voltak az elődeink, milyen úton-módon kanyarogtak a családfánk ágai.

Ezen dolgok ismeretéről, kutatásáról megoszlanak a vélemények: vannak akik nem hisznek benne, butaságnak tartják, és vannak, akik évekig keresik-kutatják a kérdéseket és a válaszokat. Jómagam az utóbbi tábort erősítem, így mindig örömmel és nagy várakozással veszek kézbe olyan könyveket, amik ezt a témát járják körül. Legyen az szakirodalom, vagy egy szépen megírt regény, megtalálom a kapcsolódási pontjaimat, és élvezettel merülök el az olvasásban.

"Lehetséges, hogy az érzések, a félelmek, a vágyak az évszázadok folyamán egy jottányit sem változnak? Nők, férfiak, testvérek, apák, anyák, gyermekek ugyanazokat a fájdalmakat és örömöket élik át? Mindenki küzd a saját sorsával. De létezik- e olyan, hogy a sors fonala generációkon keresztül hasonlóan gombolyodik? Lehetséges volna, hogy amit dédanyáik, nagyanyáik, anyáik megéltek, azok továbbélnek a gyermekeikben, az unokáikban? A be nem teljesedett szerelmek, a le nem küzdött félelmek, és az életet végigkísérő magány magvai új életre kelnek- e az unokában, a gyermekben, hogy aztán bennük végre kivirágozhassanak, a válaszok megszülethessenek, netán hamvaikba hulljanak?" 

Tapodi Brigi munkássága már nem volt ismeretlen számomra, hiszen korábban olvastam novelláját, valamint A hajtű című regényét, ami szintén generációkon átívelő elbeszélés. Az egyik legkedvesebb új felfedezettem volt, így nagy várakozással kezdtem el olvasni a Szárhegy örökségét is, biztosra véve, hogy nem fogok csalódni. Ez pontosan így is történt, Brigi ismét elvarázsolt, és olyan gondolatokkal gazdagított, amiken még sokáig rágódhatok.

FÜLSZÖVEG

Juli ösztöndíjas amerikai diákok programszervezőjeként dolgozik egy rigolyás főnökasszony irányítása alatt. Mindennapjai a megszokott kerékvágásban haladnak, melyből egy szomorú esemény zökkenti ki. Ennek hatására elkezd elődei után kutatni. Útja Erdélybe vezeti, ahol egy családfakutató srác, Csaba segítségével családi titkokra bukkan. Sokáig nem derül fény rá, hogy Juli miként fogadja majd Csaba fokozatosan kialakuló szerelmét. Közben izgulhatunk Danért, a nagyon vonzó, intelligens, mérnök-zenész fiúért, aki szintén Juli életének részesévé válik... A kutatás izgalommal, kíváncsisággal telítődik, melynek során Juli már nemcsak a megsárgult papírokon keresi az őseit, hanem egyúttal megfogalmazódik benne, hogy olykor bizony valamit magunkkal hozunk a felmenőink sorsából is. Juli arra is rádöbben, hogy Szárhegy öröksége sokkal több egy hagyatéki tárgyalás során átöröklődött ékszernél... És igazi szerelem sem létezik közös lelki gyökerek nélkül...

A könyvet itt találod

Ezt a könyvet egyszerűen jó olvasni! A szókincs, a választékos kifejezések és a harmonikusan szőtt szöveg igazi balzsam a léleknek, az ember egy pillanat alatt a történet résztvevőjének érzi magát. A mai modern kor elegyítése a letűnt múlttal mindig is nagy kedvencem volt, jelen esetben pedig méginkább, hiszen egy bakancslistás helyemre, Erdély Hargita megyéjébe repített a könyv. Nem csupán térben, hanem időben is nagyot ugrottunk főszereplőnk által, akit a családja utáni kutatás a régi idők Szárhegyére vezetett. Az úton az ősök mellett önmagát is próbálta megtalálni, rengeteg kérdésére a múltjában akarta meglelni a választ. Julival első blikkre tudtam azonosulni, az ő korában engem is hasonló érzések és kérdések foglalkoztattak. Egy szerető család második gyermekeként felnőtt lány a vidéki kis otthonából Budapestre kerül dolgozni, ott tengeti mindennapjait. Bár alapvetően nincsenek nagyobb problémái az életével, valami mégsem kerek, folyamatos hiányérzet kínozza. Valahogy semmi sem úgy alakul, ahogy szeretné, mind a karrierjében, mind a szerelmi életben megrekedt. Annak ellenére, hogy egy talpraesett, vonzó lány, nem találja az igazi szerelmet, és amikor nagymamája múltjából addig ismeretlen információk kerülnek napvilágra, azonnal azt érzi, hogy itt lesz a válasz a lelkében kavargó kérdésekre. A szálak Erdélybe vezetnek, s a lány azonnal felfeszi a kapcsolatot egy ott élő családfakutatóval, Csabával. Az élet furcsa játékaként néhány hét múlva pont oda kell utaznia, ahol a kutatás folyik, Szárhegyre, nem mellesleg pedig a már említett Csaba lesz az idegenvezetőjük. Igen ám, de eközben még Budapesten Juli megismerkedik a jóképű Dannel, akihez első perctől kezdve zsigerien vonzódik. Korábbi tapasztalatai miatt nem lovallja bele magát a dologba, az időre hagyja a döntést, hogy kialakul-e valami kettejük között. 

" Az ember egyszer szeret igazán. Sok-sok kis szeretetdarabocska kiszakadhat belőle, de a csoda ritkán történik meg. Ám van, akivel sohasem. Ezért mégis áldani kell Istent, ha a két utat egymás felé vezeti. Tartson akár néhány hónapig, hosszú évekig, vagy az élet utolsó leheletéig."

Az ősök utáni kutatást a lány családja eleinte nem tartja jó ötletnek, arra buzdítják, hogy inkább élje az életét, ne hátra nézzen, hanem előre. Legfőbb kritikusa huga, Bogi, aki Angliánban él, s annak ellenére, hogy igazi művész, nem hisz a múlt jelenre gyakorolt hatásában, sokkal realisztikusabb személyiség, mint huga. Az előkerült levelek, és az Erdélyből érkező hírek ellenére nem hisz benne, hogy valami fontos titok rejtőzne a múltban, sokkal inkább buzdítja arra Julit, hogy a saját lelkében tegyen rendet. Ő azonban nem adja fel, és az erdélyi út során be is bizonyosodik, hogy megérzései nem csaltak: apai nagyanyja családjában bizony homályos foltok vannak, amiknek titkát senki sem ismeri. A keresgélés közben új családtagokra bukkan, akik őszinte örömmel fogadják, és azonnal segítségére sietnek a nyomozásban, legfőképpen Manka, aki szinte új testvérként robban be Juli életébe. Kisebb bökkenőként az idegenvezető/családfakutató Csaba beleszeret a lányba, aki ugyan szimpatizál vele, de a gondolatait egyre inkább a Pesten hagyott Dan foglalja le. A Szárhegyen töltött idő alatt sok mindenre fény derül, ám a végső következtetések előtt véget ér az utazás, haza kell menni. Otthon a család részéről újabb etap kezdődik, hogy lebeszéljék a lányt a további kutatásról, ám huga hirtelen pártolni kezdi az ötletet, sőt mi több, hazautazik, hogy nyáron együtt térjenek vissza a frissen megtalált rokonokhoz. Így is történik minden, s bónuszként Dan is velük tart a zenekarával egy ottani koncertkörútra. Az események felpörögnek, s miközben a két testvér újra közel kerül egymáshoz, egy szerelem is elkezdi kibontani a szárnyait. 

A testvéri szeretet ereje vitathatatlan, olyan kapocs ez, amit a génjeinkben hordozunk. (Tekintsünk el a szélsőségektől!) Nekem is van testvérem, s bár fiatalabb korunkban rengeteget háborúztunk, mára azt mondhatom, nagyon jó a kapcsolatunk. <3 Öröm volt olvasni Juli és Bogi kapcsolatának alakulását: az ugratásokat, a piszkálódásokat, és aztán az erős összhangot, ami a múlban való barangolás során újra összekovácsolta őket. Igazi példái annak, hogy bár két testvér is lehet nagyon különböző személyiség, mégis olyan szeretet fűzi össze őket, ami elszakíthatatlan. Mindkét lány értékrendje a helyén volt, s bár különböző utakon próbáltak érvényesülni, a vidéki családi fészek együtt várta haza őket. Ebbe az idillbe nem is léphetett volna be egy arra méltatlan fiú, mint ahogy azt a lányok apukája korábban egyértelművé is tette. :) Dan magával ragadó személyisége nem csak Julit, de nővérét is levette a lábáról, így őszintén terelgette őket egymás felé. Juli pörgős, kaotikus életét tökéletesen kiegyensúlyozta a nyugodt, határozott fiú, így én is nagyon drukkoltam nekik, hogy sikerüljön. Brigi azért párszor megizzasztott, hogy lesz-e ebből végül valami, amit azonban nem bánok, merte ez annyira harmóniában volt az eseményekkel, hogy másként lehet nem is tetszett volna ennyire. 

"(...) nem az a leggazdagabb ember a világon, aki a pénzt birtokolja, hanem az, aki a legszínesebben, legösszetettebben látja a világot."

A letűnt Erdély olyan szépen van megidézve, nem sok és nem is kevés, pontosan annyit kapunk belőle, amennyit a történet megkíván. A leírások finomak, érdekesek, szinte láttatják a tájat, az épületeket és az akkori életet. Minden titok értelmet és magyarázatot nyer olyan történelmi apróságokkal, amik csodásan illenek egymásba, és az akkori mentalitásba, gondolkodásba. Külön kiemelném az ízes szóhasználatot, ami még izgalmasabbá és autentikusabbá tette az egészet. Nüansznyi finomságok - mint például az erdélyi ételek, italok, vendégfogadási szokások- voltak a hab a tortán, abszolút érezhető, hogy Erdély Brigi szíve csücske, alaposan beleásta magát mind a történelembe, mind a jellegzetességekbe. Az ezekből létrejött mese egy igazi szívmelengető történet családról, önmagunk kereséséről és megtalálásáról, valamint a múlt és a letűnt világ ismeretének fontosságáról. 

Azt hiszem nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, Brigi nagy zenerajongó. :) Az egész regényt végigkísérik itt-ott elejtett dalszöveg részletek, amik annyira szuperül passzolnak az adott szituációkhoz, külön melengették a szívemet, és meg is hallgattam őket utána. A művészet jelenléte mindenütt fellelhető, tekintve a zenét, a rajzokat, a festményeket, s mindez picit visszahozta bennem A hajtű iránti rajongásomat is, és végérvényesen elkönyvelhettem azt is, hogy Tapodi Brigi igazi művész: művészi szépséggel fogalmaz meg érzéseket, s burkol be velük fontos és elgondolkodtató dolgokat, miközben az olvasó remekül szórakozik a történet kanyargós ösvényein. A családi múlt nagyon fontos, elődeink sorsának ismerete rengeteg mindenre adhat magyarázatot a saját életünkkel kapcsolatban is. Én hiszek ebben, kutakodom utána, és mindig boldog vagyok, ha olyasmit tudhatok meg, ami addig rejtve volt. Ajánlom ezt a kötetet mindenkinek, aki szereti a szép stílusban megírt, szívmelengető családregényeket, és szeret kalandozni a régi idők embereinek életében. 

Köszönöm az élményt, ismét kiemelkedő volt! <3