Amióta elkezdtem könyvekről posztolni és írni, gyakran szegezik nekem a kérdést: melyikek azok a könyvek, amiket egyszer majd szeretném, hogy a gyerekeim is elolvassanak.

Amellett, hogy igyekszem általánosságban is a könyvek szeretetére nevelni őket, tényleg van egy olyan kis listám, amire azokat a címeket jegyzem fel, amiket különösen fontosnak tartok. Ezek kivétel nélkül olyan témákat dolgoznak fel, amik számomra kiemelten fókuszban vannak, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy a világ mennyi veszélyt rejt. Nem könnyű együtt élni azzal a gondolattal, hogy nem tudom őket minden rossztól megvédeni, és azt hiszem felkészülni sem lehet mindenre, ki tudja mit hoz a jövő. Ettől függetlenül mindig az a cél lebeg a szemem előtt, hogy ne legyenek tabu témák, hiszem, hogy minden életkorban le lehet ülni beszélgetni bármiről az életkoruknak megfelelő szinten. Tetszik vagy sem (többnyire nem) be kellett látnom azt, hogy a saját gyerekkorom óta olyan rohamtempóban változott meg a világ és az emberek, hogy a mai gyerekeknek és fiataloknak számtalan olyan dologgal kell szembenézniük, amik 10-20 évvel ezelőtt még csak nem is léteztek. Nem kell messzire mennünk, elég csak az internet berobbanására és a különböző social media felületekre gondolnunk, amik megannyi formában hozták magukkal a jó dolgok mellett a rosszakat is, az elmúlt évek extrém történései pedig alaposan az utóbbi irányba vittek szinte mindent.

"Ha nincs fent a közösségi oldalakon, a lájkok nélkül a való életben mégis kire számíthat?"

Noha mindig is akadtak olyan veszélyek, melyek elsősorban a gyerekeket érintették nagyobb számban, vitathatatlan, hogy az elmúlt években elharapódzott a dolog. Szinte már mindennapos rémhír a médiában, hogyan zaklatják egészen kicsi és nagyobb iskolások öngyilkosságba osztálytársaikat, hogyan hajszolják bele egymást ostoba, életveszélyes kihívásokba, illetve ilyen-olyan módon készült videók, képek általi zsarolások, visszaélések sem ritkák. Az ész nélkül posztolt képek, a korlátok nélkül használt social media új teret nyitott a szexuális bűnözőknek, a betörőknek, arról már nem is beszélve, ahogy az arc nélküli profilok kritikátlan stílusban szállnak rá bárkire, akit kipécéznek, és zaklatják megállás nélkül. 

Ornella Della Libera Olaszországban, konkrétan Nápolyban tevékenykedő rendőrnő, meghatározó alakja a gyermekvédelemnek. A Kolibri Kiadó #POV sorozatában megjelent Durva című könyvében igaz történeteken keresztül mutat be olyan eseteket, melynek elszenvedői mind fiatalkorúak voltak. A cím roppant találó, mert olvasás közben valóban a DURVA szó ugrott be először nekem is, többször küzdöttem a könnyeimmel, hogy ezeken a megrázó dolgokon hány és hány gyerek megy át éppen ebben a pillanatban is. 

FÜLSZÖVEGAzt gondolod, ezek biztos nem igaz történetek. És még ha azok is, te soha nem kerülnél ilyen helyzetbe. Ugye? Tévedsz! Nagyon is valódi, durva sztorik, amik veled és a barátaiddal is megtörténhetnek, de mindig van kiút.Szexting, pedofília, drinking challenge, játékfüggőség, molesztálás, függés a közösségi hálótól, happy slapping, blue whale, titkok és diszkrimináció.
Tíz történet a nápolyi rendőr-írónő tollából olyan fiatalokról, akik csapdába estek…

Durva

A könyvet itt találod

Ahogy a fülszövegben is szerepel, szeretnénk azt hinni, hogy ilyen dolgok velünk és a szeretteinkkel nem történhetnek. Sajnos azonban a valóság más arcát mutatja: bárkivel -legyen szó gyerekről vagy felnőttről – történnek rossz dolgok, amiket nem lehet kivédeni. Nagyon ritkán olvasok kommenteket cikkek, posztok alatt, mert minden egyes alkalommal beleszaladok az áldozathibáztatásba. „Minek tette fel azt a képet?” „Miért úgy öltözködött, ahogy?” „Miért hagyta magát, miért nem ütött vissza?” Gyerekek esetében pedig az örök kérdés: „Hol voltak a szülők???” Félre ne értsen senki, egyáltalán nem szándékozom elbagatellizálni a szülői felelősséget, de a dolog nem áll meg ennyiben. Egyértelműen alap kellene legyen a stabil, szeretetteljes szülő-gyerek kapcsolatban a bizalom, hogy az a szegény bántalmazott merjen odamenni és elmondani, hogy baj van. De mi van akkor, ha ezt mégsem meri megtenni? Mi van akkor, ha bár szeretik és támogatják mindenben, valami mégis meggátolja abban, hogy őszintén kitárulkozzon? Esetlegesen retteg a következményektől, hogy csak ront a helyzetén, ha a szülők is beavatkoznak, vagy éppen annyira szégyelli magát, hogy hallgatásba burkolózik.  

#szexting #pedofilia #drinking challange #játékfüggőség #molesztálás #függés a közösségi hálótól #happy slapping #blue whale #diszkrimináció #titkok

Ornella a teljesség igénye nélkül 10 olyan rövidke történetet írt le, melyben a fenti esetek gyerekekkel, fiatalokkal történtek meg. A kötet egyértelmű mondanivalója, hogy a csapdából mindig van kiút, még ha az érintett az adott pillanatban nem is látja azt. Nem rág szájba demagóg megoldásokat, eleve ilyenek nem is léteznek, ellenben rávilágít arra, hogy empátiával, megértéssel, összefogással és odafigyeléssel az ilyen esetek időben, vagy esetleg hatékonyabban orvosolhatók. A kulcs tényleg abban rejlik, hogy ítélkezésmentesen tudjunk megnyilvánulni, és a legfontosabb, észleljük a jeleket, mert azok mindig vannak. Igenis kell beszélni tabunak számító témákról, felhívni a figyelmet arra, hogy sajnos a mai világban érzékenyebbre kell kapcsolni a szenzorokat.

"Hibázni mindig lehet, minden életkorban. Úgy szeretném ezt elmondani neked!"

Ornella

Ornella Della Libera (Forrás: linkedin)

Rengeteget agyaltam ezen a könyvön, szó szerint sokkoló élmény volt így összeszedve olvasni ezeket a kis szösszeneteket. Azonban azt is hiszem, hogy sokkal több olyan olvasmány kellene a fiatalabb korosztálynak – és természetesen az idősebbeknek is -, ami ezekkel a valós veszélyekkel foglalkoznak, hiszen azok ott bujkálnak az iskolában, az okostelefonokban, és sajnos legfőképpen az emberekben. Ez a kis kötet remek alapot ad a beszélgetésre, arra, hogy egyáltalán elinduljon valamiféle kommunikáció az ilyen esetekről. Tökéletesen el tudom képzelni akár osztályfőnöki órákra – persze amennyiben a tanár nyitott erre -, hiszen 6 éves koruktól a gyerkőcök az idejük legnagyobb részét a suliban töltik. Kiválóan lehetne a könyv fejezetei mentén eszmét cserélni, meghallgatni egymás véleményét, esetlegesen valakit rádöbbenteni arra, hogy van kiút, nincs egyedül. Otthoni „használatra” pedig mindenképpen ajánlom betárazni akár egy kis érzékenyítéshez, akár jobban felkészítve gyerekeinket arra, hogy bizony észre kell venni azt, ha rossz a felé irányuló szándék. Kiemelném azt a finom kis apróságot, hogy a fejezetekben szereplő gyerekek többször összefonódtak, összekapcsolódtak, aki átesett valami hasonló traumán, segítő kezet nyújtott annak, akinek szüksége volt rá. Talán ez a legpozitívabb lehetőség: megtanítani azt, hogy merjenek és tudjanak felszólalni nem csupán a saját maguk, hanem mások védelmében is. Nehéz döntés egyetlen valaki mellé állni, amikor húsz másik áll vele szemben, de segítséget kérni mindig lehet. Fontos az edukáció, minél több információ áramlik, annál nagyobb eséllyel lehet megelőzni, illetve orvosolni az ilyen helyzeteket. A könyv végén egy szuper JELZŐRENDSZER is szerepel, melyben piros, sárga és zöld lámpák (értelemszerűen, mint a kreszben) mentén össze van szedve, hogy ki, mit tehet vagy nem tehet a gyermekek védelmében. Plusz pirospont az ingyenesen hívható segélyvonalak listájáért, melyben azon szervezetek találhatóak, akik kiemelten foglalkoznak gyermekvédelemmel. Jómagam biztosan elő fogom venni, amikor eljön az idő, hogy beszélgessünk róla.

Hálásan köszönöm a Kolibri Kiadónak a könyvet! <3