Annak ellenére, hogy nagy Disney rajongó vagyok, az Aranyhaj teljesen kimaradt nekem, a mai napig nem láttam a mesét.

Természetesen azért egy 7 éves hercegnő anyukája lévén van némi fogalmam a szereplőkről, különösen az aranyszőke loboncú lányról és kis kaméleon barátjáról (van egy saját házi Pascalunk😊). Kezdetektől fogva gyűjtögetem a Sorsfordító Történetek sorozatot a gyerekek jövőbeni könyvtárába, s mivel magam is előszeretettel veszek kézbe ifjúsági regényeket, pár kivétellel olvastam is az eddig megjelent köteteket. Így került hát hozzánk az Aranyhaj retelling is, melyet ezúton is nagyon köszönünk a Manó Könyvek csapatának! <3

FÜLSZÖVEG: Hogy ​megmentsék királynőjük és születendő gyermeke életét, a hűséges alattvalók mindenfelé keresik a gyógyító erejű Aranyvirágot… ehelyett azonban véletlenül a Holdvirágot viszik el a palotába. A csillogó virág meggyógyítja a királynőt, aki egészséges lánygyermeknek ad életet. A kislány haja ezüst, mint a fényesen világító hold. Ám ezüst hajának veszélyes varázsereje van: gyógyítás helyett kárt tesz másokban. A királyság biztonsága érdekében Rapunzel hercegnőt egy nagytudású boszorkány, Gothel asszony gondjaira bízzák, és egy toronyba zárva éli az életét.
Rapunzel tizenkilenc évet tölt a torony falai között. Elfogadja, hogy az embereket meg kell védeni mágikus hajától. Amikor végül úgy dönt, hogy elhagyja az egyetlen otthont, amit valaha ismert – hogy láthassa a lebegő fényeket, melyek minden évben megjelennek az égen a születésnapján –, két tolvaj társaságában váratlan kalandokba keveredik. Az egyikük Gina, a feltörekvő törvényen kívüli, a másik pedig Flynn Rider, a körözött bűnöző. Rapunzel ráébred, hogy a története, a mágikus haja és a jövője sokkal több meglepetést tartogat, mint azt valaha képzelte.

A könyvet itt találod

Számomra egyértelműen a sorozat ezen része indult a legmegkapóbban, azonban hogy ezt felvezessem, muszáj egy hangyányit spoilereznem. Amennyiben ez valakit zavar, kérem ne olvasson tovább, mert a későbbiekben is vissza fogok térni ehhez a párhuzamhoz. A történet egy kórházi szobában kezdődik, ahol is egy 16 éves lány kapja az aznapi kemoterápiáját. Kísérője a bátyja, aki imádott kishuga kedvéért már milliomodszorra nézi vele végig kedvenc meséjét, az Aranyhajat. Amikor a lány felolvasva is szeretné hallani, bátyja, Brendan gondol egyet, és megcsavarja a már betéve tudott regét, új köntösbe bújtatva, saját maga készítette rajzokkal illusztrálva adja elő a mesét. Daniella – a kishug – persze eleinte mindenbe beleköt, hiszen imádja az eredetit, de aztán szép lassan elvarázsolja az új verzió, kíváncsian merül bele a Brendan alkotta új világba.

"Még a világ legderűsebb embere is néha maga alá kerül egy magánzárkában – mert a torony végső soron az volt."

Braswell alapjaiban azzal változtatott a történeten, hogy az Aranyvirág helyett a Holdvirág adott mágikus erőt Rapunzelnek, ami a Hold változásaival párhuzamosan a varázserőt is befolyásolta. Természetesen ez születésekor még nem derült ki, mindenki abban a hiszemben élt, hogy az Aranyvirág mentette meg a királynő és a hercegnő életét. Egészen egy végzetes napig…Lényeg a lényeg: erős ráhatásra a királyi pár Gothel asszony gondjaira bízta egyetlen gyermeküket, aki aztán bezárta a már jól ismert toronyba. A kötet első negyede nagyjából ezzel is foglalkozik, erősen fókuszba állítva azt, hogy egy gyermeknek mennyire meghatározó az anyjához fűződő viszonya. Rapunzel és Gothel esetében persze ez erősen megkérdőjelezhető, hiszen a lány nem tudja az igazságot, emiatt igazi anyjaként szereti fogvatartóját. Számos jelenet támasztja alá, hogy a mérgező álszeretet mennyire meg tudja ingatni egy felnövőben lévő emberke lelki világát, aki a pszichés bántalmazás ellenére is kötődik és ragaszkodik az egyetlen emberi kapcsolatához. Gothel ügyesen hitette el Rapunzellel, hogy az ő érdekében nem hagyhatja el a tornyot, de hatalmas nyomást helyezett rá ennek magyarázatával: óriási veszélyt jelent mindenkire. 

"Nem ugyanaz nevelni és szeretni valakit."

A tizenkilencedik születésnapján Rapunzel végre összeszedi minden bátorságát és elhagyja a tornyot, ezzel számtalan veszélybe és kalandba sodorva magát. Nyomába erednek a varázsereje után ácsingózó gonosz nemesek – többek között a hírhedt Báthory grófnő -, de nem egyedül kell menekülnie előlük, hű társakra lel Flynn és Gina személyében. Kicsit talán a fiatal felnőttkor szimbóluma ez, amikor a szülők „fennhatósága” alól kiszabadulva az emberre rátalálnak az igaz barátok és az első szerelmek, akik aztán egyfajta második családként funkcionálnak a későbbiekben. Nagy horderejű, számos kérdést felvető szembesülés Rapunzel számára, amikor kiderül az igazi származása és múltja. Alapjaiban remeg meg a világról, s legfőképpen a magáról alkotott képe, de egyben új jövőt is kínál: maga választhatja meg a sorsát. 

"- Mindez már a múlté, gyermekem. Felesleges siratnod, ami elmúlt (...) Ott nem lelsz nyugalmat."

Liz Braswell (Forrás: Facebook)

Nem ez volt a legjobb élményem a sorozatból, de a megírásának motivációja mindenképpen a legkedvesebb volt számomra. Liz Braswell húga maga is rákkal küzdött, számtalan kemoterápiát ültek végig együtt. Nem meglepő, hogy egy a kezelésektől végtelenül kimerült, haját vesztett nőnek/lánynak Aranyhaj lesz a szíve csücske, főleg, ha a varázslatos hajkorona még gyógyító erővel is bír. Azt hiszem Rapunzel története számos más szemszögből is erőt adó lehet, hiszen elszigetelt, magányos kislányból bátor, harcra képes fiatal nő lett, aki rátalált a saját útjára.   Barátság, szerelem, kaland és persze ágy cuki kis kaméleon. Tökéletes összetevői egy szórakoztató ifjúsági regénynek, melyben az igazi mélységet a mesélő és húga elszakíthatatlan testvéri szeretete és a gyógyulásba vetett rendíthetetlen hit adja.

A kötetért hálás köszönetem a Manó Könyveknek! <3