Fényűző házak, csillogó partik, jóképű férfiak és csinosabbnál csinosabb eladósorban lévő lányok.

Szinte már Jane Austen-i a hangulat, ám ez ne tévesszen meg senkit. A Davenport család jóval több, mint egy romantikus történelmi fikció, hiszen a habos-babos felszín alatt az 1900-as évek Amerikájának egyik legzajosabb, legtöbb érzelmet és indulatot generáló időszaka zajlott. A rabszolgaság eltörlésével a faji előítéletek nem szűntek meg, a szegregációs törvények igencsak megkeserítették az afroamerikai polgárok életét. Bátraké a szerencse – szól az alcím, és talán ez a mondat a legigazabb az egész elbeszélésre, itt bizony csupa, a maga módján bátor szereplővel volt szerencsém megismerkedni. Hangsúlyozom: a maga módján, hiszen a bátorság mindenkinek mást jelent, ám vitathatatlanul nagy merészségre a vall a kor és a társadalom, vagy akár a család elvárásaival szemben döntéseket hozni. Mutatom is a FÜLSZÖVEGet. 

Romantikus történelmi fikció a Bridgerton és az Emily Párizsban rajongóinak! A Davenport család lány tagjai, szolgálójuk és legjobb barátnőjük egy forrongó időszakban próbálják megtalálni az útjukat az életben és a szerelemben. 1910-ben járunk, Chicagóban. A vagyonos és tekintélyes Davenport család rangját William Davenport, az egykori rabszolga harcolta ki. Fényűző körülmények között élnek, szolgákkal, ezüst étkészlettel és ragyogó partikkal, a szerelmet keresve - még ott is, ahol nem kellene. A gyönyörű Olivia az alkalmas férjjelöltet keresi, míg meg nem ismerkedik a karizmatikus emberi jogi harcos Washington DeWhight-tal, és fel nem szikrázik köztük a levegő. A fiatalabb lányt, Helent sokkal inkább az automobilok érdeklik, mint a szerelem - csakhogy rövidesen nővére udvarlójához kezd vonzódni. Amy-Rose, a szolgálójuk saját üzletről álmodozik, és egy olyan férfiról, aki sosem lehet az övé: Olivia és Helen bátyjáról, Johnról. A férfira Olivia legjobb barátnője, Ruby is szemet vetett, bár úgy tűnik, kevés sikerrel, míg családja nyomására flörtbe nem kezd, egy másik férfi érdeklődését felkeltve. A Davenport család-sorozat első kötete az amerikai történelem és a fekete polgárjogi harcok egy kevéssé ismert korszakába vezet el, C. R. Patterson és családjának igaz történetére alapozva. A fordulatos, magával sodró könyvben négy elszánt fiatal nő küzd azért, hogy a saját útját járhassa és a szerelemre is rátaláljon.

3345523

Mivel sem a Bridgerton, sem az Emily Párizsban című sorozatot nem ismerem, nagy szerencsémre teljes mértékben elvárások és lehetséges összehasonlítások nélkül kezdtem neki az olvasásnak. Az elbeszélés négy elbűvölő lány, Olivia, Helen, Amy-Rose és Ruby életének mindennapjain át bontakozik ki, akiket összeköt a közös origó, a Davenport család. Olivia és Helen maguk is Davenportok, Ruby pedig egy hozzájuk nagyon közel álló másik család egyetlen lánygyermeke, Olivia kebelbarátnője. Amy-Rose a Davenport családot szolgálja, s bár együtt nőttek fel, azért ő képviseli a másik oldalt, ahol nem aranybölcsőbe született valaki. Az elvárások mindannyiuk számára adottak, kinek-kinek a környezete által rászabott szerepben kell bizonyítania. Természetesen azért ezek a csodás lányok lázadni kezdenek, s ettől lesz igazán jó a regény.
 

"– Gondolod, akad egy titkos katalógus, amelyből a szülők megfelelő férjet választanak?
– Ha van ilyen, előfizetnék rá […]."

Mint ahogy azt a romantikus címkéből sejthetjük is, az események közös mozgatórugója a szerelem. Fiatal lányok, életük hajnalán mi másra vágyhatnának, mint a hercegre fehér lovon. Vagy mégsem? Legnagyobb elragadtatásomra bizony hőseinknek nem ez volt minden vágyuk, vagyis nem egészen ebben a formában. A három gazdag, afroamerikai lány, Olivia, Helen és Ruby sorsában mindenképpen ez a cél szerepelt az elsődleges helyen, ám családjukkal ellentétben ők magát a szerelmet igyekeztek megtalálni, nem pedig a pénzügyileg megfelelő választást, amit a szüleik sugallni igyekeztek. Ruby számára volt talán a legnehezebb ennek megvalósítása, mert rajta plusz nyomásként nehezedett családja ingatag helyzete és édesapja nagyratörő céljai. Olivia, a tökéletes gazdag lány megtestesítője volt, csodálatos ruhakölteményei, hibátlan külseje és modora igazán kívánatos feleségjelöltté tették a kérők szemében. Sokáig ő maga is lubickolt ebben a szerepben, ám egy váratlan találkozás felnyitotta a szemét a körülötte lévő világra, ami nagyon is távol állt a családjuk életvitelétől. Huga, Helen igazi lázadó lélek, sokkal szívesebben töltötte az idejét titokban az apja műhelyében, ahol az autó motorok rejtelmeiben elmerülve érezte magát igazán elemében. Nem igazán „lányos” hobbi, ugye? Végül, de nem utolsó sorban Amy-Rose, aki a legkedvesebb volt a szívemnek. Ugyan szolgálóként élt egy fedél alatt a lányokkal, mindannyiuk közül ő volt a legcéltudatosabb, egyedül neki voltak konkrét tervei, melyek megvalósításához napról napra közelebb jutott. Persze neki nem is nagyon volt más választása, hiszen szegény származása miatt nem volt más esélye, mint önerőből megteremteni a jövöjét. A négy lány mellett naná, hogy nem hétköznapi férfiak tűntek fel, méltó és illő társaik lettek a felgyorsuló eseményekben, hol megingatva, hol megerősítve egymást.

"Nem könnyű egyensúlyozni aközött, amit az ember akar magának, és amit a családja szán neki."

Mitől vált igazán különlegessé az elbeszélés? Megmaradhatott volna egy rózsaszín álomképnek, ahol a jó elnyeri jutalmát, a kitartó munka meghozza a gyümölcsét és mindenki boldogan él szerelemben, míg meg nem hal. Marquis azonban nem ragadt bele a szirupba, hanem szépen elegyítette azt a valósággal, ami korántsem volt annyira fényűző. Rávilágított arra, hogy bár kitartó, kemény munkával egy színes bőrű is meggazdagodhatott, ám ettől függetlenül mindig maradtak olyanok, akik ferde szemmel néztek rájuk. A múlt sebeit minden fekete család cipelte magával, a pénz sem feledtette el azt a sok szenvedést, ami a rabszolgatartás alatt gyűlt fel. A felszabadulás után a szegregáció árnyékolta be a mindennapokat, a fejlődés ellenére még mindig tömegek zárkóztak el az elől, hogy egyenrangú emberként tekintsenek sötétebb bőrű társaikra. A gazdagok elit világában bőrszínre való tekintet nélkül uralkodott a sznobizmus, az elitizmus, ráadásul a nők helyzete is nagyon távol áll még az egyenjogúságtól. Kicsit mélyebbre ásva a családi dinamikák is boncolgatásra kerültek, kiválóan megvilágítva azt, hogy milyen nehéz állandó elvárásoktól terhelve élni úgy, hogy az igazán vágyott élet egészen más utat kívánna, legyen szó férfiakról vagy nőkről.

"Szerintem a legnehezebb, amit tehetünk, hogy eldöntjük, mit akarunk, és elindulunk a felé."

Krystal Marquis headshot photo credit Kimberly Marquis 1

Krystal Marquis (Forrás: Ebony)

Azt gondolom, hogy ez egy remek történet volt, ráadásul pont ott maradt abba, ahol a leginkább olvastam volna még tovább – köszi Krystal -, így repesve várom a folytatást. Számomra pont ilyen egy jó ijfusági regény: olyan hősökkel kalibrálja a mondanivalóját, akik igazán példaértékű döntéseket hoznak. Hibáznak? Persze, ki nem! Adott pillanatban a legnehezebb magát a döntést meghozni, ahogy a fenti idézet is jól megfogalmazza, ám odáig el is kell jutni. A Davenport család szereplői kivétel nélkül szerethetők, fejlődnek, keresik az útjukat. Igazi úttörők, akik mernek szembemenni az elvárásokkal és kitörni a skatulyákból, rajtuk keresztül pedig csodás látképet kapunk a változó Amerikáról, ahol az ipari forradalom berobbanása és a társadalmi változások együttese alakítja a jövőt. A történelem és a romantika nem ment egymás rovására, pont kellemes elegyet alkotva vittek végig a történeten, miközben egy pillanatra sem éreztem azt, hogy bármelyik is sok vagy éppen kevés lenne. A félelmem, mely szerint túl rózsaszín és lányregényes élmény lesz, szerencsére alaptalannak bizonyult, Marquis ügyesen lavírozott azon a vonalon, ahol nagyon is élvezhető, mélyebb mondanivalójú volt a tartalom.  Nem mellékesen jegyzem meg, a könyv külleme egyszerűen lenyűgöző, igazi éke a könyvespolcnak. Olvassátok, szeressétek, megérdemli a figyelmet!

Hálás köszönetem a Menő Könyveknek, hogy olvashattam! <3