Az elmúlt időszakban annyira telítődtem szomorú, lehangoló olvasmányokkal, be kellett iktatnom valami könnyedebb, szórakoztató könyvet, ami visszahoz az életbe. :)

A Zúzmaraszív tökéletes választásnak bizonyult, mert bár az ifjúsági irodalom címkét viseli, felnőttként is azonnal magába szippantott. A borító már megnyert magának, illetve maga a kötet, ami telis tele van fantasztikus illusztrációkkal, amik az író saját művei. Nagyon kíváncsi lettem ezek után magára Jamie Littlerre is, aki egy szuper  Facebook oldalt vezet, ahol rendszeresen beavatja a követőit mind az írás, mind az illusztrálás folyamataiba. Lessetek rá mindenképpen, én sokáig böngésztem a szebbnél szebb képeket és posztokat. :) Maga az író egy 35 éves, szimpatikus fiatalember, aki külföldön már korábban is nagy sikereket zsebelt be szuper könyveivel. Lássuk is mit ígér a Zúzmaraszív FÜLSZÖVEGe.

Messze-messze, a szörnyektől hemzsegő Hó-tenger legfagyosabb csücskében, van egy apró erődítmény. Egy Ash nevű kisfiú eltűnt szüleit várja vissza, akikre már csak egy tiltott altatódal éneklése emlékezteti...és mindent megtesz, hogy elkerülje a nagyon, NAGYON morcos Jetit, Tobut, aki az őrzője lett. De az élet hamarosan sokkal kalandosabb lesz Ash számára. Miután egy bátor mentési kísérlet rávilágít, hogy csodás varázserővel rendelkezik, hamarosan a Zúzmaraszív, egy útkereső szán fedélzetén találja magát. A szán merész felfedezőkkel van teli, akiknek épp jól jön a fiú segítsége. Vajon ők tudnak segítenei Ashnek, hogy megtalálja a családját? Ragyogó kalandokkal és humorral teli, varázslatos történet. A Jégvarázs, a Jégkorszak és az Így neveld a sárkányodat rajongóinak különleges figyelmébe!

A könyvet itt találod

Senkit nem fogok már meglepni, ha azt mondom, az utolsó mondat nekem abszolút felkérés volt keringőre, ugye? XD Óriási meserajongó vagyok, az említett történeteket is nagyon szeretem, sokszor láttam már őket. Leginkább amúgy a sárkányos meséhez tudnám hasonlítani az élményt, de ahhoz is csak éppenhogy, úgyhogy egyáltalán nem éreztem koppintásnak, vagy ezek elegyítésének, sőt! Azt már az elején rögtön el is lőném, hogy nekem nagyon bejött, szuper olvasási élmény volt. Lehet kicsit érzékenyebb vagyok az árva gyermekes történetekre, ezt nézzétek el nekem, a teóriám szerint a szülés aktiválta nálam ezt a gént. XD Árva gyerek + havas táj = félsiker. :D Na jó, azért nem, de kifejezetten jó előérzeteim voltak a könyvvel kapcsolatban, és szerencsére nem is kellett csalódnom. A korosztály szerinti besorolása 10+, ezt én soha nem tudom jól megítélni, hogy hány éves kortól ajánlanám, mindenki döntse el a saját gyermekének tükrében. Az én véleményem szerint egy ennyi idős gyerek már megbirkózik ezzel a kötettel, nincsenek benne különösebben "durva" részek, viszont annál több mindenről szól, amit egy kiskamaszban  nem lehet elégszer tudatosítani, vagy legalábbis megpróbálni ezt. :)

Ash egy serdülő fiúcska, aki egy óriási, hóval borított tenger közepén épült erődítményben, a firák falujában él. Tilos kilépniük ennek teröletéről, mert a fehérség alatt vérszomjas szörnyek lapulnak áldozatra várva. Persze mi mást is tenne egy kis csapat gyerek, Asht is beleértve, mint kimerészkednek egy elgurult labda után. Nem fogtok meglepődni rajta, hogy nem jól sül el ugye? A vadászoknak hála nem fordul tragédiába az eset, ám világos képet kapunk Ash falubéli helyzetéről. Igazi kívülálló, aki eltűnt szülei miatt gyökértelenül kallódik. Hol ide, hol oda költöztetik, ám sehol sem fogadják igazán jószívvel, különleges képessége miatt tartanak tőle. Végül Tobu, a morc Jeti kapja a feladatot, hogy vigyázzon rá, és kiképezze az életben maradásra, amire a kezdetekben nem sok esély mutatkozik. Kevéske szóváltásukból kiderül, hogy a fiú érti a hó alatt ólálkodó szörnyek énekét, s néha kimondottan kényszert érez arra, hogy velük énekeljen. Nem tudja honnan van ez a képessége, ami egyszerre teszi kíváncsivá, és rettenti halálra. Gyűlöli, hogy emiatt kívülállóként kezelik, senki nem bízik meg benne, ő sem saját magában, hiszen annyiszor hallotta már, hogy ő maga is egy veszélyes szörnyeteg...Hiába tiltják meg neki, titokban elszökik a falubeliek nagy ünnepségére, ami hamar egy nem várt felfordulásba torkollik. A semmiből egy útkereső szán bukkan fel, ám úgy tűnik nem érik el a falut a rájuk támadó leviatánoktól...

Ash nem folytja el tovább magában az erejét, megmenti a szánt, amiért nagy árat fizet: száműzik a faluból. Az útkeresők maguk közé fogadják, s ezzel egy kalandos utazás veszi kezdetét, ahol a fiú egyre több mindenre jön rá mind a múlttal, mind a jelennel, mind a jövővel kapcsolatban. Megtanul beilleszkedni, helytállni, s mindeközben barátokra is talál, ám a tanulópénzt meg kell fizetnie: a dolgok csak nagyon ritkán azok a valóságban, aminek elsőre látszanak. Ash tipikus kiskamasz, azt gondolja, hogy övé a világ. Nem hajlik a jó szóra, saját bőrén kell megtanulnia, hogy a világ bizony veszélyes hely, és nem mindenki akar neki jót. Pont mint a való életben igaz? Tegyük a kezünket a szívünkre! Ha két út között kellene választani, ahol az egyik símogatja az egónkat, elhiteti velünk, hogy csodálatosak vagyunk, különlegesek és bármit megkaphatunk, a másik pedig egy hosszas tanulással és alázattal kikövezett, ami azt mondja, hogy mi is csak egy darabkája vagyunk valami nagyobb jónak, melyiket választanánk? A hamis dícséret, és a nagy ígéretek mindig jobban csengnek, mint az építő kritika, és a mások sugallta életbölcsesség. Ki akarna hosszasan küzdeni, ha egy kis gonoszsággal és sötétséggel azonnal hatalomra tehetne szert? Azt hiszem erről szól az élet is: mit, hogyan, miért? Ash a maga bőrén tapasztalja meg mindezt, pont mint minden egyes gyerek, aki kikerül a nagyvilágba. Jó és rossz. Helyes és helytelen. Barát és ellenség. Mennyi-mennyi tapasztalat kell ahhoz, hogy valaki legalább nagyjából kitapasztalja saját magát, az érzéseit és a helyét a kaotikus világban. Littler annyira szépen írta át ezeket a vívódásokat ifjúsági szintre, hogy le a kalappal. Valószínűleg egy tíz éves gyerek nem fog ezeken a dolgokon mélységesen agyalni, de a gondolatok mindenképpen ott lapulnak, s talán idővel kicsíráznak, beérnek. :)

Gyerekfejjel olvasni ezt a történetet, azt gondolom, hogy hihetetlen kalandos lehet. Egy teljesen más, jeges világ, fenyegető szörnyek, bátrabbnál bátrabb kalandorok, és megannyi megfejtésre váró titok. Fordulatok, várt és váratlan események, melyek minden addigit teljesen új színben láttatnak. A szöveg egyszerű, érthető, emészthető, a képi világ pedig óriási pluszt ad az olvasás mellé. Annyi szuper, szerethető karakter van, nem is tudnék most hirtelen kedvencet mondani, bár az vitathatatlan, hogy Luna és Ash kettőse azonnal belopja magát az olvasó szívébe. Különösen tetszett, hogy a szánon rengeteg különböző fajú, származású és kinézetű matróz szolgált, akiknek szoros együttműködése minden vihart túlélt. Nem számított ki honnan jött, csak az, hogy igazszívű és hűséges-e. Több szálon is hangsúlyos volt, hogy a kinézet, és az első benyomás mennyire csalóka, soha nem szabad elhamarkodottan megítélni senkit, hiszen nem tudhatjuk milyen is igazából. Hiszem, hogy az ilyen könyvek szerettetik meg gyerekkorban az olvasást, hiszen a gyermeki fantázia kimeríthetetlen, pont mint Litter világának lehetséges helyszínei és történései. Sorozatnyitó kötetnek több, mint jó, szuper alapokat ad a folytatásra, amire remélem nem kell már sokat várni. :) Fontos üzenetét se felejtsük el: a látszat gyakran csal, s bár az előítéletek sokszor legyőznek bennünket, ha nyitott szívvel élünk, előbb-utóbb önmagunkra és az igaz barátainkra is rábukkanunk. <3

(A bejegyzésben szereplő képek az író Facebook oldaláról származnak, az ő tulajdonát képezik.)

Hálás köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvért! <3