Az amerikai írónő neve nem volt már ismeretlen számomra annak ellenére, hogy eddig egyetlen könyvét sem olvastam.

Az Instagramon és egyéb könyves közosségekben gyakran látom a műveit, s bevallom nekem is csücsül egy a polcon, kitartóan várva a sorára. A sok pozitív vélemény és ajánlás után úgy éreztem ideje megismerkednünk, és a választásom A végzet iskolájára sorozat nyitó kötetére esett, mutatom is, hogy miért. Íme a FÜLSZÖVEG.

A Solomancia első leckéje: A tanulás még soha nem volt ennyire halálos. 

A végzet iskolájának neve Solomancia, a mágikus hatalommal bírók tanintézménye, ahol a kudarc szó szerint halált jelent - mígnem egy El nevű lány el nem kezdi feltárni a hely titkait. Itt nincsenek tanárok, nincsen szünidő, nincsenek barátok sem, csak stratégiai szövetségesek. A túlélés fontosabb, mint bármilyen jegy, mert az iskola nem engedi a diákjait távozni addig, amíg le nem teszik a záróvizsgát...vagy meg nem halnak. A szabályok csalókán egyszerűek: Ne járkálj egyedül a folyosókon! És óvakodj a mindenütt lesben álló szörnyektől! El azonban különösen alkalmas arra, hogy szembeszálljon az iskola veszélyeivel. Szövetségesei ugyan nincsenek, de sötét hatalma hegyeket képes lerombolni, és milliónyi életet eltörölni. Könnyen legyőzhetné az iskolában cserkésző szörnyeket. A gond csupán az, hogy ez a sötét mágia az összes többi tanulóval is végezne. 

A könyvet itt találod

Ütős kis összefoglaló, nem mondom! :) A Harry Potter után üresen tátongó lelkem rettenetesen megörült ennek az ígéretes sztorinak, de sajnos végül nem sikerült maradéktalanul beváltania a hozzá fűzött reményeimet. Tessék, elspoilereztem a véleményemet. XD Kezdjük inkább az elején! Főszereplőnk Galadriel (a továbbiakban El), aki maga is kihangsúlyozza, hogy semmi közze ahhoz a bizonyos másikhoz, magának való, mogorva, zárkózott lány. Nincsenek barátai, egy igazi kis pukkancs, nehezére esik bárkivel is kedvesnek lennie. Az első oldalon máris másodszor menti meg az életét Orion, a suli sztárja és ügyeletes szépfiúja, a lány azonban egyáltalán nem örül ennek. Szörnyen dühös, amiért egyáltalán szóba kell állnia a fiúval, nemhogy még meg is köszönje, lekötelezve vagy hálásnak érezné magát. Nem egy szimpatikus csajszi, eleinte kifejezetten irritált a viselkedése, olyan harapós és goromba volt mindenkivel. Ez a fránya kamaszkor amúgy sem a legjobbat szokta kihozni az emberekből, hát még ha állandó intrikáknak, pletykáknak és halálos veszélynek van kitéve. Itt akkor most gyorsan be is iktatnám magát a sulit, Solomanciát, ami nem csupán egy iskola, sokkal inkább egy vérre menő, könnyen halállal végződő kiképzőtábor. Nincsenek tanárok, nincs személyzet, vannak helyettük vérengző szörnyek, akik szó szerint bárhol, bármikor felbukkanhatnak. Ott vannak a reggeliben, a mosdóban, a könyvespolcon, a folyosókon, és minden egyes szegletből áldozataikra leselkednek. A diákok évről-évre (persze csak ha sikerül életben maradniuk) alsóbb szintre süllyednek a titokzatos szerkezetű iskola gyomrában, ahol a végzősöket a mélyben megbújva a legsötétebb, leggonoszabb lények várják a végső megmérettetésre. A halálozási ráta kifejezetten magas, csak kevesen mondhatják el magukról, hogy élve kerültek ki az iskolai évekből. A Roxfort és a Tiltott rengeteg ehhez képest bababulinak tűnik :) Tovább nehezíti a helyzetet (El szemszögéből mindenképpen), hogy a túlélés csak szövetségesekkel lehetséges, ám teljes bizalommal szinte senki iránt nem lehetnek a tanulók, nem tudhatják végül ki tör az életükre. Galadrielnek ez a legnagyobb próbatételek egyike, hiszen egyáltalán nem áll szóba senkivel, azokat is elutasítja, akik hozzá közelednének, többek között az életét újra és újra megmentő Oriont is. Szerencsére a fiú igencsak kitartó, szép lassan a lány bizalmába férkőzik csendes ragaszkodásával. Duójuk tovább bővül, miután belátják, hogy a túlélésért cserébe muszáj megbízniuk másokban, s együtt összefogva, tudásukat egyesítve menetelnek az akadályokon át.

Időnként vissza-visszaugrunk El múltjába, amiből megtudjuk miért ilyen távolságtartó és bizalmatlan, sok mindenre választ kapunk vele kapcsolatban. Bevallom ezek a részek néha nagyon zavaróan, hirtelen jöttek, teljesen megakasztottak az eseményekben, alig találtam meg a fonalat. No de vissza Elhez! Édesanyja egyedül nevelte fel, s annak ellenére, hogy imádják egymást, mégis vetül egy kis árnyék a kapcsolatukra. A lányon óriási nyomás van gyönyörű, kedves és szerfelett népszerű édesanyja miatt, aki mondhatni szöges ellentéte. Édesapjáról olyan rengeteg dolgot nem tudunk meg, de azt igen, hogy az ő oldaláról senkivel nem tartják a kapcsolatot, mert a nagymama olyasmit látott meg a lányban, ami megrémisztette őket. Ahogy teltek az évek, ez a jóslat ott lapul a mélyben, s most a Solomanciában újra előbukkan, hogy kétségeket ébresszen a lányban saját magával kapcsolatban. Elben bizony a legsötétebb mágia lakik, melynek kordában tartásához minden erejére szüksége van. Muszáj nagyon óvatosnak lennie, mert ha szabadjára engedné, valószínűleg az egész iskola, a tanulóival egyetemben atomjaikra hullanának szét...Az iskola azonban mintha éppen ezt akarná, folyamatosan "provokálja" a lányt, újabb és újabb akadályokat gördít elé. Valami készül, ez egyre egyértelműbbé válik. Szaporodnak a szörny támadások, a diákok egyre zavartabban viselkednek, s maga El is egyre többször szorul megmentésre. A sötétség nő, terebélyesedik, és nincs mese: még azoknak is össze kell fogniuk, akik addig a másik létezéséről sem vettek tudomást. 

Ha lehúzzuk a történetről a mágia köntösét, akkor wgy igazi ifjúsági regényt kapunk, egyértelműen a kamaszok problámái mocorognak a mélyben. Keresik önmagukat, próbálnak beilleszkedni, barátokat, támogatókat találni. Csinosnak is jó lenne lenni, népszerűnek is, okosnak is. Első szerelmek, első csalódások, első igazi barátságok és az első komoly, felelősségteljes döntések a jövőről. Ezeket a gyerekeket nem támogatja senki, itt nincsenek felnőttek, akikhez fordulhatnának a problémáikkal. Úgy kell helytállniuk, hogy senki nem dönthet helyettük, még akkor sem, ha a feladatok bőven meghaladják a képességeiket és tudásukat. Szinte rá vannak kényszerítve, hogy az életben maradáshoz leleményesek, talpraesettek, bátrak legyenek. Ez lenne a burkolt cél? Így készülnek fel az iskolán kívüli életre. Kicsit spártai a módszer...

Egyetlen problémám volt a könyvvel: Novik úgy csap bele a lecsóba, mintha nem sorozatinditó kötet lenne, hanem egy sokadik rész. Nem várom el, hogy mindent a számba rágjanak, de most a történet feléig gyakran éreztem magam elveszve, legalábbis ami a mágia részét illeti. Ide-oda pattogtak a varázs kifejezések, a lények nevei. Sokszor vissza kellett lapoznom, hogy volt-e már erről szó, mert csak nehezen tudtam megfejteni az összefüggéseket. (valószínűleg ez inkább az én számlámra írható). Nehezen jutottam el a megvilágosodásig, hogy mi az a "mala", hogy lesz valaki "malifikár" és úgy egyáltalán hogyan is működök ez az egész. A mágia ezen részeiről szívesen olvastam volna sokkal részletesebben és behatóbban, mert bár másoknak biztosan egyértelműbb volt, én a mai napig nem vagyok biztos abban, hogy mindent jól értelmeztem, helyes következtetésekre jutottam. A szereplők távoliak maradtak, volt akiről majdnem a végéig az sem volt egyértelmű számomra, hogy fiú-e vagy lány. Külsőleg, belsőleg meg aztán főleg  itt-ott elejtett morzsákból kellett összerakni a karaktereket, s annyira behatóan nem is sikerült. 

Összességében talán azt mondhatnám, hogy nem volt rossz, egyáltalán nem, de kedvencem sem lett. Túl sok hézag maradt bennem alap dolgokkal kapcsolatban is, amik szerintem egy sorozatnál azért igencsak fontosak az elején. Remélem és bízom benne, hogy ezek a foltok a következő részekben kitöltődnek valamennyire, mert mindenképpen szeretném folytatni a sorozatot. A csodaszép borítót külön szeretném kiemelni, egyszerű és nagyszerű, olyan, mintha egy igazi varázs könyvet vennénk kézbe. A könyv elején és végén lévő térképek nagyon jó szolgálatot tettek, könnyedén vizualizálható volt általuk a suli felépítése, elrendezése. Az alapkoncepció tetszett, a befejezés pedig kellően felcsigázott ahhoz, hogy elolvassam a következő részt is. Solomancia, még visszatérek! :)

A kötetért hálás köszönetem a Gabó Kiadónak! <3