Az utóbbi időben egyre több retelling sztori kerül a polcokra, A Manó Könyvek Sorsfordító sorozata kifejezetten a mesék világába kalauzol bennünket, "Mi lett volna ha...?" mottóval.

Mivel a korábbi kötetek nekem kifejezetten tetszettek, az Aladdint feldolgozó csodás lila (kedvenc színem) könyvecske is felugrott a polcra és nem is várt sokat az olvasásra. Az az egy biztos, hogy a szó szoros értelmében új élmény volt. :)

FÜLSZÖVEG

Aladdin egy csavargó. Megannyi sorstársához hasonlóan, mindig csupán még egy újabb napot próbál túlélni az elszegényedett Agrabah-ban. Jázmin egy hercegnő, aki épp házasságra készül lépni kijelölt vőlegényével. Semmit sem akar jobban, mint elkerülni a rá kiszabott sorsot, hogy megláthassa, mi rejlik a palota falain kívül. Amint azonban a Szultán legbizalmasabb tanácsadója, Jafar hirtelen hatalomra tör, minden megváltozik. Egy ősi lámpa segítségével Jafar a varázslat törvényeit megtörve képessé válik a szerelem és halál uralására. Hamarosan nagy feladat vár Aladdinra és a hercegnői címtől megfosztott Jázminra: ők vezetik majd Agrabah népét a királyság szétszakításával fenyegetőző, hataloméhes uralkodó elleni lázadásban. Ez nem az a történet, amit már oly jól ismersz. Ez a történet a hatalomról, a forradalmárokról, és a szerelemről szól. És arról, hogyan képes mindent megváltoztatni egyetlen pillanat.

A könyvet itt találod

Bár rengetegen kritizálták, nálam az eredeti Disney mese és a legújabb filmfeldolgozás is tarolt, sokszor megnéztük már mindkettőt. Egyrészt Jázmin hercegnő mindig is nagy kedvencem volt: Éljenek a nadrágos hercegnők! XD Másrészt a dzsinn annyira jófej a történetben, imádom a humorát és az ide-oda zsizsegő lényét. Aladdin különösebben nem lett kedvencem, kedvelem, de nálam nem ő vitte a prímet. Egyáltalán nem bántam tehát, hogy a főszereplő most sokkal inkább Jázmin volt, aki ugyan az eredeti mesében is fontos karakter, itt azonban jóval nagyobb szerepet és jelentőséget kapott. Ami miatt viszont szomorkodom kicsit, hogy a kedvenc dzsinnem alig pár mondatnyi említést kapott, még mellékszereplőnek sem mondanám, csupán fel-fel bukkan.

Mi lett volna, ha nem Aladdin találja meg a lámpát? Nos, nem árulok zsákbamacskát, oltári nagy balhé. XD Az indító fejezetek szintre pöccre megegyeznek az eddig ismerttel, még meg is fordult a fejemben, hogy mikor jön már a csavar? Persze azért nem kellett sokat várnom, hiszen a csodabarlang után teljesen más irányt vettek az események, a lámpás a legrosszabb helyre, Jafarhoz kerül. Azonnal bevillant a Disney karakter számomra tök para arca, mindig is félelmetesnek tartottam őt. Itt még erre is rátesz egy nagy lapáttal, a velejéig gonosz tanácsadó a végletekig megőrül a hirtelen jött korlátlan hatalomtól, már-már horrorba illő tettekre ragadtatja magát. Bevallom ezek miatt a részek miatt ifjúságinak én személy szerint nem is ajánlanám, mert néha olyan érzésem volt, mintha egy zombi filmben, vagy az Ördögűzőben lettem volna. Persze mindenki döntse el hol van akár a saját, akár a gyereke ingerküszöbe, mindenesetre én 14 éves kor alatt nem ajánlanám. (Ebben a korosztály belövésben sosem vagyok jó, csupán abból indulok ki, hogy a gyerekem kezébe mikor adnám.)

Természetesen azért a gonosz hatalma jelen esetben is megtörhető, a megoldás hőseink kezében, vagyis inkább jellemében rejlik. Jázmin igazi harcos stratégaként brillíroz, míg a régi barátaira újra rátaláló Aladdin biztos támasza és fősegéde lesz. Leleményességre és bátorságra szökségük is van, mert Jafar nem válogat az eszközökben, kíméletlenül pusztít el mindent és mindenkit, aki szembeszegül vele. A fiatalok lassan kibontakozó szerelme szép keretet ad a történetnek, s finomít kicsit a drámai eseményeken, amik elözönlik Agrabah utcáit. Igazán kedves volt nekem a barátságok mellékszála, hiszen Aladdin az eredeti mesében csupán kismajma, Abu társaságán osztozott. Most egy leheletnyit bepillanthattam a gyerekkorába is, megismerhettem édesanyját és a család tragikus történetét, ami miatt a fiúból magányos tolvaj lett. A megszakadt barátságok újra összeforrtak, s a kezdeti bizalmatlanság után egy életre szólónak bizonyultak, noha időnként úgy tűnt, árulás van készülőben. Az elnyomottak összefogtak és fellázadtak, vezetőjük Jázmin pedig egyre céltudatosabban és elszántabban vezette őket a harcba. Nagyon szimpatikus volt, hogy végig dilemmázott, nem akart életeket feláldozni, egy pillanatra sem gondolta azt, hogy ő feljebbvaló lenne másoknál. Talán ez egy igazi vezető legfontosabb tulajdonsága, nem uralkodni akar, hanem eggyé válni a népével, úgy felemelkedni, hogy közben mindenki mást is felemel.

Én személy szerint ettől a könyvtől pontosan azt kaptam, amit vártam. Tökéletesen kikapcsolt, jól szórakoztam és egy szuper olvasási élményként könyveltem el magamban. Véleményem szerint pontosan ez a célja is, akárcsak a korábbi és a leendő társainak. Mindig érdekes koncepció más szemszögből, más történések mentén tekinteni egy ismert sztorira, üdítő volt most is Jázmin. Aladdin és társaik kalandjait követni. Határozottan sötét, néhol drámai, véresebb mese, mindezt azonban szépen lágyítják a szereplők gondolatai, érzelmei és tetteik. Egy szó mint száz: varázsszőnyegre fel, vár ezeregy éj! :)

A kötetért hálás köszönetem a Manó Könyveknek! <3