Ritkán múlik el hónap anélkül, hogy legalább egy ifjúsági könyvet el ne olvasnék.

A hivatalos verzió szerint előolvasok a gyerekeimnek, ami igaz is, ám emellett magam is óriási rajongója vagyok a fiataloknak szóló történeteknek, kiváltképp, ha nem csupán szórakoztató, hanem fontos mondanivalóval és tartalommal is bír. Amikor az Alexandra Kiadó megtisztelt azzal a lehetőséggel, hogy elolvashatom a Skandar és az unikornistolvajt, teljes lázba jöttem, hiszen a külföldi könyves oldalak, fórumok ódákat zengtek róla. Izgatottam kezdtem neki ennek a monumentális méretű kötetnek, és azt rögtön az elején el is kell mondjam, hogy imádtam. Varázslatos kaland volt felnőttként is, telis-tele izgalmakkal és fordulatokkal, a lapok pedig nem csupán a mágiától, hanem nagyon is emberi érzelmektől izzottak. 

FÜLSZÖVEG: Skandar Smith egész életében unikornislovassá szeretett volna válni.
Azon kevés szerencsések közé tartozni, akik kikelthetnek egy unikornist. Holtig tartó köteléket kialakítani vele, majd együtt szárnyalni a dicsőségért. Hőssé válni. Ám amikor álma végre valóra válna, váratlan veszély támad. Egy elvetemült, mindenre elszánt ellenség ellopja a Sziget legnagyobb hatalmú unikornisát, és a kétségbeesett küzdelembe belebonyolódó Skandar olyan titokra lel, amely egész világát elpusztíthatja… Szokatlan hősök, pusztító mágia, ádáz égi csaták és vérszomjas unikornisok; ettől a bámulatos fantasysorozattól szárnyalni fog a szíved!  

A könyvet itt találod

Minden egyes alkalommal kihangsúlyozom az ifjúsági könyveknél, hogy személyes véleményem szerint csakis úgy szabad értékelni és véleményezni, ha szem előtt tartom azt, hogy milyen korosztálynak íródott. Soha nem támasztok irreális elvárásokat ezekkel a történetekkel szemben, hiszen egyértelműen nem az fogja megmozgatni a tizenéveseket, mint engem harmincon túl. Azt viszont már tudjátok rólam, hogy lélekben pillanatok alatt váltok vissza gyermekké, teljes önfeledségben tudok belemerülni a kiskamaszok világába. :) Engedjétek meg, hogy pár számomra kedves idézeten keresztül vezesselek végig bennetek azon, hogy miért is tetszett nekem ennyire ez a kötet.

"Skandar a tányérjába bámult. Hogyan is magyarázhatná el, hogy nincs barátja, akit meghívhatna? Azt meg pláne, hogy erről főleg apa tehet. A baj az volt, hogy apára oda kellett figyelni, amikor nem volt jól - vagyis nem volt elég boldog -, emiatt Skandar kimaradt a "normális" dolgokból, amikor barátkozni lehetett volna. (...) És az apáról való odafigyelés azt is jelentette, hogy Skandarnak néha nem akadt tiszta ruhája, vagy nem jutott ideje a fogmosásra. És ezt bizony észrevették. Mindent észrevettek - és mindenre emlékeztek."

A kamaszkor kezdete mindannyiunk életében ijesztő, az a rengeteg testi és lelki változás alaposan kikezdi nem csupán a felnőni készülő gyereket, hanem a környezetét is. Még a legharmonikusabb szülő-gyerek kapcsolat is gyakorta megsínyli ezt az időszakot, az pedig már senki számára sem újdonság, hogy a diszfunkcionálisan működő vagy éppen csonka család, illetve a család teljes hiánya mekkora mértékben nehezíti meg ezeket az alapjáraton sem könnyű éveket. A mi Skandarunk élete sem volt könnyű. Édesanyja korai halála után édesapjával és nővérével élt egy kicsiny lakásban, ráadásul felnőniük is túl korán kellett, mert teljesen átfordultak a szerepek. Apjuk, bár nagyon szerette őket, saját gyászával és démonaival küzdve nem igazán volt képes sem anyagilag, sem érzelmileg biztos hátteret nyújtani nekik. Előfordultak ugyan jobb időszakok, de a testvéreknek leginkább magukról kellett gondoskodniuk, ami azonban kettejüket nagyon szoros szövetségbe kovácsolta össze. Világukban szinte minden az unikornisok és azok lovasai körül forgott, a gyerekek életének fontos napja volt a keltető vizsga, ami egész későbbi életüket meghatározta. Skandar nővére minden várakozásuk ellenére sem ment át annak idején ezen a fontos próbatételen, a fiú vizsgájára készülve pedig rengeteg visszás érzés került napvilágra, többek között az, hogy ha az övé sikerül, akkor hosszú időre el kell válniuk. Kettejük személyisége elég különböző volt, ugyanazon problémák ellenére teljesen máshogy szocializálódtak, ami főleg a suliban nyilvánult meg. Míg Kenna magabiztossággal, bátran vette az akadályokat, Skandar tipikusan a kipécézett gyerek volt társaik szemében, ám ennek ellenére ő maga nem félt kiállni a gyengébbek védelmében. Az évek óta tartó lejtmenet megkoronázásaként a nagy napon a fiú még a vizsgaterembe sem jutott be, meg sem kísérelhette a megmérettetést, a jobb élet reménye pillanatok alatt szertefoszlott. 

"Nem számít, honnan származol, mennyire voltak veled szemetek a szüleid, hány barátod van, vagy mitől félsz. Ha Sziget hív, felelned kell. Kikölthetsz egy úly esélyt. Egy új életet."

A sors és egy titokzatos, unikornis hátán érkezett nő révén a fiú vizsga nélkül is eljutott végül a szigetre, ahol megkapta élete nagy lehetőségét: megkísérelhetett kikeltetni egy unikornist. A történet innentől vált izgalmassá, hiszen itt nem rózsaszín, szivárvány sörényű, cukimuki póniszerű állatokról volt szó, hanem varázserőtől duzzadó, félelmetes vadállatokról, akik ha emberhez való kötődés nélkül keltek ki, a vadonban borzalmas, gyilkos árnyakká váltak. Maga a sikeres keltetés sem volt önmagában siker, hiszen onnan kezdve hosszú évek kemény munkája kellett ahhoz, hogy unikornis és lovasa erejük maximális összehangolásával és kihasználásával tudjon együttműködni. Skandar ugyan sikeresen kikeltette saját, extrán különleges egyszarvúját, ám a neheze csak ezután következett, ahogy azt már az állat neve, a Gazfickó is suggalja. :) 

"Egy elemhez kapcsolódni nem azt jelenti, hogy egy bizonyos fajta ember vagy, az elemek, ahogy az emberek is, látható  és láthatatlan részekből vannak összerakva."

Négy elem: tűz, víz, föld, levegő. Ennek megfelelően folyt tovább a képzés, s az a szívmelengető folyamat is, ahogy a mindig magányos Skandar szép lassan barátokra talált. Neki halmozottan nehéz helyzete volt több szempontból is, ám ezekről nem beszélnék most, nem szeretnék spoilerezni. Lényeg a lényeg, ahogy telt múlt az idő, számos olyan tragikus és világokat befolyásoló esemény borzolta a kedélyeket, amikbe a gyerekek akarva, akaratlanul belekeveredtek. Flo, Bobby és Mitchell mindannyian teljesen más környezetből érkeztek, családi hátterük, erősségeik és félelmeik is teljesen más skálán mozogtak. Végül pont ezek a különbségek emelték kapcsolatukat igaz barátsággá, s váltak egymás támaszaivá, szövetségeseivé. Megbízni valakiben, mindig rizikós, az pedig kifejezetten ijesztő, amikor olyanok tudnak rólad fontos dolgokat, akiket nem is ismersz, nem tudod mire fogják használni ezeket az információkat. Itt sem volt ez másként, s az is bebizonyosodott, hogy a látszat csupán egy dolog, a valóságban még a legmenőbbnek tűnő iskolaelsőknek is megvannak a maguk gyenge pontjai.

"Cserbenhagyva lenni, különösen, ha szülők tesznek ilyet, az tényleg a legrosszabb."

Összességében ez a szuper kis történet teljes komplexitásban összefoglalja és mágikus keretbe helyezi a kamaszkor nehézségeit, amik mellett azért ott vannak a szépségei is. Ki ne gondolta volna az élete során azt, hogy a szülei nem értik meg, nem támogatják megfelelően, vagy éppen tönkre teszik az életét irreális elvárásaikkal? (Én bevallom többször is gondoltam annak idején. XD ) Ilyenkor olyan jó lenne egy teljesen más világba átlépni, ami tele van varázslattal, mágikus lényekkel és olyan barátokkal, akik második családként megadják azt a támogatást, amire igazán szükségünk van.

A.F. Steadman sorozatindító kötete bármelyik oldalról nézem, elismerést érdemel. A megszólított korosztályt foglalkoztató problémák mind szépen felvonultak, nem voltak sem elbagatellizálva, sem túldramatizálva. Szépen megoszlottak a karakterek között, ezzel is hangsúlyozva azt a fontos üzenetet, hogy senki sem lehet tökéletes és ez így van jól. Barátokat találni, önálló döntéseket hozni sosem könnyű, a legnehezebb pedig talán a családunktól függetlenül definiálni magunkat. Skandar tökéletes példa erre, neki mindhárommal meg kellett birkóznia, miközben egyik kalandból keveredett a másikba. Az unikornisok megközelítése nekem nagyon tetszett, sokkal közelebb állt hozzám, mint a csillámporos verzió. Egyfajta érzelmi tanulást is véltem fellelni az egyszarvúak és lovasaik közötti szoros kapcsolatban, kiválóan visszatükrözték, mennyire fontos tisztában lennünk az érzéseinkkel és azok kifejezésével. Határozottan ennek tudtam be a „kötődés” nélküli állatok viselkedését, számomra ez teljes mértékben a szeretet és törődés nélküli élet szimbóluma volt. A cselekmény kellőképpen szövevényes és izgalmas, pont a kellő időben voltak beszúrva a csavarok, ezek többségén meg is lepődtem. ( Mondtam, hogy pillanatok alatt váltok gyerek gondolkodásra. XD )Nem szaporítom tovább a szót, őszintén írhatom le, hogy remek olvasmány volt. Eredeti, izgalmas fantáziavilág, szeretnivaló, hétköznapi problémákkal küzdő karakterek és lenyűgöző mágikus lények. Alig várom a folytatást, mindenképpen követni fogom Skandar és az unikornistolvaj sorsát. Szívből ajánlom vakációs olvasmánynak 10-12 éves kortól, de felnőtteknek is, akik szeretik a varázsvilágot! :)

Hálásan köszönöm az Alexandra Kiadónak, hogy elolvashattam! <3